Befektetés egy Jobb Jövőbe

Feketelista: Och-Ziff Capital Management. Afrikai elnyomás New York-i pezsgőre konvertálva

2015. március 19. - Faluvégi Balázs

A társadalmilag hasznos befektetések területén rengeteg jó példát találni, ahol az adott vállalat a munkavállalóival, partnereivel, részvényeseivel, az üzletfeleivel és a társadalom egészével szemben végig etikusan, hazugságok nélkül működik, sőt ezekre tevékenységével pozitív hatással van. A vezetők többségének ma már fontos – ha másért nem, a cég presztizse miatt – hogy ne csak a rövidtávú profitérdek legyen az egyetlen szempont a működés során. Sajnos azonban számos esetben a mai napig nincs így, és jobb esetben csak az egy részvényre jutó negyedéves eredmény, rosszabb esetben csak a saját zsebének minél gyorsabb teletömése érdekli őket. Az ilyen vállalatokról fogok írni a Blog-on a Feketelista rovatban. 

Az első cég a listán az Och-Ziff Capital Management (OZM). A tőzsdére bevezetett, alap és vagyonkezeléssel foglalkozó vállalat elsősorban abszolút hozamú Hedge Fund-ok létrehozásával és működtetésével foglalkozik. Ezek olyan speciális befektetési alapok, amelyek inkább gazdag befektetők részére jöttek létre, és általában mindenfélébe tehetik a pénzüket, árfolyamemelkedésre, és csökkenésre, árupiacokra, származtatott ügyletekre játszhatnak, gyakran nagyon rövidtávon. Nem mindig, de sokszor az átlagnál kockázatosabbak és magasabb hozamcélt is tűztek ki maguk elé.

Önmagában egy Hedge Fund, vagy pláne egy ilyeneket kezelő vállalkozás még korántsem jelenti, hogy társadalmilag káros lenne. Évekig elemeztem az ágazatot, és sokfélével találkoztam, így biztosan állíthatom, hogy az általánosításnak nincs értelme. Az egyik leggyakoribb kritika ami őket éri, hogy nem teremt új értéket, hiszen ha nagy nyereséget, hozamot érnek el, azt mások kisebb hozamán, vagy akár veszteségének az árán érik el. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a kijelentés csúsztatás. Eleve egy piacgazdaságban normális és előremutató a tisztességes verseny, aminek a pénzügyi piacokon is van helye és értelme. Másrészt a magas kereskedési frekvenciával működő vagyonkezelés nagyot dob a piac likviditásán és hatékonyságán, ami miatt a többi befektető is alacsonyabb explicit és implicit költségek mellett vehet fel pozíciókat, vagy éppen szállhat ki azokból. Ez nagyon kevés ahhoz, hogy alaptevékenysége révén bármely Hedge Fund, vagy azokat (is) kezelő befektetési vállalkozás valaha is egy pozitív szűrésű SRI listára kerüljön, de nem is feltétlenül kell a negatív rostán fennakadnia. Ott, ahol a Feketelistás cégek kerülnek bele a hálóba. 

Az Och-Ziff Capital Management viszont egyértelműen a hálóba kerül, és egyike a legsötétebb szándékú halaknak (vagy inkább cápáknak). Maga az OZM nem egy Hedge Fund, hanem egy olyan cég, amelyik ezeket kezeli. Ezért itt kétféle befektetőről beszélhetünk. Azokról a vagyonos magánszemélyekről, akik a Hedge Fund-okba fektetnek, és akik pénzét az OZM munkatársai kezelik, illetve azokról a nyilvános befektetési alapokról és kisrészvényesekről, akik a vagyont kezelő Och-Ziff Capital Management-be teszik pénzüket. Ez egy kicsit ahhoz hasonló, mintha a lóversenyen nem egy-egy lóra tenné a pénzét valaki, hanem ismerne egy ügyes fogadót, és arra játszana, hogy ő fogja jól tenni a téteket. 

A nem éppen könnyedén áttekinthető struktúra az alábbi ábrán is látszik, és bár a cég ezzel kapcsolatban nem tagad el semmit, a transzparenciát a nyilvánvalóan vezetői profitérdekek miatt bonyolulttá tett rendszer nem szolgálja. A struktúra részben azért így van felépítve, mert a menedzsment a „B” sorozatú részvényeken keresztül a szavazatok 64%-át birtokolja. Ez önmagában még nem jelentene semmilyen problémát (én is vettem részt pályafutásom során, ahol ehhez hasonló megoldás volt jelen), de a kisrészvényesek pénze nem a vagyonkezelésbe kerül, hanem kizárólag a cég működését és fejlődését, így jelentős részben a cég vezetőinek fizetését is ebből finanszírozzák.

 ozm_structure.jpg

(az ábra kattintással nagyban is megtekinthető)

A fizetés ugyan elsősorban teljesítmény alapú, de semmiképpen sem mondható alacsonynak, és persze nem a részvényesek felé, hanem sokkal inkább a Hedge Fund befektetők felé nyújtott teljesítmény alapján jár. Daniel Och, a cég névadó-vezetője 22 millió dollárt meghaladó fizetésével a tavalyi év 47. legjobban fizetett cégvezetője lett az Egyesült Államokban, olyan mamutcégek első embereit megelőzve, mint a Cisco, American Express, Chevron, vagy a Coca-Cola. Ez azonban még mind semmi, hiszen Och 2008-ban mindenkit lekőrözve lett az első, mindösszesen 918 millió dolláros keresetével. Ez már a legnagyobb Hedge Fund királyok éves jövedelmével vetekedő összeg. 

A vezetőség kizárólag középkorú, fehér férfiakból áll. Nőknek, kisebbségeknek semmi nyoma, így a diverzitás szóba sem jön az igencsak belterjes módon működő vállalatnál. A listát átfutva azonnal szembetűnhet Varga Zoltán neve, aki a cég Ázsiában működő részlegéért felel, és tavaly mindössze 41 évesen sokadjára kapott milliós fizetések után már a 10 millió dollárt is átlépte a neki adott juttatások összege. Külön érdekesség, ahogyan a vállalat partnerei a nyilvánvaló tényeket is csipőből tagadják le. Egy olyan cégről van szó, amelyiknek a (külsős) PR-osai minden további nélkül a szemembe mondták, hogy Varga Zoltán nem magyar, még csak nem is magyar származású. Mit várhatunk akkor el azoktól, akik őket a cég nyilvánosságának kezelésével megbízták?

screenshot_2015-03-18_11_43_45.png

A cégnek nincs fenntarthatósági jelentése, a befektetési stratégiák között nincs SRI alapú, még negatív szűrés szintjén sem. A cég hét fős igazgatóságában ugyan négyen is elvileg függetlenek, üzleti oldalról közel állnak az operatív vezetéshez. Ráadásul ők négyen egyben a Kompenzációs, Corporate Governance és az Audit Bizottság vezetői is. A vállalat általában is csak az abszolút minimumot teljesíti a Felelős Vállalatirányítás területén. Az OZM-nek nincs semmilyen önkéntes, közösségi, vagy egyéb pénzbeni támogatási programja. 

Maga Daniel Och, a cég már említett alapító-vezetője az évek során megkeresett közel 4 milliárd dollárjából egyébként fordít jótékonyságra is. Például a híres Robin Hood Alapítvány egyik adományozója és kuratóriumának tagja, amely New York állam szegényeinek nyújt támogatást. Szépen hangzik, és valóban hasznos kezdeményezés, de a tagok névsorát böngészve azért felnyílhat a szemünk. A létszám eleve 37 főből áll, ráadásul szinte kivétel nélkül mindegyikük a társadalom legmagasabb státuszú emberei közé tartoznak. Főleg a Hedge Fund világ legismertebb fejesei ülnek ott a tömegjelenetre emlékeztető kuratóriumi üléseken, miközben a szünetekben a pogácsát majszolgatva talán további zsíros üzletek is köttetnek. Érdemes megnézni, hogy egy nála is sokkal több pénzt kereső Hedge Fund guru, a már nyugdíjba vonult James Simons mennyivel hasznosabban adakozik, hiszen ő a matematika oktatásra és az autizmus ellenszerének kutatására költ százmilliókat.

Och maga egyébként aktív politikai támogató is. Egészen 2010-ig a Demokrata párt jelöltjeinek adott pénzt, de az általuk keresztülvitt, a válságot követő Frank-Dodd pénzügyi reformcsomag, amely a Wall Street-nek kevéssé nyerte el a tetszését, Och-ban is világnézet paradigmaváltást okozhatott. Ezért ettől kezdve kizárólag a Republikánusoknak adott pénzt, olyan mértékben, hogy azzal két választás alatt kiegyenlítette 2000 óta tartó, másik oldalnak folyosított összegeit. Így egészen figyelemreméltó, szinte hajszálpontosan 50-50%-os arányt ért el a két párt irányában. Az ügyes helyezkedés közben azonban figyelmen kívül hagyta a diverzifikáció aranyszabályát. A pénz toronymagasan legnagyobb részét Eric Cantor-nak, a Republikánusok egyik nagy reménységének adta, aki egy időben még a párt képviselőcsoportját is vezette, de 2014-ben teljesen váratlanul az előválasztáson elbukott, így elvesztette mandátumát.

screenshot_2015-03-18_23_57_25.png

(Az összegek egyébként nem tűnnek nagynak a vagyonához képest, de a tengerentúli közvetlen kampányfinanszírozás nem enged meg ennél akár csak egy nagyságrenddel magasabb összeget sem.)

Az Och-Ziff-ről tehát elmondhatjuk, hogy vezetésük egy rövidtávú profitérdekeket néző (főleg a sajátjukét), a társadalmi és környezeti hasznosságra fittyet sem hányó, opportunista csapat. Ez azonban még csak a felszín, és önmagában nem is feltétlenül predesztinálná a céget a Feketelistára. Az OZM ugyanis nem egy igen sötét ügyben érintett, több esetben érdemi befolyást gyakorolva bajba került, fejletlen, vagy feltörekvő országok gazdasági és politikai életére.

A világ talán legborzasztóbb és legabszurdabb diktatúrája Észak-Korea után Zimbabwe, ahol a rekordogat döntögető infláció milliókat taszított a korábbinál is mélyebb nyomorba és a szabadságról az emberek csak álmodoznak. Az ország vezetője a hírhedt Robert Mugabe, aki közismert fehérek elleni rasszizmusáról, a melegeket rosszabbnak tartja a disznóknál, és nem csinál lelkiismereti kérdést a tízezres nagyságrendű halált okozó politikai tisztogatásból sem. Gátlástalanságára és korlátoltságára jellemző, hogy amikor múlt hónapban egy nyilvános rendezvényen elesett, huszonhét (!) testőrét függesztette fel állásából, amiért azok nem akadályozták meg időben, hogy a földre kerüljön. Mugabe 1980 óta az ország vezetője, és valamiért minden alkalommal újraválasztják. 2008-ban azonban a csalások ellenére a választások első fordulójában kisebb vereséget szenvedett az ellenzéktől. Mugabe nemcsak emiatt volt bajban, hanem azért is mert a gazdasági nehézségek következtében az államkassza is üres volt. Egész egyszerűen nem volt honnan lopni, még ahhoz sem, hogy a kampányt finanszírozzák.

mugabe_falling.jpg

A pénzt egyedül egy bányászati koncesszió villámgyors eladásából remélhette. Talált is egy vevőt, amely egy angol viszonylatban kis tőzsdei cégnek minősült: az alig ismert Camec-et. A Londonban jegyzett társaságnak azonban nem volt százmillió dollárja, amelyre Mugabe pártjának szüksége lett volna a kampányhoz, és a választási bizottságok megfélemlítéséhez, illetve a tábornokok megkenéséhez. A Camec ezt új részvények villámgyors kibocsátásaval oldotta meg, és a befolyt pénzt egyből tovább is utalta Afrikába. A részvényeket pedig szinte kizárólag az OZM egyik leányvállalata jegyezte le. Igen valószínűtlen, hogy Och-éknak hirtelen nagyon megtetszett az aprócska angol bányászati cég, és sokkal biztosabbnak tűnik, hogy tudatosan ők maguk voltak a Mugabe rezsim finanszírozói, a bányászati koncesszió bevételein keresztül pedig megtértült a befektetésük. Mugabe végül megnyerte a második fordulót, amelynek eredményeit a papírok meghamisítása és a népharag csitítása érdekében öt teljes héttel később hozták csak nyilvánosságra. Az ügylet persze ennél bonyolultabb volt, a cikk a részletekről ide kattintva elolvasható. Így konvertálódik a zimbabwei földművesek nyomora New York-i pezsgős vacsorákká. 

ochziff_mugabe.jpg

Az Och-Ziff általában is szeret a zavaros afrikai vizekben dagonyázni. Érdekes módon a Mugabe-ügy még valamiképpen a radar alatt maradt, de amikor az amerikai hatóságok egy 2012-es kongói bánya finanszírozását kezdték el vizsgálni, és ez a nyilvánosság elé került, a részvények árfolyama egyetlen nap alatt 11%-kal zuhant. A gyanú szerint az OZM egyik leányvállalata offshore céghálókon keresztül egy ismert üzletember, Dan Gertler részére százmilliós nagyságrendű összeget folyósított, amiből mélyen áron alul, a kormány egyetértésével réz és kobalt bányászati koncessziókat vásároltak. Az OZM nyilvános társaságként mindenképpen el kellett, hogy kerülje a transzparenciának még a fuvallatát is, ezért lehetett szükség az offshore céghálózat közbeiktatására, és persze Gertler-re is. Ha ez még nem lenne elég, az amerikai hatóságok még 2011-ben vizsgálni kezdték az OZM és a Kadhafi rezsim kapcsolatát annak a gyanújával, hogy a cég kerülőutakon pénzt juttatott a diktátor egyik fiának érdekeltségi körébe tartozó cégeknek, cserébe kitermelési lehetőségekért. Maga az Och-Ziff persze itt sem jelenik meg közvetlenül. A helyzetet tovább rontotta az OZM részvényesek számára az a tény, hogy az eljárás 2014 márciusában fajult addig, hogy a vállalat már kénytelen volt ennek tényét nyilvánosságra hozni. Az árfolyam persze a sokk hatása alatt esett, és a bizalom tovább csökkent, ahogyan a transzparencia hiánya a 3 évnyi elhallgatás miatt ismét megmutatkozott.

Maguk a részvényesek a 7 évvel ezelőtti kibocsátás óta nemigen jártak jól, de ez még nem lenne ok szigorúan SRI alapon megítélni egyetlen céget sem. Sajnos a fentiek és az a tény, hogy a eközben a a vezetők, a fő cég tulajdonosai, és a Hedge Fund befektetők is sok pénzt kerestek, illetve a piaci átlag felett kerestek, már keserű szájízt ad a történetnek.

screenshot_2015-03-19_10_24_16.png

Bár a részvények kicsit több mint fele intézményi kézben van, ha ezt alaposabban áttanulmányozzuk, akkor az látható, hogy köztük aligha van osztatlan lelkesedés a cég iránt. Mindössze hat található közöttük, akiknek a portfóliójában az OZM aránya magasabb, mint 1%, és egyetlen egy sincs, ahol a súly átlépi a 3%-ot. Ráadásul a hat piaci szereplőből egyik sem számít igazi tényezőnek. Hallott már valaha a Walnut Private Equity Partners-ről? Az adatelemzésig én sem, ami nem csoda, hiszen egy alig 3 fős, Omaha-ban lévő vagyonkezelő cégről van szó (bár a városban van az ágazatban egy nagyobb játékos...). Pár ezer kilométerrel arrébb, az 57. utcában, szinte méterekre a Central Park-tól senkit sem érdekel, hogy mit gondolnak Omaha-ban, Zimbabwe-ban, Líbiában és Kongóban. Társadalmi és környezeti szempontok mit sem számítanak. A cég vezetői elégedetten nézegetik bónusz csekkjeiket, és talán már a hétvégi pihenésen és pezsgőzésen járnak a gondolataik. Az Och Ziff Capital Management az SRI vizsgálat minden aspektusában leszerepelt, így teljes joggal kerül fel a Feketelistára. 

A Feketelistára még jó sok hasonlóan etikátlan, vagy akár törvénytelen módon eljáró vállalat felkerült. A későbbiekben itt is fogok még ezekről írni. Érdemes like-olni a Facebook oldalunkat, ahol a következő hasonló cikkről is fogunk értesíteni mindenkit.

 

Faluvégi Balázs

A bejegyzés trackback címe:

http://bluemorphoinvestments.blog.hu/api/trackback/id/tr297283153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.