Gyakran hangoztatott közhely hogy tanulás a legjobb befektetés. Számos olyan fejlett országban azonban a világon, amely csak a gazdagoknak tudja biztosítani a megfelelő színvonalú oktatást. Az Egyesült Államok éppen egy ilyen hely. A kritikusok szerint a gazdasági és társadalmi elit, sőt még a felső középosztály is képes önmagát újratermeli generációról generációra nem kis részben azáltal hogy a legjobb egyetemekre íratják be gyermekeiket. A statisztikák ezt jórészt vissza is igazolják. Eleve igazságtalan, hogy egy-egy ember teljes életét milyen mértékben befolyásolja, hogy hova született, miközben az eredendő képességeik között nincs különbség.
Erre talán a cinikusabbak egy vállrándítással azt válaszolhatnák, hogy az élet maga is igazságtalan. Nyilván azt sem várhatjuk el két lábbal a földön járva, hogy minden tényezővel együtt azt hihessük: mindenki egyenlő lesz. Az embereknek különböző képességeik, tehetségük, szorgalmuk és néha szerencséjük van, így egy piacgazdaságban természetes, hogy nem ugyanakkora lesz a vagyona és jövedelme az egyes embereknek. A különbségek leküzdése, és az anyagi javak megszerzése pedig fontos motiváció az értékteremtésre (is). Ez elvileg még akkor is előreviszi a gazdaságot, ha egyeseknek többszörös erőfeszítésbe kerül már egészen fiatalkorban, hogy hasonló eredményeket érjenek el, mint mások.
Azonban van olyan kutatás, amely szerint a közepesen és magasan fejlett társadalmakban egy bizonyos szintű egyenlőtlenség már káros a gazdasági növekedésre, ami már 5 éves távlatban is 1,1%-os visszaesést (vagy jobb esetben ennyivel alacsonyabb növekedést) jelent ha akár csak annyi változás történik egy ország jövedelmi egyenlőtlenségeiben, mint amennyi nagyjából Finnország és Norvégia között van. Márpedig mindkét északi társadalom úgy él a fejünkben, mint ahol nagyjából egyenlő módon, erős szociális rendszer és jól működő gazdaságok miatt nincsenek szembetűnő vagyoni és jövedelmi különbségek. Elképzelhetjük, hogy az ennél is nagyobb negatív eltérések milyen károkat okozhatnak.
Számos ország a világon ezt úgy próbálja megoldani, hogy még a felsőoktatást is díjmentesség teszi. Mások azzal próbálkoznak, hogy a tandíjakhoz különböző támogatási rendszereket és tanulmányi hitelek rendszerével igyekeznek segíteni a diákokat, akiknek fizetniük kell, legyen szó magán vagy közintézményekről. Ez a helyzet a legnagyobb OECD országban, az Egyesült Államokban is. Itt a finanszírozása az egyre drágább felsőoktatásnak akár egy egész életre szóló eladósodásba is hajszolhatja a fiatalokat. Beszédes az alábbi ábra, amely megmutatja, hogy a 2008-ban eszkalálódó válság után ugyan a jelzáloghitelek és a hitelkártya adósságok nagymértékben visszaestek, a diákhitelek évről évre hatalmas ugrásokkal közelítik a sztratoszférát. Ezek összege tíz év alatt több, mint háromszáz százalékkal emelkedett. Mára egy átlagos háztartás diákhitele meghaladja a 25 000 dollárt (közel 7,3 m Ft). Ezek összessített nagysága több, mint az autóhitelek és a hitelkártya adósságok összege és nemrég az 1000 milliárd dolláros összeget is túllépte.
A nagy üzletből számos vállalat kiveszi a részét, és sokan teszik ezt etikátlan módon, vagy legalábbis úgy, hogy az egyenlőtlenség ellen aligha tesznek bármi érdemlegeset (hozzá kell tenni: az olyan nagy Ivy League egyetemek mint például a Harvard vagy a Columbia már nem számít fel tandíjat és ellátási költségeket azoknak a diákoknak, akik családjának az éves bruttó jövedelme 60 000 dollár alatt van, persze a sikeres bejutás már egy másik kérdés). Persze sokaknak így is elérhetetlen álom marad valamelyik elit (Ivy League) egyetem, de sok kevésbé ismert profitcélú felsőoktatási intézmény igen gusztustalan módon igyekszik rájátszani ezeknek az embereknek az elkeseredésére. Erre mutat példát a híres John Oliver-féle Last Week Tonight egyik része, ami az alábbiakban is megnézhető.
Vannak azonban olyan vállalatok is, amelyek kifejezetten a származás és a szülők jövedelme miatti egyenlőtlenségek eltüntetését tartják a szem előtt, miközben képesek magas hatékonyságot megvalósítani, elérhető költségek mellett. Ezek egyike a Capella Education. A Capella eleve magasra teszi a mércét és a diákoknak több mint háromnegyede mester fokozat vagy a doktori cím elérésén fáradozik. Nagyobb a súlya a társadalomtudományoknak, de az egészségügynek és a technológiának is van érdemi részesedése a tortából. Az igazán érdekes adatokat azonban akkor kapjuk meg, amikor a közel 37 000 tanuló statisztikáit böngésszük. Az átlagos életkor 39 év, és a diákok 93%-a részidőben végzi a képzéseket (a legidősebb diák 91 éves!). Ez jól jelzi, hogy a felnőttkori tanulás, a sokak által helyesnek tartott „lifelong learning” valósul itt meg a gyakorlatban. Emellett itt az a jellemző, hogy már a saját lábukra állt emberek szeretnének tövábbfejlődni. A tanulók háromnegyede nő, ami mindenképpen utal arra, hogy nincs irányukban hátrányos megkülönböztetés, bár a jelenség kezd országossá válni: mára a felsőoktatásban résztvevők 56%-a hölgy. Figyelemre méltó egyébként az is, hogy a Capella Egyetem oktatói állományának 57%-a szintén a nők közül kerül ki, tehát a cég a magas presztizsű és jövedelmű állások esetén sincs hátrányos megkülönböztetés. Az oktatók közel kilenc tizede egyébként doktori fokozattal rendelkezik. Bár a felsővezetés és az igazgatótanács is inkább az unalomig ismert fehér középkorú férfi összetételről árulkodik, de itt azért két-két hölgy, illetve szinesbőrű tag is helyet kapott.
A diákok 54%-a nem fehér, így a kisebbség körei közül kerül ki. Hogy nem az elit küldi ide a gyermeikeit az abból is látszik, hogy a diákok 84%-a vesz igénybe valamilyen pénzügyi segítséget. Még egy érdekes statisztika: a tanulók 13%-a a katonaság kötelékébe tartozik, veterán, vagy legalábbis egy háztartásban él valamelyikükkel. Ez azért fontos, mert akik korábban a hazájukat szolgálták, így új esélyt kaphatnak ahogy visszatérnek a civil életbe. A nehezebb helyzetű rétegeket és kisebbségeket az is segíti, hogy a költségek alacsonyak és transzparensek tudtak maradni, a Capella-nal megvalósult a tényleges esélyelvű oktatás. Ezt a tanulók is aláhúzzák, akik egyébként elégedettek az egyetem szolgáltatásaival és minden egyes kategóriában magasabb pontszámot adtak a Capella-nak, mint az országos átlag. A céget egyébként az ágazat egészéhez hasonlóan érte kritika azzal kapcsolatban, hogy a bevétel nagy része állami támogatásokból érkezik, miközben sokat költenek marketing-re és a nyereség is nagy. Ugyanakkor a költségek még így is jóval, akár harmadával alacsonyabbak, mint sok más egyetemen, és a tanulmányi hitelek elmaradása fele az ágazati átlagénak. Más szóval: itt agresszív eszközökkel nem kergetik bele a potenciális ügyfeleket egy adósságcsapdába felelőtlen ígéretekkel.
Ehhez hozzájárul, hogy a különleges összetételű, lehetőségű és igényű ügyfélréteget a leginkább az online tanulás révén lehet kiszolgálni. A kurzusokat így a neten keresztül és jórészt rugalmas időbeosztás szerint, aszinkron módon lehet igénybevenni a legtöbb esetben. Ez nemcsak jelentős költségcsökkentést jelent mind az egyetem, mind a tanulók számára, de a kevesebb szükséges épület, és az utazással megspórolt károsanyag kibocsátás révén környezetvédelmi szempontból is komoly jelentőségű. Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy ennek ellenére a cég sem belső folyamataiban, sem kommunikációjában nem tesz túl sokat a környezetvédelem kapcsán. Annak ellenére, hogy különösebb szégyellnivalója a Capella-nak egyáltalán nincs a Felelősségvállalással kapcsolatos oldalak és dokumentumokban alig esik szó károsanyag kibocsátásról, vagy akár hulladékkezelésről.
A hasonló területen a vállalat sokkal inkább koncentrál a lemaradottak felzárkoztatására és a helyi közöséggekkel ápolt kapcsolatokra. Ez annyiban mindenképpen pozitív, hogy a cég jelzi: nem akar több lenni, mint amit elért, és arra koncentrál amiben a legjobb. A Társadalmi pontszámom így még magasabbak lesznek, mint az amúgy átlag feletti Környezetvédelmiek, de ez még nem minden. Felelős Vállalatirányítás terén ugyanis az ebből a szempontból amúgy is erős amerikai piac krémjéhez tartoznak. Egy fontos adat: a fő döntéshozó testületnek számító igazgatóság 12 tagjából 8 független. Ráadásul szó sincs arról, hogy nagy cégek vezetői egymásnak passzolnák át a bársonyszékeket valódi hozzértés nélkül. A külső tagok mindegyike vagy oktatási, vagy online téren komoly tapasztalatokkal bíró szakember. Összességében elmondható, hogy a Capella Education mind az összes céghez képest, mind az ágazatában magas értéket vesz fel a többiekhez képest ESG elemzés oldaláról. Ráadásul, ahogy az alábbi listánkon is látjuk, ez a terület önmagában is fontos, maga az ágazat eleve erősen vizsgázott.
Ahogy megszokhattuk az SRI filozófia mellett természetesen meg kell nézni a klasszikus fundamentumokat is. Itt az egyik leginkább szembetűnő tény a pár nap híján két éve megvalósut stabil osztalékfizetési politika. Ez a jelenlegi árfolyamon ugyan csak alig több, mint 3%-ot jelent, de ezt 50% alatti osztalékfizetési ráta jelzi az óvatosságot és azt, hogy a részvényben ebből a szempontból még komoly tartalékok vannak. A cég döntéshozói ismerik a mértékletességet és csak addig a pontig mennek el, ameddig nem kell túlzott kockázatot vállalni. A ki nem fizetett osztalékok mellett az egyéb tartalékokból (a cég eladósodottsága alacsony, de méretéhez képest komoly készpénzmennyiséggel rendelkezik) érdemi szintű beruházások is megvalósulnak minden évben, egy meglévő pálya mentén. Némi fejvakarásra azért ad okot, hogy a cég bevétele ennek ellenére évek óta nem nő, de az értékeltség amúgy is sokkal inkább egy klasszikus value stratégia számára lehet érdekes. A részvény ugyanis minden mutatóban enyhén alulértékeltnek számít abszolút szinten és peer-to-peer összehasonlításban is, legyen szó a P/E, P/S, EV/EBITDA stb. értékekről. Ez pedig egy ilyen stabil cég esetén ritkasának számít. Az árfolyam grafikonra ránézve azonnal látszik, hogy ez elsősorban az idei esésnek köszönhető, aminek során az árfolyam lényegében megfeleződött az év eleje óta. Ha valaki nem nagyon hosszútávú befektető, akkor érdemes csak lassan vásárolni, főleg ha a nagy októberi eső napot sikerült már ledolgozni, amikor is a menedzsment a negyedéves számokkal együtt óvatos előretekintést tett közzé.
Összességében egy tudatos befektetőnek hosszú távon nagyon is érdemes az esélyelvű oktatásba tőkét fektetni. Kár lenne az ágazatba tett pénzzel kapcsolatos közhelyeket elpufogtatni – ezek amúgy is egyszerűsítenek – ezért inkább a részletekben való elmélyedés útja a célravezető. Ha szükség van erre, ebben szívesen segítünk.
Faluvégi Balázs
