A vállalatok fő célja, hogy pénzt – szakmai kifejezéssel élve részvényesi értéket - termeljen a befektető számára. A piacgazdaságban ez egy általánosan elfogadott igazság és nagyon kevesen vannak, akik kétségbe vonják ezt az állítást. A nagyvállalatok menedzsmentje negyedéves szintű nyomás alatt van, hogy a profitvárakozásoknak megfeleljen. Ha nem teljesítenek jól, előbb-utóbb búcsút mondhatnak jól fizető állásuknak, amely ráadásul gyakran egy a részvényárfolyamhoz kötődő opciókkal is motiválja őket. Így nem csoda, hogy a cél számukra szentesíti az eszközt, és minél gyorsabban, minél több nyereséget igyekeznek elérni, minden más akadályt és értéket átlépve. Nem számít, ha a természetből újabb és újabb részt hasítanak ki, még nagyobb ütemben szennyezik a levegőt és a vizet, vagy rombolnak le közösségeket, akár komplett településeket, tesznek tönkre életeket. A The Corporation című, népszerű dokumentumfilm készítői nem véletlenül vonnak párhuzamot a mai multinacionális cégek és a pszichopaták viselkedésével, hiszen egyiknek sincs lelkiismerete vagy belső, morális alapokra épült értékrendje. Persze a szabályozás igyekszik gátat szabni a féktelen növekedésnek, de ez egy globális világban igazi kooperáció híján egyelőre csak korlátozott mértékben sikerült.

Ha a nagyvállalatoknak jellegükből és struktúrájukból adódóan nincs is belső korlátja a természet és társadalom károsításában, a (magánszemély) befektetőknek mindenképpen van, és ennek komoly hatása is van a cégek tevékenységére. A legkorábbi példáért erre nézve egészen a Vietnámi Háborúig kell visszamennünk az időben. A szörnyű konfliktus egyik leghalálosabb eszköze a Napalm volt, amely segítségével hatalmas területeket borított lángba az amerikai hadsereg, rengeteg áldozatot és természeti kárt okozva ezáltal. A Napalm egyik fő alkotóelemét a Dow Chemical nevű vegyipari vállalat szállította, amelynek részvényeit az amerikai részvénypiacon is forgalmazták. Az amúgy is forradalmi hangulatban lévő Egyesült Államokban hamar tiltakozások kezdődtek a cég ellen, főként az egyetemeken. Ennek híre nyomán számos egyházi szervezet és magánszemély úgy döntött, hogy eladja Dow Chemical részvényeit, így az árfolyam erős nyomás alá került, miközben a vállalat akkori elnöke szerint a tulajdonosok száma is 5000 fővel, közel 6%-kal csökkent. A pénzügyileg is egyre súlyosabb helyzet végül megtörte a vállalat vezetőségét, és 1969-ben – hat évvel a háború kezdetét követően, de négy évvel annak vége előtt – bejelentette, hogy befejezi a Napalm alapanyag értékesítését az amerikai hadseregnek. Ez egyike a legkorábbi történeteknek, amikor a befektetők érték el, hogy egy cég ne csak a rövidtávú profitot tartsa szem előtt.

Mára az ún. Társadalom- és Környezettudatos Befektetések (SRI) hatalmas teret nyertek, csak az Egyesült Államokban meghaladja a 8000 milliárd dollárt (a magyar GDP közel hatvanszorosát) az etikus szűrők általi vagyonkezelés nagysága. A hasonló megközelítés fejlődésével párhuzamosan rengeteg tanulmány született azért, hogy az SRI pénzügyi hasznosságát és az egyéb hatásokat vizsgálja, miközben részletes módszertan és kimutatási standardok is létrejöttek. A legtöbb adat azt mutatja, hogy nemhogy rosszabbak lennének a hozamok, mint az „átlagos” befektetések esetén, de még enyhe, kimutatható hozamelőny is megvalósult a historikus adatok alapján. Ráadásul még a kockázatot is sikerült csökkenteni, ami nem meglepő, hiszen az etikátlan működés előbb vagy utóbb súlyos bírságokat és szankciókat hoz magával. Az SRI és a mögöttes adatfeldolgozás használatának további előnye, hogy minden egyes befektető pontos adatot kaphat arról, hogy a rá jutó befektetésnek milyen társadalmi és környezeti hatásai vannak. Talán az sem utolsó szempont, hogy a fejlett társadalmak többségében ma már az adott vagyonkezelő, alapkezelő cég, vagy egyéni befektető számára is súlyos reputációs kockázatot jelent, ha nem veszi figyelembe az általa megvásárolt értékpapírok kibocsátójának etikus működését.

Ezek a folyamatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy például a szénpapírok hatalmas esést szenvedtek el az elmúlt években, miközben a szélenergia bőven felülteljesítette a piacot. A legfontosabb oka az SRI terjedésének mégis a befektetők lelkiismeretében keresendő. Aki odafigyel arra, hogy pénze nemcsak neki hozzon minél többet, hanem annak másokra és a természetre gyakorolt hatásait is szem előtt tartja, sokkal nyugodtabban hajtja esténként álomra a fejét. Nem is csoda, ha napról napra többen vannak, és ez egy nagyon fontos folyamat, hiszen a végső szót ők mondják ki, a jövőnk sorsa az ő kezükben van.

Faluvégi Balázs