Befektetés egy Jobb Jövőbe

Blue Morpho Investments

Alteo – hazai szereplő az alternatív energia területén

2015. június 23. - Faluvégi Balázs

A Blog elindítása óta gyakran felmerült az a kérdés, hogy miért nem írtam még a magyar helyzetről és hazai cégekről. A válasz az, hogy a Társadalom- és Környezettudatos Befektetések nyugaton, azon belül is az angolszász országokban sokkal előrébb tartanak, ráadásul már csak méretüknél és a tőkepiacok elterjedtségénél fogva is sokkal több lehetőséget nyújtanak. Mégis, van Magyarországon egy vállalat, amely erősen kommunikálja, hogy megújuló energiát üzemeltet, ráadásul vezetőjük számtalan alkalommal nyíltan támogatta ezt a területet, értékes szakmai tartalmat is bemutatva. Ez a cég az Alteo, melynek vezetője Chikán Attila egy nagyon érdekes és hasznos blog-ot vezet Chikansplanet néven. Itt a megújuló energiával kapcsolatban rengeteg érdekes hír, rövid elemzés, figyelemfelhívás jelenik meg.

chikan_attila.jpgAz Alteo nemcsak szavakban áll ki a károsanyag kibocsátás nélküli, fosszilis energiahordozókat fel nem használó erőművek mellett. A cégnek négy szélerőműve van jelenleg, és emellett kevésbé ismert környezetbarát megoldásokat is használ. Például a termálvíz, káros kísérőgázát felhasználó, vagy a szemét lebomlásából származó depóniagázt hasznosító erőműből is kettő-kettő áll rendelkezésükre. Ezek azonban csak egy részét képezik a vállalat energiatermelési portfóliójának, ráadásul ez még csak nem is egyetlen tevékenységük. A névleges kapacitás és a bevétel szempontjából is sokkal nagyobb súlya van az Egerben, Győrben és Sopronban található hőerőműveknek, emellett az energiakereskedelem hoz komoly forgalmat. Hogy mindezt összehasonlíthatóvá tegyem: amíg a megújuló energia névleges villamos energiatermelési kapacitása 10,2 MW, addig a földgáz alapú villamos energiatermelés 66,5 MW (a térképen zölddel láthatóak a megújuló energiával működő erőművek, és kékkel a földgázzal ellátottak). A Társaság természetesen nem is állítja magáról azt, hogy kizárólag a megújuló energiatermelés lenne a fő célkitűzés, sokkal inkább a hatékony, pazarlást elkerülő, optimalizált mixet jelentő „smart energy” a fogalom, amellyel leginkább meghatározzák önagukat. screenshot_2015-06-23_11_17_22.png

A súlyokban a következő időszakban sem várható jelentős mértékű változás. A legfontosabb tényező, amely a bevételeket a többszörösére is növelheti, a Sinergy megvásárlása volt. Az akvizíciós folyamatot hosszú előkészítés és engedélyeztetési eljárás után májusban zárta le az Alteo. A Sinergy akvizíciója valamelyest segít az energiamixen megújuló energia szempontjából, de a cég sokkal inkább a tanácsadásban, kivitelezésben érdekelt, az Alteo portfóliójában lévő kiserőművek üzemeltetése, sőt tulajdonlása sincs kizárva. Például a Zuglóban található füredi utcai erőművük villamos teljesítménye 18 MW, amely szintén földgázzal működik (bár fő funkciója a hőszolgáltatás). Érdekesség egyébként, hogy minőségét tekintve a megújuló portfólió azért javulhat, ott van például két kicsi, 1,4 MW körüli névleges teljesítményű vízerőmű a Hernád folyón (lásd a képet). SRI szempontból ugyanakkor már most látszik, hogy egy hasonló filozófiát és további progresszív szemléletű vállalati kultúrát tud majd az Alteo integrálni. Számszerűsíteni ezt szinte lehetetlen, de jó esély van rá, hogy ez pozitív hatással lesz a vállalat működésére társadalmi felelősségvállalás szempontjából. Például a Sinergy már 2011-es évéről készített Fenntarthatósági Jelentést, amely olyan részletes és magas minőségű lett, hogy az angolszász piacokon is megállná a helyét, ami itthon, pláne ekkora cégméret esetén egyenesen lenyűgöző. Egy kicsit kár azért, hogy a lendület alábbhagyott és azóta elérhető frissítés nincs a területről. Maga az Alteo egyébként egyelőre nem tervezi hasonló jelentés nyilvánosságra hozatalát (így például az egyik legfontosabb, teljes CO2 kibocsátásra vonatkozó kulcsindikátorról nem érhető el adat), de koránt sincs arról szó, hogy ezt a területet ne tartanák fontosnak, csupán a cégméretet egyelőre nem tartják elég nagynak ehhez.

gibart_eromu8_resized.jpg

Ha valaki követi Chikán Attila által írt Blog-ot, akkor az is feltűnhet neki, hogy a napenergia feltűnően gyakran szerepel rajta. Ha csak a label-eket nézzük, akkor ezen sorok írásakor 30 alkalommal került említésre a napenergia és mindössze 26 esetben a szélenergia. Ez azért is nagyon érdekes, mert amíg az Alteo-nak a fent említett formában van pozíciója szélerőművekben, a napenergia területén egyáltalán nem. Ráadásul ezekben a hónapokban, években sokkal inkább a napenergia forradalmát éljük, ahogy az egységnyi költségszint ezen a területen zuhan és válik egyre inkább életképessé, és az újonnan átadott kapacitások oroszlánrésze is itt valósul meg globális szinten. Az Alteo persze vizsgálja a lehetőségeket, akár a pályázatokat is a napenergia területén, egyelőre azonban nem lépett ezen a területen. A fő ok a szabályozási környezet nehézségeiben és bizonytalanságában keresendő. Vannak komoly tervek ugyanakkor a biomassza, biogáz területén, ez valamelyest már középtávon is javíthatja SRI szemszögből az energiamixet. 

Bár az Alteo már csak tevékenysége miatt is az ESG hármasból az E, vagyis a Környezetvédelem miatt érdekes elsősorban, a hármas elemzési rendszer másik két tagja sem jelentéktelen. Társadalmi oldalon az egyes részterületeken vagy semleges vagy pozitív információk bukkannak fel. A cég a fenntarthatóságot folyamatosan kommunikálja, belépett a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért nevű szervezetbe, problémamentes kapcsolatot ápol az egyes helyszíneken a helyi közösségekkel. A vállat vezetésében a diverzitás ugyanakkor hiányzik, hozzá kell tenni: egyik hölgy kollégájuk éppen szülés miatti szabadságon van, és természetesen várják a visszatérését. Felelős Vállalatirányítási szempontból az Alteo felülteljesíti a magyar, sőt a régiós szinteket is, de a fő tulajdonos Wallis bő túlsúlya – szerény közkézhányad okán a kisebbségi részvényesi képviselet szinte teljesen láthatatlan, és a tájékoztatás is inkább a kötelező elemekre koncentrál, ebben egyébként bármilyen hiba nélkül. Az Igazgatóságban szakmailag nagyon magasan elismert külső tag ennek ellenére van, a Felügyelő Bizottság összeállítása ebből a szempontból még inkább lenyűgöző.

A jó és példamutató lépések ellenére azért az Alteo összességében nem férhet fel az egyébként valóban szigorú paraméterek mellett összeállított SRI listánkra. Még akkor sem ha kizárólag a környezetvédelmi szempontokat is vennénk csak figyelembe. Az energiamixben ugyan bőven vannak előremutató elemek, összességében arányuk alacsony és nem várható, hogy a közeljövőben ez érdemi szinten változna a pozitív irányban.

gas-vs-wind.jpg

Az SRI területről kicsit elnavigálva: technikai elemzést a részvény esetén lehetetlen alkalmazni. Ez sajnos a likviditás szinte teljes hiánya miatt van így, néha több hónap is eltelik egyetlen kötés nélkül. A kapitalizáció ugyan már a közepes szinten van magyar viszonylatban, de a közkézhányad a stratégiai befektető Wallis magas aránya miatt nagyon alacsony. Ezen a problémán sokat segíthetne egy részvénykibocsátás, ami akár már jövőre is létrejöhet, hiszen a Sinergy vétel a cég méretét már intézményi szinten is értelmezhetővé teszi, és nem kell csupán az erősen megtépázott magyar lakossági részvénypiaci keresletre hagyatkozni.

A teljes Sinergy kapacitás egyébként mintegy meghaladja az Alteo sajátját, de az összehasonlítással érdemes óvatosnak lenni, hiszen a megvásárolt cég kevésbé átlátható, és a tulajdonviszonyok az egyes projekteknél sem olyan egyértelműek, mint a legtöbb Alteo-s erőmű esetén. Például az említett zuglói erőmű esetén a Sinergy csupán 49%-os tulajdonos. Ha az SRI és a likviditási szempontokat nem is vennénk figyelembe, akkor is érdemes megvárni az első közös negyedév végét, illetve az augusztus közepén-végén várható gyorsjelentést, ahol már sokkal többet lehet tudni arról, hogy az akvizíció miként befolyásolta az Alteo egészét értékeltségi szempontból (is). Itt a kötvénykibocsátások miatt adósságállomány relatíve magas mivolta miatt is érdemes óvatosnak maradni (a képen a saját tőke és a hosszú lejáratú kötelezettségek alakulása látható m Ft-ban megadva).

alteodebt.pngMindez azonban csak zárójelben érdekes számunkra, hiszen SRI oldalról a cég a fenti okok miatt egyelőre nem került figyelőlistára. Még akkor sem, ha a vállalat, illetve frissen megvásárolt tagjuk számos előremutató megoldással rendelkezik, legyen szó különféle megújuló energia megoldásokról, fenntarthatósággal kapcsolatos kommunikációról, transzparenciáról és még sorolhatnám. Emellett is bátorítanák mindenkit arra, hogy kövesse a cég tevékenységét, és különösen Chikán Attila megszólalásait, blog-ját. A filozófia nagyon szimpatikus és ebből materializálódik is annyi, amennyit az üzleti realitás, társadalmi környezet reálissá tesz. Reméljük a jövőben nőni fog majd ezen a téren is a hazai vállalatok mozgástere és befektetői oldalról is indukált motivációja.

 

Faluvégi Balázs

 

Ha érdeklik hasonló bejegyzések és további befektetési hírek a megújuló energia területéről, érdemes like-olni Facebook oldalunkat.

 

A bejegyzés elkészítésének információgyűjtési fázisában nyújtott segítségéért külön köszönet Kovács Domonkosnak, az Alteo befektetési vezetőjének és igazgatósági tagjának.

Mit tanulhatunk a legsikeresebb társadalmi célú vállalatcsoport alapítójától? (Könyvajánló)

Muhammad Yunus tudja miről beszél (és persze miről ír). Élete nagyrészét ugyanis annak áldozta, hogy minél több embert emeljen ki a nyomorból a világ egyik legtöbb szegény emberével rendelkező Bangladesben. Aki azt hinné, hogy egy lepelben a bádogvárosban mászkáló, végtelen önzetlen, Gandhi, vagy Terézanya szerű figuráról van szó, nagyot téved. Yunus egy igazi üzletember, aki az Egyesült Államok egyik legjobb egyetemén szerzett PhD-t közgazdaságtanból, és egy folyamatosan nyereséges, 2,3 milliárd dolláros mérlegfőösszegű bankot épített fel a semmiből, több más cég mellett. A célja és az eredményei között az előítéletekkel szemben pedig nemhogy ellentét, hanem éppen ellenkezőleg: egymást erősítő hatás állt fent. Az általa létrehozott példa ékes bizonyítéka annak, hogy miért működik az SRI is. Rengeteget tanulhatunk tőle, még az is elég, ha elolvassuk egy-egy könyvét.

muhammad-yunus-800x440.jpg

A legjobb mégis az, ha nem is egyet, hanem egyből hármat olvasunk el. Ezek között van ugyan némi átfedés, mégis más-más történetet mesél el Yunus, a saját, pontosabban az általa alapított vállalatok eseteit feldolgozva. A csoport zászlóshajója a világhíressé vált Grameen Bank, amely a mikrohitelezés elterjesztője lett először Bangladesben, aztán a világ számos más pontján. A mikrohitelezés lényege, hogy hagyományos szemüveggel nézve teljesen hitelképtelen, nagyon-nagyon szegény embereknek nyújt kölcsönt, bármilyen fedezet nélkül. Finanszírozói oldalról ez ijesztőnek és reménytelennek tűnik, de Yunus és csapata mégis működővé tette a rendszert. A hitelfelvevőket ötös csoportokba rendezve, egymásra utalt fizetési fegyelemre építve érte el, hogy a visszafizetési ráta kiugróan magas legyen. Pedig a kamatláb jellemzően nagyon magas volt, már a kezdetektől fogva. Még érdekesebb, hogy az ügyfelek oroszlánrésze nő, akik a megfigyelései szerint sokkal gazdaságosabban osztották be a pénz, mint a férfiak. Ezáltal nemcsak anyagi oldalon, hanem a nemek közötti egyenlőség oldalán is hatalmas eredményeket ért el Yunus.

A Grameen Bank sikerén felbuzdulva további cégeket indított el, minden esetben a célcsoportot a legszegényebbek képezték, azzal a fő céllal, hogy az ő nyomorból való kiemelkedésükhöz járuljanak hozzá. Ezek a cégek – főleg a vidéki Bangladesben - nagyon elterjedté váltak. Yunus sikerét jelzi, hogy számos nagy nemzetközi céggel sikerült megegyezni, amelyek finanszírozást, szakértelmet és technológiát adtak, amíg a Grameen a helyismeretet és az üzleti modellt adta az egyes projektekhez. Így lett például az ország elsőszámú mobilszolgáltója a Grameen Telecom, amelynek egyik tulajdonosa a Telenor, és amely mára Banglades legnagyobb adófizetője is egyben. Vagy ott van a Danone-al közösen indított joghurt gyár és forgalmazó cég, amelynek fő célja, hogy fontos vitaminokat jutasson el a máskülönben alultáplált bangladesi gyermekek számára. A gyenge infrastruktúra megkövetelte és a mai napig is megköveteli a személyes értékesítést, ezért a csoport szinte minden tagjának alapvető lételeme, hogy együttműködjen a falvak kis helyi közösségeivel. A fejlettség olyan alacsony szintű (volt), hogy sok helyen még az elektromosság sem volt bevezetve. Erre az SRI szíveket még inkább megdobogtató, és természetes megoldást találtak ki Yunus-ék: napelemeket biztosítottak a helyi lakosság részére. 2015 májusáig a telepített napelem rendszere száma meghaladta az 1,6 milliót! Összehasonlításképpen: a magyar hivatalos (!) statisztikák szerint a tavalyi nagy ugrás ellenére még mindig kevesebb, mint 9000 otthont látnak el árammal napelemek. Még ha bele is kalkuláljuk, hogy Banglades lakossága tizenhatszorosa Magyarországénak, a lemaradás akkor is szégyenteljes (egyébként Európa átlagához, vagy akár a környező országokhoz képest, de ez már egy másik történet).

grameen_solar.jpg

Yunus sikerei olyan nagyok voltak, hogy 2006-ban megkapta a Béke Nobel-díjat is. Miért nem a közgazdaságit? – kérdezhetnénk. Ahogy ő maga mondja: a nyomor elleni sikeres küzdelem az egyik legfontosabb tényező a fegyveres konfiktusok elkerülésének útján. És valóban: bár az ország a mai napig egy ingatag demokrácia, de a természeti katasztrófák és a gazdasági nehézségek ellenére a fegyveres összecsapások mára nagyon ritkává váltak, aminek minden bizonnyal köze van a Grameen Bank és a cégcsoport eredményeinek is. Banglades kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az országnak már 1991-ben volt női miniszterelnöke, és jelenleg is a hölgyek közül kerül ki a kormányfő. Ez egy olyan eredmény, amellyel nem egy fejlett vagy akár feltörekvő ország a mai napig adós maradt, például hazánk is.

Mit is jelent a Yunus által feltalált, kifejlesztett és sikerre vitt „Social Business” („Szociális Üzlet”) fogalma pontosan? A legtöbb vállalat elsősorban, de még ma is akár kizárólag a tulajdonosok érdekeit tartja szem előtt és a fő, vagy egyetlen célja a profit maximalizálása. A Grameen Bank megalkotásakor a fő cél eleve nem ez volt, hanem a szegények megsegítése, hogy kiemelkedhessenek a nyomorból. A pénz folyosításakor annak társadalmi hasznát vizsgálták, a megítélés ez alapján zajlott le, és így sokkal többen is kölcsönhöz juthattak, amiből mikrovállalkozást elindítva elindulhattak a prosperitás (eleinte mindenképpen) rögös útján. Ha nem kapnak mikrokölcsönt, esélyük sem lett volna, hogy kitörjenek. Joggal merül fel ugyanakkor a kérdés, hogy a szegények megsegítése nem inkább az állam, vagy ha ez nem tudja ellátni ezt, akkor a non profit szervezetek feladata? Miért választotta Yunus az üzleti formát és miért nem támogatás, vagy jótékonykodás formájában igyekezett segíteni? Az ok kettős, és ezeket Yunus főleg a második népszerű könyvében fejti ki. A legfontosabb, hogy semmiképpen sem könyöradományt szeretne eljuttatni a szegényeknek. A hetvenes évektől azt tapasztalta, hogy szinte minden emberben megvan a vállalkozó szellem, vagy a hajlam a dolgok megújítására, kijavítására, fejlesztésére. Mindenki elgondolkozik azon, hogy miként tudna valamit jobbá tenni, ezek között természetesen a saját és családjának életkörülményeit is. A legnagyobb nyomorban élőknek azonban nincs meg sem a kezdőtőkéjük, sem a tudásuk, illetve az első lépéshez a bátorságuk. Lényegében a kezdőlökést kell csak nekik megadni, és onnantól már maguktól is tudnak fejlődni, legalább részben. Ez a gondolatmenet egy jótékony szervezeten aligha tudott volna végigmenni. A másik ok pedig még inkább gyakorlatias: ha az üzleti modell jó, és a cash-flow pozitív, akkor a szervezet magától is fenn tud maradni, illetve további területekre terjeszkedve még több emberen tud segíteni...és pontosan ez történt, a Grameen Bankból kinőtt cégek mára tízmilliós nagyságrendben segítettek embereken Bangladesben, és a világ számos más pontján.

the-grameen-danone-yoghur-001.jpg

A fentieket másképpen megfogalmazva: a Social Business jótékony célokat szolgál, de önfenntartó, és értékteremtésre motiválja azokat, akiket támogat. Ezzel szemben egy alapítvány a jótékony célok megvalósítása közben nem tud önnfentartó lenni (rendszeresen támogatókra szorul), és nem feltétlenül képes olyan erős motivációs erőt sem nyújtani, mint Yunus modellje. Egy tipikus „oldschool” vállalat pedig nem is törődik a jótékony célokkal egyáltalán. Akik követik a Blog-ot és fogékonyak a Társadalmi és Környezetvédelmi szempontól is hasznos befektetésekre, azoknak van egy rossz hírem is: a Grameen csoport részvényei a nagyközönségnek nem elérhetőek (főként a segítő multicégek, illetve a helyi lakosság kezében vannak), de még ha be is lehetne szállni, akkor is sokak számára egy kizáró tényező lenne.

Yunus ugyanis a Social Business fogalma alatt nem ugyanazt érti, mint amit az SRI befektetők a hasznosságon. Az első esetben kizárólag a társadalmi céloknak van jelentősége, az üzleti szemlélet csak a motivációban, illetve az önfenntartásban jelenik meg. Az utóbbi esetben ugyanakkor azt az elvet valljuk, hogy a profit termelés és a hasznosság a pozitív szűrésű vállalatoknál nemhogy nem zárja ki egymást, de még erősíti is. SRI szempontból tehát azzal az egyik alapelvvel, miszerint minden profit visszaforgatásra kerül, már kevésbé értek egyet. Egy SRI alapú befektető számára a saját hozama is fontos tényező. Nem zárja ki a kettő egymást, ahogy Yunus is nyereséges cégeket hozott létre (csak ő nem fizet osztalékot). A különbség egy fő okból adódik.

Természetes, hogy egy nagyon szegényeknek szolgáltatásokat nyújtandó vállalatot az üzleti nyereség szempontjából másképpen is kell megítélni. Ha az adott cég célcsoportja nem a ranglétra alján van, ez vélhetően kevésbé szempont, miközben a tevékenység igenis tud hasznos lenni. Erre jó példa a nemrég elemzett Tesla, amely globális viszonylatban a leggazdagabbaknak készít prémiumkategóriás autókat, környezetvédelmi szempontból mégis nagyon hasznos tevékenységet folytat, önnfentartó módon, és mindezidáig minden stakeholder-nek hasznos formában. 

poorvsrich.jpg

A három könyv nagyon jól strukturált, a fejezetek és a gondolatmenet jól követhető, és áttekinthető. A nyelvezet kifejezetten barátságos, nagyon is érződik, hogy Yunus élete nagy részében nem Harvard-on végzett, szakzsargonokba belefulladó topmenedzserekkel töltötte az idejét. Talán egy kicsit zavaró, hogy helyenként a sztorizgatás, néhány általánosság túlsulykolása, valamint az, hogy a motivációnak – főként az új Socal Business vállalkozások indítása terén – túl nagy súlyt adott a szerző. Ez azonban csak apróság, és nagyon is meg lehet érteni, hiszen lenyűgöző, hogy Yunus még hetvenen is túl milyen energiával győzi meg az embereket, legyen az egy Dhaka-ban élő koldus, vagy egy francia felsővezető, hogy érdemes a hasonló projektekben résztvenni. Ez az apró hiba, így nagyon is elnézhető.

Yunus összesen három könyvet írt a nagyközönségnek, néhány év eltéréssel. Aki teheti és ideje engedi, annak mindegyikat ajánlom. Az elsőben (Banker to the Poor) kifejezetten a Bank felfuttatásáról ír, helyenként a technikai részletekbe is betekintést nyújtva. A másodikban (Creating a World Without Poverty) már a Social Business-ek globális szintű elterjesztéséről szóló vízióját is kifejti, és sokat ír a Danone-al kapcsolatos közös vállalatuk szüetéséről. A harmadik (Building Social Business) két okból is érdekes. Egyrészt itt már pár év távlatából levonja a Joghurt üzlet egyes tanulságait, másrészt kicsit specifikusabb tanácsokat ad azoknak, akik Social Business indításán törik a fejüket. Ha választani kell, talán ez utolsó a leginkább érdekes és szerteágazó, így ezt ajánlom a leginkább.

Egy SRI befektetőnek – a fenti, osztalékhiánnyal kapcsolatos intelem figyelembevétele mellett – az emberi oldal miatt érdemes a leginkább elolvasni Yunus könyveit. Nagyon sokat lehet tanulni abból, hogy miként volt képes az alapító a kis tulajdonosokat, a külföldről érkezett, vagy a belső ranglétrán előre lépkedett felsővezetőket, a viszonteladókat, és a vevőket motiválni és fejleszteni. Nagyon sok múlt azon, hogy sikerült egy pozitív, megújulásra képes, tenni akaró vállalati kultúrát kialakítani. Persze ezt a könyvből csak másodkézből tudjuk meg, de az eredmények magukért beszélnek. Egy SRI befektetőnek olyan szemmel is tudnia kell kiválasztania a megfelelő részvényeket, ahol hasonló közeg, hangulat, tudás és hozzáállás, hasonló fejlődési ütemet indukálhat.

 

Ha szeretne a további Blog bejegyzésekről értesítést kapni, iratkozzon fel Hírlevelünkre

 

Faluvégi Balázs

TAN – ezzel használjuk ki a napenergia forradalmat? (SRI ETF-ek sorozat)

A befektetések világában elcsépelt közhely, hogy diverzifikálnunk kell. Ennek lényege, hogy számos eszközt vásárolunk meg, így kockázatunkat megosztjuk, és sokkal kevésbé kell attól tartanunk, hogy hirtelen nagymértékű veszteségeket szenvedünk el. Ez az SRI alapú befektetések esetén is kiemelten fontos, elég csak a múlt heti esésre gondolni a kínai Yingli esetén. A napelem cég árfolyama a korábbi vesszőfutás után egyetlen nap alatt 37%-ot zuhant, ráadásul gap-el, vagyis már a kereskedés elején, így a stop-loss sem segített volna. Ha valaki csak ebbe az egy cégbe tette volna minden pénzét, akkor hirtelen ugyanekkora veszteséggel kellett volna szembesülnie, nem is beszélve arról, hogy ha a legnagyobb mánia idején, 2013 végén-2014 elején veszi meg a papírokat, akkor akár pénzének 80-90%-át is elveszítette volna.

yingli-solar.jpg

Amennyiben ugyanaz az ember, aki a Yingli-t vásárolta, betartotta volna a diverzifikáció alapelvét, akkor a teljes kitettségen belül a részvény aránya kockázatosabb portfólió esetén 10%, kevésbé kockázatos esetén 5% alatt maradt volna. Így a fenti, egy napos veszteség a teljes portfólió értékére nézve is (tőkeáttétel alkalmazása nélkül) 3,7%, illetve 1,85% alatt maradt volna. Ez sem kellemes, de már jóval inkább kezelhető szintű mínusz, már csak azért is, mert 37% visszanyerésére (ami ilyen esetekben gyakori, bár hibás megközelítésű igény) 59%-os hozamra lenne szükség. Ugyanakkor 1,85%-os visszaesés esetén elegendő 1,88%-ot elérni, hogy ugyanarra a szintre kerüljünk vissza.

Szó sincs arról, hogy a diverizifikációval minden kockázatot kiszűrhetnénk. Ezzel csak hatékonyabbá tesszük portfóliónkat a hozam-kockázat koordináta-rendszerben és megfelelő alkalmazása esetén eltűntethetjük az egyedi papírok kockázatát, de a piac általános változásainak rizikóját, vagyis a szisztematikus kockázatot szintén futnunk kell. Természetesen a témakör ennél sokkal komplexebb, illetve egyes stratégiák esetén az elmélet mára túlhaladottá vált, de alkalmazása nem árt, aki többet szeretne megtudni, annak egy angol nyelvű olvasmány érthető el ide kattintva. A szisztematikus kockázat esetleges csökkentése már más eszközöket követel meg, ami már nem tartozik szorosan ide. Sokan vannak, akik bár szeretnének diverzifikálni, ezt nem tudják megtenni, mert nincs elegendő szakértelmük a különböző, egymástól kevésbé függő értékpapírok kiválogatásához és súlyozásához. Megint mások nem szeretnék az idejüket erre szánni. Továbbá szintén rengeteg ember van, akinek egész egyszerűen nincs még akkora tőkéje, hogy hatékonyan diverzifikálhasson, hiszen a költségek, vagy a túl nagy címletű értékpapírok ezt csak nagy veszteségek vagy üresjáratok esetén tennék lehetővé. Nekik találták ki a befektetési alapokat és azon belül is az ETF-eket.

hatekony_portfolio.jpg

Az ETF jelentése: Exchange Traded Fund, vagyis Tőzsdén Kereskedett Alap, bővebben a lényegükről egy nagyon régi cikkemben lehet olvasni. Bár mára többezer ETF érhető el világszerte, de SRI fronton még mindig viszonylag korlátozott a számuk, és elég kevés van közöttük, amely nettó eszközérték nagyság, illetve forgalom és likviditás szempontjából megfelelő alternatíva lehet azoknak, akik íly modon szeretnék vagy tudják diverzifikálni portfóliójukat. Ezzel a Blog bejegyzés témakör sorozattal ezek közül emelem ki az érdekesebbeket, népszerűbbeket, vagy kevésbé ismerteket, de hasznosakat.

Elsőként a napenergia papírokba fektetető Guggenheim Solar ETF (beszédes nevű TAN kóddal lehet vele kereskedni) kerül terítékre. Akik a Blog-ot az eleje óta követik, azoknak feltűnhetett, hogy az SRI orientáció ellenére alig foglalkoztunk napenergiával (egyedül a Yield Co-k jelentettek kivételt, ami egy igen speciális szegmens ezen belül). Ennek oka az, hogy bár a napenergia rohamosan terjed, a részvénypiacon az egyik legnehezebben kezelhető al-ágazatot képviseli. Ez a tetten érhető a TAN árfolyamában is, amely az alábbi képen látható.

screenshot_2015-05-27_14_38_53.png

A grafikon csak az elmúlt egy évet mutatja, mégis komoly kilengések vannak benne. Például tavaly szeptember közepétől alig több mint egy hónap leforgása alatt 26%-ot veszített az értékéből. A január végi mélypontról pedig két hónapnyi időtartam során nyert több mint 56%-ot. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a fent ecsetelt, hatékonyan diverzifikált portfólió esetén az ilyesmi előfordulhat-e. Nem véletlen ha ezzel kapcsolatban erős kétségek merülhetnek fel. Bár a tavaly őszi zuhanás még ha nagyon ritkán (10-20 évente, tipikus Fekete Hattyú események idején) elő is fordul teljes piaci szinten, ilyen nagy emelkedés ennyire gyorsan aligha. A TAN ékes példája annak, hogy egy sok elemből álló ETF (vagy éppen portfólió) még nem feltétlenül jól is diverzifikált. Az ok az egyes komponensek közötti magas korrelációban keresendő. A napenergia részvények hasonló hatásoknak vannak kitéve, legyen szó a technológia változásáról, a költségek csökkenéséről, vagy a szabályozási környezet változásáról. Az általánosságban is igaz minden ágazati, vagy akár szektor ETF-re, hogy a kockázatuk jellemzően jóval magasabb, mint ha a teljes piacon diverzifikálnánk.

Emellett a TAN összetétélét is érdemes megnézni. A komponensek oroszlánrésze kifejezetten a technológiai szektorból kerül ki, vagyis inkább a gyártás és fejlesztés oldaláról kerül ki. A közszolgáltatók részéről megjelenő vállalatok súlya 14% alatti, így például az olyan stabilabb cash-flow-val rendelkező YieldCo-k és megújuló energia üzemeltetők mint például a TerraForm Power jelentősége szinte marginális. Ráadásul így a portfólió még inkább egyoldalúvá válik. Ha tovább nézzük a komponenseket, akkor erős súly eltéréseket is találunk az egyes elemek között, ami a (nem meglepő módon passzívan működő) ETF alapját jelentő MAC Solar Index szabályaiban keresendő. Ez ugyanis kapitalizáció alapján súlyoz, amit egy szabályrendszer alapján ugyan módosítanak, de így is a piaci érték a fő befolyásoló tényező. Így történhetett meg, hogy a legfontosabb komponens a kínai Hanergy, amely ugyan bámulatos eredményhányadokkal rendelkezik – főként az al-ágazatban – de értékeltsége hátborzongatóan magas, és szinte már a komplett napenergia forradalmat beárazták. A teljes ETF súlyozott értékeltsége ugyanakkor sokkal kevésbé elszállt és a keményen eladósodott és a rengeteg beruházás után mégis már-már előnyösnek tűnő P/CF felvillantja az előnyös jövőképet, főleg ha a növekedési lehetőségeket is figyelembe vesszük. A Watt-onkénti napelem előállítási költség 250-ed részére csökkent 40 év alatt, és mára támogatás nélkül is teljesen versenyképes technológiát képvisel. Ráadásul további komoly költségcsökkenés várható a technológia fejlődése és az egyre nagyobb mennyiségek miatt. Németországban egyes kutatások szerint már országos szinten elérték az ún. Grid Parity-t, vagyis aki napelemeket tesz a háza tetejére, már ugyanolyan jól, vagy akár jobban is járhat, mint ha (kizárólag) az elektromos hálózattól függene. Ugyanez a helyzet 10 amerikai államban, ami jövő év végére már az összesre igaz lehet. A probléma azonban az, hogy ebből sok részvénybe már beárazták a gyors növekedést, és a kapitalizáció alapú ETF miatt ez éppen az ebben nagyobb súlyú részvényekben érhető tetten és kevésbé a nem olyan magasan értékeltekben.

További érdekesség, hogy az ETF-en belül a kis kapitalizációjú, vagyis alacsonyabb piaci értékű részvények súlya meghaladja az 59%-ot (a cégek számát tekintve). Bár ezekben a cégekben nagyobb a növedési potenciál, a kockázatuk is lényegesen magasabb, mint az itt kisebbséget jelentő nagyobb vállalatok esetén. Nagy kapitalizációjú cég ugyanakkor mindössze három van az ETF komponensei között, ami nagyon kevés, és ha akár csak egyetleneggyel valami baj történik, az komolyabb mértékben van hatással az ETF árfolyamára. Azt azért ki kell emelni, hogy a TAN (vagy a MAC Solar Index) elemzése a napenergia részvények követése miatt fontos mutató, így mi is gyakran említjük.

screenshot_2015-05-27_16_31_26.pngMindezek alapján a TAN a bejegyzés elején ismertett fő oknak nemigen felel meg. Használata csak akkor indokolt, ha valakinek nincs kedve vagy ideje egy SRI alapú portfólión belül a megújuló energia és azon belül is a napenergia csoportján belül tovább diverzifikálni. Ez közepes méretű portfólióknál elfogadható alternatíva lehet, hiszen itt sem a kellő tőke, sem a tanácsadó igénybevételének költsége nem vagy nem feltétlenül áll rendelkezésre. Még ebben az esetben is a magas volatilitás miatt a kockázati profil miatti kiigazítással is 15% alatt kell maradnia a súlyának a teljes kitettségen belül. Ha az aktuális helyzetet nézzük, akkor a feszített értékeltség és a nagy kockázat piaci alulbecslése miatt akkor a javasolt arány még kisebb kell, hogy legyen. Ám ha tehetjük, inkább törekedjünk egyedi részvénykiválasztásra – ebben az esetben különösen. Főként azért, mert a napenergiában elképesztő potenciál van (lásd a szegmens jellemző növekedését és a bíztató P/CF mutatót), de mint láttuk, nem mindegy, hogy ebben miként szeretnénk részt venni.

Ha tetszett a cikk, akkor érdemes feliratkozni Hírlevelünkre, és like-olni Facebook oldalunkat.

 

Faluvégi Balázs

Starbucks – valódi kávé, vagy cukros tejhabbal nyakonöntött pótlék?

A Starbucks gyakran szerepel pozitív példaként a Vállalatok Társadalmi Felelősségvállalásával kapcsolatos írások között. Nagy kérdés, hogy ebből mennyi az igazság, és ez mennyire elegendő ahhoz, hogy egy SRI alapon döntő befektető a részvényt a portfóliójába helyezze. Magam is rendszeres fogyasztója vagyok a Starbucks kávéinak, és bár van a városban sok hely, ahol jobb a kávé (csak két tipp: My Little Melbourne, Madal), de a megbízható szint, és sok helyen lévő elérhetőség mégis gyakran visszavisz a hálózat egységeihez. Azt gyakran tapasztalom, hogy a cég a fogyasztók felé erősen kommunikálja az organikus alapanyagok és a helyi közösségek támogatását. A nagy kérdés, hogy mennyi ebből a PR és marketing, és mennyi a valós tartalom.

starbucks.jpg

A kérdés azért is fontos, mert a Starbucks rendszeresen belenyúl a darázsfészekbe és már-már provokálja a saját vendégeit egy-egy ellentmondásos, és társadalmilag érzékeny témakörben. Idővel azonban felmerül a gyanú, hogy a felvetések álságosak, és sokkal inkább a népszerűséghajhászás, illetve a fogyasztói lojalitás megtartásának motivációja áll ezek mögött, mintsem a valós változtatási szándék. Két éve a cég, amelyik korábban is kiállt az Egyesült Államokban kifejezetten népszerű fegyverviselés mellett, a fokozódó nyomásra egy nyílt kérést fogalmazott meg, hogy a vásárlók ne vigyenek be fegyvereket a kávézókba. A betiltást azonban meg sem merték próbálni. A lavírozást csak PR okokkal lehet magyarázni, különösen annak figyelembevételével, hogy józan ésszel mindössze egyetlen okot lehet találni, amiért bárki is fegyvert vinne egy kávézóba...

Márciusban a Starbucks egy másik kampánya okozott ellentmondásoktól terhelt vitákat. A RaceTogether akció célja az volt, hogy a vállalat felhívja a figyelmet a származás szerinti megkülönböztetés problémáira. Ez önmagában még dícséretes lenne, de ennek a módja már sokaknál kiverte a biztosítékot. A felsővezetés ugyanis arra kérte a barista-kat, hogy a vendégek poharára írják rá a #RaceTogether hashtag-et, ezáltal is kezdeményezve, hogy a vendégek, akár az alkalmazottakkal együtt megbeszéljék a bőrszín miatti megkülönböztetés problémáit. A legtöbben azonban nem tartották helyénvalónak, hogy egy ilyen érzékeny témát ennyire felületes körülmények között, ráadásul kierőszakolva, a reggeli kávézas közben beszéljen meg bárki is. Sokan arra is rámutattak, hogy a cég nyilvánvalóan a Ferguson-ból indult zavargások utáni viták hullámán hajhászta a pozitív megítélést, de a problémán aligha segített ezzel bármit is.

starbucks_whiteguilt.jpg

Sok kritika éri a céget, hogy amíg felvet, vagy akár ráerőszakol a vásárlóira fontos társadalmi egyensúlytalansággal kapcsolatos gondokat, éppen ő maga nem jár a példamutatásban elől. A Starbucks operatív felsővezetésében alig találunk olyan embert, aki ne középkorú fehér férfi lenne. A számokat azonban jobban megvizsgálva a legfelső szint kivételével a Társaság eredményei már dícséretesek. A munkavállalók 40%-a valamely kisebbség köreiből kerül ki, és a vezetők 48%-a nő, hogy csak két látványos adatot emeljek ki. Különösen pozitívak a cég azon törekvései, amely a fiatalok munkanélküliségének részbeni orvoslása érdekében tesznek. A Társadalmi lépések közben azért észre kell venni, hogy egyelőre ezek nagy része az Egyesült Államokban történik, miközben a munkatársak fele már valamely más országban segíti elő a Starbucks működését.

Corporate Governance területén a Társaság szemmel láthatóan komoly erőfeszítéseket tesz, hogy az erős elvárásoknak megfeleljen. Az Igazgatóság tele van független tagokkal és azért érezhető némi törekvés arra nézve is, hogy a diverzitás nemi, származási, de még üzleti háttér szempontjából is megvalósuljon a cég vezető testületében. Az alapítón kívül csak egy tag van még a Starbucks berkein belül. Itt van viszont több FMCG mammutvállalat volt vagy akár jelenlegi vezérigazgatója, egy IT cég kínai származású, mindössze 33 éves hölgy vezetője. Érdekes színfolt az egykori Védelmi Miniszter, a W Bush és az Obama kormányban is szolgált Robert Gates jelenléte, de itt érthető módon a szereplése vegyes megítélésű. Annál inkább előremutatónak tűnik annak a Mellody Hobson-nak a tagsága, aki afroamerikaiként tudott végiglépdelni egy alapkezelő gyakornoki állásától az elnöki székig. Emellett a Dreamworks Animation filmstúdió igazgatósági elnöke is. Érdekesség, hogy George Lucas felesége is, de ne gondoljuk, hogy ez lendítette előre karrierjét, hiszen Hobson már akkor sikeres volt, amikor először találkozott a Star Wars atyjával. A cég amúgy is magas pontszámot kapott Vállalatirányítási kérdésekben, de a kérdőjelet éppen az alapító-vezérigazgató szerepe okozza. Howard Schulz jövedelme toronymagasan túlszárnyalja az átlag fizetést, még akkor is, ha ezek részvényopciókból is származnak. Ráadásul éppen nála látni át a legkevésbé, hogy mik a teljesítményértékelés főbb szempontjai.

george_lucas_meoldy_hobson_h_2013.jpg

Egy főként kávéból álló termékpalettájú, a világ számos pontjára élelmiszert szállító cégnél az alapanyagok és a környezetterhelés kérdése talán még inkább fontosabb kérdés, mint a fentiek. A cég nem árul zsákbamacskát, és nagyon specifikus, határidővel ellátott célokat tesz közzé, és nem szégyelli bevallani, ha valamely vállalását nem tudta időre teljesíteni. A leginkább látványos fejlődést az alapanyag beszerzésben érte el a cég, amelyik évtizedes projektje keretében elérte, hogy mára a kávé 96%-át etikus forrásból szerzi be, ráadásul ezt olyan külsős szervezetek auditálják, mint például a Fairtrade. Szintén lenyűgöző, hogy a kávézók kétharmada a legmagasabb szintű ingatlan környezetvédelmi besorolás mellett működnek, igaz: a trend nem mutat javulást. A cég azonban ezt nem szégyelli bevallani, 2008-tól láthatóak a trendek, és ahol vannak a kudarcok is: például alig csökkent a fajlagos energiafogyasztás (25%-os kitűzött cél helyett csak 4,6%-kal), vagy a folyamatosan használható pohár 5%-os aránya helyett csak 1,8%-kal, mindenki más (aki nem ül le) a papírpoharat használja – bevallom ebben én is hibás vagyok. tumblr_inline_mg3epvubae1r2tb4t.jpg

Vannak ugyanakkor olyanok, akik szerint a a cég mégsem eléggé transzparens, hiszen például olyan alapadatot nem ad meg magáról, mint a carbon footprint, vagyis a tevékenységből eredő károsanyag kibocsátás, azon belül is az üvegházhatásért főként felelő CO2 mennyiség. Az összkép azonban még a kissé esetlen PR kampányok ellenére is pozitív, amit bizonyít, hogy a cég az ágazatából egyedüliként felkerült a világ legetikusabb cégeinek a listájára. A saját értékelésünk hasonlóan a pozitív, a versenytársak között mindenképpen a Starbucks viszi el a pálmát, de egy igazi, pozitív szűrést választó SRI befektető nem ragaszkodik egyetlen ágazathoz sem, és a teljes spektrumot nézi. Ezen a Seattle központú kávézó óriás pedig az előkelő második vonalhoz tartozik: számos példamutatással, de azért nem minden esetben tökéletesen pozitív vagy legalább átlatható társadalmi és környezeti hatással.

Egy bekezdés erejéig a blog-ban is érdemes kitérnem arra, hogy a cég jelenleg mennyire érdekes a befektetők számára fundamentális, illetve technikai oldalról. A cég népszerűsége bizony az árfolyamban is meglátszik. A P/E a 30-as számot közelíti, amit a növekedés csak az optimista forgatókönyvek mellett igazol, és bármely értékeltségi mutatót is nézzük, hasonló következtetésre jutunk. A stabil cash-flow ugyan megnyugtató, de bármely DCF-modell sem mutatja, hogy ezek ugrásszerű növekedése sokkal jöbb helyzetet teremtene a mostaninál belátható időn belül. Óvatos becslésem alapján a részvény árfolyamának legalább 18%-kal lejebb kellene lenni, hogy fundamentális alapon megfontoljam a vásárlását. 

screenshot_2015-05-11_12_01_42.png

A feszített értékelést relatíve valamelyest indokolja ugyan az, hogy a cég igazi versenytárs nélkül, kifejezetten prémium ügyfélbázis mellett működik, és a terjeszkedés sem látszik megállni. Az üzletek száma duplája a következő versenytársnak, az itthon kevésbé ismert, gyorsan eltűnt Dunkin Donuts-nak, és a márka értéke globális szinten a sokszorosa akár hozzájuk, akár például a Costa Coffee-hoz mérve. A név elviszi a hátán az árfolyamot is, a januári kitörést követően egy élő trend által az új csúcsok közelében van a kurzus, de némi intézményi disztribúció azonban már megjelent. A befektetők egész egyszerűen már minden pozitívumot beáraztak a papírba, és bár a kockázatok az átlagnál kisebbek, ezekkel mintha alig törődnének. 

A Starbucks a mainstream-et jelentő nagyvállalati szegmensből ESG szempontból a legjobb vállalatok közé tudott kerülni. Ugyan még ez sem volt elég, hogy a pozitív szűrésű lista illusztris társagába tudjon kerülni, de az előszobába eljutott. A többség így is példát vehetne róluk. Ez azonban még kevés ahhoz, hogy egy jól gondozott SRI portfólióba kerüljön a részvény, már csak azért is, mert az értékeltség sem túl vonzó, semmiképpen sem mondható, hogy olcsón lehetne megkapni a piacon a papírokat. Bár az év elején új lendületet kapó trend még él, de az intézményi disztribúció érdemi erősödése itt is óvatosságra hív fel minden józan, koffeinmámortól mentes befektetőt. Én egy darabig még biztosan kerülni fogom a részvényt. 

A cég eredményeit továbbra is követjük, és időről időre – sok más tipp mellett – a Starbucks-ról is szerepelhetnek majd hírek, ezért érdemes a Facebook oldalunkat követni. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára írok a cégről. Kellemes Kávézást kívánok mindenkinek!

 

Faluvégi Balázs

A Tiszta Jövő közelebb van mint gondolnánk – beszámoló a UK SIF konferenciájáról

A múlt héten Edinburgh-ban jártam, a brit UK SIF nevű, SRI (Társadalom- és Környezettudatos Befektetésekkel foglalkozó) szervezet éves konferenciáján. Egy ilyen eseményen bármely hasonló érdeklődésű befektetőnek nagyon sokat lehet tanulni, ebben a bejegyzésben erről fogok egy kicsit bővebben írni.

A tudatosságnak egy fejlett gazdaságban persze nemcsak az adott témakörről szóló konferencián vannak kézzelfogható jelei. Amikor a reptéren a taxiba szálltam, azonnal a „Carbon Neutral” felirat fogadott. Az autó ugyan belső égésű motorral üzemelt, de a társaság kiszámolja a flotta levegőbe juttatott CO2 mennyiségét és ezt ellensúlyozandó mennyiségű fa ültetetésében vesz részt, illetve finanszírozza ezt.

img_5537.jpg

A városba érve is lépten-nyomon felbukkan a társadalmi felelősségvállalás. Edinburgh legdrágább utcájában, a luxusüzletek között egy szerényebb kirakat is meghúzódik. Ez a Co-operative Bank egyik fiókja. Ez a pénzintézet az ország hetedik legnagyobb hitelezője, pedig számos tevékenységű vállalatot eleve kizár a kölcsönfelvevők köréből, természetesen ESG alapon.

img_5541.jpg

Pár perc sétára ugyaninnen egy nagyon egyedi vendéglátóhelységbe botlunk. A Social Bite nevű kis önkiszolgáló étterem nem hazudtolja meg a nevét. A konyhán egy korábban elegáns Michelin csillagos éttermet vivő szakács kizárólag a környékről származó, és organikus módon előállított alapanyagokból főz. A nyereséget kizárólag jótékony célokra használják fel, a hajléktalanok pedig betérhetnek és kapnak egy szendvicset. A vevőket arra ösztönzik, hogy egy kicsivel többet fizessenek, mint a megvásárolt ételek és italok ára, a többlet összeggel a rászorulóknak veszik meg előre a kávét (ehhez hasonló mozgalom egyébként Magyarországon is van). Egyébként a munkavállalóknak vállaltan legalább a negyede a korábbi hajléktanokból került ki.

img_5660.jpg

A konferencia helyszíne Edinburgh egyik legszebb épületében, a Royal Society Institute-ban került megrendezésre. A felmerült előadások és kerekasztal beszélgetések az SRI-n belül igen széleskörben kerültek kiválasztásra. A UK SIF szemmel láthatóan törekedett arra, hogy a szakmai közösség minél szélesebb rétegeinek legyen lehetősége megnyilvánulni. Ennek köszönhető, hogy néha egészen meglepő ágazatokból is érkeztek szereplők a színpadra, és még inkább meglepetést okozott, hogy képesek voltak új ötleteket prezentálni. 

img_5720.jpg

A BAE Systems nem éppen az etikus tevékenységet végző nagyvállalatok között van. A cég a brit és a globális piac egyik legnagyobb hadipari cége, íly módon az SRI alapon befektetők fókuszából eleve kiesnek a részvényeik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cég menedzsmentje a keretek szabta lehetőségeken belül ne próbáljon meg etikusan eljárni, például a munkavállalók felé. A vezetés nagyon helyesen felismerte, hogy a cég negatív imidzsének javításához hozzájárult az alkalmazottak orientáltságának és elégedettségének hiánya. A munkatársak szerettek volna bízni a vállalatban, de ez gyakran nem tudott megvalósulni. Évekig dolgoztak azon, hogy ezen javítsanak. A belső folyamatok javításával, a kommunikáció fejlesztésével, a munkavállalói igények folyamatos meghallgatásával sokat sikerült ezen javítani. Számos esetben azonban az alkalmazottak félnek elmondani véleményüket, mert tartanak attól, hogy a fizetésük, pályafutások, netán maga a biztos munkahelyük kerül veszélybe ha kritikát fogalmaznak meg. Ezért a cég CSR vezetése elindított egy független fél által üzemeltetett ún. Ethics Helpline-t, vagyis egy olyan telefonvonalat, amelyen a cég etikus működésével kapcsolatos problémákat lehet bejelenteni (magyar, 06-80-as szám is van). A rengeteg telefonhívás a cégcsoport közel 85 000 munkatársának számos tagjától nagymértékben hozzájárult a tisztességes működés kialakításához. Példájukat sok vállalat követhetné, még azok is, amelyek tevékenysége önmagában is csak a ráncokat növeli az emberek többségének homlokán. A hozzáállás megváltoztatása a részvényárfolyamak is jót tehetett, mert több más tényező segítségével az utóbbi két évben már képes volt bő 20%-kal felülteljesíteni a legfontosabb angol részvényindexet a FTSE 100-at.

screenshot_2015-04-27_23_27_15.png

Az SRI fontosságát az ENSZ által életre hívott Principles of Responsible Investments (PRI) – Felelős Befektetési Elvek szakembere is aláhúzta. Egészen lenyűgözőek azok a számok, amely a hasonló elvek a befektetési folyamatokba ültetését mutatják az intézményi befektetők körében. Mára 1374 cég írta alá az elveket, ami a legtöbbjüknél rendszeres riportolással is jár, így a szervezet nagyon komolyan is veszi a feltételek teljesítését. Ők együttesen több, mint 45 000 milliárd dollárt kezelnek. Többségük számára persze nem az SRI jelenti a fő fókuszt, de az elvek a kezelési szabályzatokba, specifikus döntési folyamatokba is beintegrálásba kerülnek egyre gyakrabban. A transzparenciára jellemző, hogy valamennyi tag jelentése bárki számára letölthető.

Azért is érdemes a hasonló szakmai konferenciákra ellátogatni, mert itt egészen új nézőpontból kap megvilágítást egy-egy meglévő befektetéssel, szektorral kapcsolatban. Sok más érdekes témakör került terítékre, de a legfontosabb minden kétséget kizáróan a megújuló energia térnyerése, és a hagyományos energiacégek árazása, illetve a belőlük való tőkekivonás (divestment) volt. Itt jónéhány olyan állítás is elhangzott egy-egy kerekasztal beszélgetés során, amin a hallgatóságnak volt oka meglepődni.

Ezen a konferencián ez a témakör a szénhidrogén alapú energiahordozók részvényeinek súlyos kockázatairól szólt. A résztvevők számára köztudott volt, hogy a szénkitermeléssel foglalkozó vállalatok a fejlett országokban nagy bajban vannak. Az elmúlt években nem kevesebb, mint tizenhat nagyvállalat jelentett csődöt az ágazatban, és még a legismertebb nevek is nagy bajban vannak. Például a Peabody nevű cég egyetlen év alatt értékének majdnem 80%-át elveszítette. Arról is volt szó, hogy a szén az összes energiahordozó közül a legkárosabb, mind a kitermelés környezeti hatásai, mind a levegő szennyezése miatt. A kereslet visszaesése azonban nemcsak emiatt zuhan, noha a kormányzatok egyre erőteljesebben korlátozzák a szénkitermelést és hatásait. A zuhanás oka sokkal egyszerűbb: a fejlett világban elértuk az ún. „peak coal demand”-ot, vagyis a szénkereslet mostantól soha többé nem fog rekordot dönteni, sokkal inkább esni fog. Még inkább meglepő azonban a szakértők véleménye abban, hogy még a hőerőművek és a féktelen ipari termélés bővülés gigantikus hazájában, Kínában is 2016-ra várható a csúcs, és onnantól a szénkitermelés a kereslet visszaesése miatt összeroppanhat.

Ez azonban még nem minden. A zuhanó olajár a felszólalók véleménye alapján egy hasonló folyamatot mutat. Egyrészt a legtöbb tanulmány egyetért abban, hogy az olaj nagy részét a földben kell hagyni, hogy a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait el tudjuk kerülni. Ezt ma már a kormányok is tudják, és a két legnagyobb szennyező, az Egyesült Államok és Kína ezzel kapcsolatban tavaly már aláírt egy fontos megállapodást. Az igazi nagy lépés azonban az idén decemberben, Párizsban lezajló ENSZ klímaváltozás konferencián lesz. Bár a politikusok csak ott szeretnek villogni, szakmai szinten már most is tartanak az ezzel kapcsolatos egyeztetések. A kerekasztal beszélgetés résztvevők többsége egyetértett abban, hogy a két fokos globális hőmérséklet emelkedési limitben nem fognak tudni megállapodni a felek, de abban is biztosak voltak, hogy valahol igenis meg fogják tudni húzni a határt. Aki mert erről konrétumot mondani, az 3-3,5 fokra tippelt. Ám még ez is bőven elég arra, hogy a globális olajkitermelést már középtávon is visszafogja. Ennek a kockázata pedig egyáltalán nincs beárazva az olajcégek értékeltségébe, és a meglévő – akár fejlesztés alatt álló – készletek („stranded assets”) örökké a földben maradhatnak.. Eközben pedig a megújuló energia költsége mára vetekszik a hagyományos energiahordozókével a fejlesztések következtében. Mostanra az igazi problémát már csak az előbbiek infrastruktúrájának relatív hiánya jelenti. Ráadásul a válság időszaka óta a az egy hordó olajra jutó szükséges beruházás nagysága a duplájára ugrott, ami szintén nehezíti a versenyhelyzetet. A konferencián is megemlítésre került az az elsőre extrém ötlet, hogy a BP olajvállalatnak meg kellene vennie a Tesla Motors-t, mert valójában nem a fekete arany kitermelés a fő céljuk, hanem az emberek A-ból B-be juttatásának elősegítése és a jövő úgyis ez. Akárhogy is, az biztos, hogy soha ennyire nem voltunk még közel a forradalmi változásokhoz.

screenshot_2015-04-28_01_07_21.png

A későbbiekben is tervezem a hasonló események meglátogatását, elsősorban angolszász területen, ahol az SRI-vel kapcsolatos folyamatok a leginkább előrehaladottabb állapotban vannak, és ahol a szakmai fejlesztések a leggyakraban megjelennek. Így az ügyfeleinknek lehetősége van arra is, hogy ezek áldásos hatásaiból a lehető leghamarabb, Magyarországon elsőként részesülhessenek. Addig is érdemes regisztrálni Hírlevelünkre, ahol a friss hírek mellett egy 10 részes oktatási sorozatot is kapnak az előfizetők. 

Faluvégi Balázs

A "Yield Co-k" – érdekes befektetések a megújuló energia területén

(Ez egy kicsit szakmaibb jellegű bejegyzés, de akit egy kicsit is érdekel, és minimális, akár csak elméleti jellegű tudása van a pénzügy, vagy részvényelemzés területén, annak érdemes végigolvasnia.)

Képzeljünk el egy amúgy nagyon is életszerű szituációt. Egy napenergiával foglalkozó vállalat komoly beruházás után átadott egy (vagy akár több) napelem parkot. A cash-flow termelő képesség szép, de a megtérülési idő még gondos tervezés és műszaki, üzleti, jogi előkészítés után is hosszú éveket vesz igénybe. Ezalatt az idő alatt a vállalat erőforrásai ezekben a beruházásokban vannak lekötve, miközben a megújuló energia egy dinamikusan fejlődő terület, ahol a fejlesztéseknek komoly finanszírozási igénye van.

Mit tehetnek ilyenkor a vállalat vezetői? Több lehetőség is adódik: 

  • Kivárás. Mivel a cégnek nincs elegendő forrása, addig nem kezd bele új beruházásba, amíg az előzőekből nem jön be elegendő tőke. Bár ez egy biztonságos megközelítés, nagy hátránya, hogy a friss, jó megtérülésű projektekből kimaradnak a befektetők, és nem mellesleg kisebb mértékben járulnak hozzá a környezetbarát technológiák elterjedéséhez.
  • Bankhitel. A forráshiányt egy pénzintézet pótolja, így a vállalatnak hitelt nyújt. Ennek az a hátránya, hogy lassú és körülményes, a forrásköltség (kamat és egyéb díjak) magas, komoly fedezetet követel meg, ráadásul a projekt sikertelensége a cég egészét magával ránthatja.
  • Kötvény kibocsátás. Finanszírozási szerkezet szempontjából hasonló megoldás, mint a bankhitel, de angolszász területeken gyakrabban alkalmazzák. Ennek során a cég kötvényeket ad el – általában – a nagyközönség számára, amely adott időszak után lejár, és idő közben kamatot kell fizetni utánuk. A megoldás ugyan visszafogottabb költségekkel jár, de nagyon rugalmatlan, és a részvényárfolyamra komoly nyomást gyakorolhat egy bizonyos szint felett.

Egyik lehetőség sem ideális, főleg azért, mert a hitel és kötvényalapú finanszírozás esetén a csúszások, az előre nem látható problémák a cash-flow-t két irányból helyezik nyomás alá. Egyrészt még nem, vagy nem a tervezettnek megfelelően folynak be a bevételek. Másrészt a kamatkiadásokat, majd a tőketörlesztéseket mindenképpen fizetni kell. Bár a részletektől sok függ, de az esetek többségében ez indokolatlanul nagy kockázatot jelenthet.

Az ideális az lenne, ha az új beruházásokat kamatkiadásoktól mentesen, a saját kockázatukat leválasztva lehetne megvalósítani. Ebből kiindulva kezdtek el a napelemgyártók saját projektcégeket indítani, amelyeknek részvényeit a nagyközönségnek eladva komoly bevételekhez juthattak. Más szóval tulajdonostársakat hoztak be, és a tőlük kapott pénzből kezdtek el máshol fejleszteni. A projektcég részvénytulajdonosai egy viszonylag jól körülhatárolható cash-flow-ra számíthattak a napelemek (vagy egyéb energiatermelők, erőművek) folyamatos energiatermelésből. A projektcéget az angolszász szakirodalom YieldCo-nak nevezte el, ami a legjobban talán Hozam Vállalatnak fordítható, utalva a folyamatos bevételekre.

Persze ez a megoldás sem tökéletes. A YieldCo részvények tulajdonosai érdemi kockázatot futhatnak, a megújuló energia cégnek pedig a kontroll egy részét kell átadnia. Sok múlik a számokon, de összességében az előnyök rendszerint meghaladják a hátrányokat, a lehetőségek pedig a kockázatokat.

Hogyan is néz ki egy ilyen ügylet? Nézzük meg egy konkrét példán keresztül!

A legismertebb (finanszírozási és árfolyam szempontból mindenképpen) sikertörténet a YieldCo területen a TerraForm Power. A TerraForm-ot egyébként – nagyon kockázatos részvényként – az április elején megjelent Haszon Magazinban is ajánlottuk (azóta sokat emelkedett a kurzus, de a volatilitás magas):

A TerraForm Power elsősorban napenergia, de más alternatív megújuló energiaforrások által szolgáltat energiát, főként az Egyesült Államokban, illetve Kanadában és az Egyesült Királyságban. A cég a szintén tőzsdén jegyzett SunEdison leányvállalata. A SunEdison napenergiához fejleszt technológiákat, és ezt használják fel a TerraForm által üzemeltetett erőművekben. A cégcsoport emellett nemrég vásárolta meg a FirstWind ezzel egy sokkal átfogóbb portfólió kialakítva, csökkentve a növekedéssel kapcsolatos kockázatokat, kiegyensúlyozva a bevételi forrásokat. Bár a befektetők maguk is elvégezhetnék a diverzifikációt, de a szinergiahatások kihasználása komoly megtakarításokat eredményezhet középtávon. A TerraForm Power maga kevesebb, mint egy éve van a tőzsdén, egyelőre veszteséges, így itt a növekedési számokat érdemes figyelni, főként azért, mert az anyacég a meglévő megállapodásai által a TerraForm kapacitásainak megháromszorozására tett ígéretet. Amennyiben ez megvalósul, az alapjaiban változtathatja meg nemcsak a bevételt, hanem az eredményhányadokat is. Ha a SunEdison technológiája le is maradna, a meglévő és jövőbeni kapacitások, és az eszközök értéke kisebb esési kockázatokat hordoz magában. * Tekintettel a megújuló energia részvények kiugróan magas volatilitására, illetve az ágazatban meglévő erős növekedés és gyorsan fejlődő technológia kettősére, a papírok így is fokozottan kockázatosnak minősülnek. 

terraform_huntington.jpg

A SunEdison nevű, indításként napelemek fejlesztésével foglalkozó vállalat tavaly év elején választotta le már elkezdett naperőmű projektjeit (mint például a fenti képen látható, parkolóra építettet) egy különálló cégbe, majd nyáron a részvényeket egy nyilvánis tőkebevonást követően a tőzsdére is bevezette. A cég olyannyira YieldCo, hogy az eredeti neve a 2014 januári induláskor még SunEdison YieldCo volt, amit májusban változtattak meg a TerraForm Power elnevezésre, a részvénykibocsátást megelőzendő.

A SunEdison egy viszonylag bonyolult jogi struktúrán keresztül biztosítja saját magának a szavazatok többségét, illetve azt is, hogy jelentős bevételei is származzanak a TerraForm-ból, miközben a részvénykibocsátáson keresztül A struktúra az alábbi ábrán is látható (kattintásra kinyílik), de a lényege az, hogy kétfajta részvényosztályon, illetve a nyilvános társaság egyik leányvállalatában meglévő részesedésen keresztül kontrollálja a céget a SunEdison. Az egymás felett elhelyezkedő nyílt és zárt cég neve között egyébként az egyetlen különbség, hogy társasági formája Inc., illetve LLC, a nevük teljesen ugyanaz. A teljes rendszer úgy van kialakítva, hogy a szavazati jogok 91%-a, és az üzleti érdekeltség 50%-nál hajszállal nagyobb legyen a SunEdison kezében.

A nagy kérdés innentől az, hogy amíg van gazdasági értelme kiszervezni a stabil(abb) cash-flow-val rendelkező cégekbe az üzemeltetést az anyavállalat számára, a „külsős” befektetőknek mennyire van értelme vásárolni ezekből a részvényekből. Ez azért különösen nehéz kérdés, mert az egyes YieldCo-k a finanszírozás érdekében szinte megszületésük pillanatában a nyílt piacra lépnek, így előzetes adatok a projekt önálló működéséről a legritkább esetben állnak rendelkezésre. Tekintettel azonban arra, hogy a cégnek átadandó napelemek, vagy éppen szélerőművek kapacitása ismert, ebből viszonylag jól körülhatárolható, hogy mekkora cash-flow-val lehet számolni, legalábbis az első időszakban. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a névleges kapacitást jelenti, ami az optimális körülményeket (pl. erős napsütést, vagy szelet) jelenti, de ebből viszonylag jól lehet kalkulálni.

A TerraForm esetén például az IPO idején a napelem parkok névelges kapacitása 807 MW volt, ami az azóta eltelt kevesebb, mint egy év alatt közel a duplájára emelkedett. Az, hogy ez hány háztartás ellátására elegendő, erősen függ a napsütéses időszakoktól, illetve attól is, hogy hol használják fel az energiát (pl. a fejlettebb és/vagy délebbre fekvő területeken a légkondícionálók miatt a felhasználás sokkal nagyobb. Ám durva becslés alapján azért elmondható, hogy ez 132 000 otthon ellátására elegendő az Egyesült Államokban. A frissen beszerzett és kiépített kapacitások ezt a számot majdnem a duplájára emelik, bár itt fontos hozzátenni, hogy a bővülés jelentős része már a szélenergia területén jelentkezett egy akvizíció által (FirstWind). Természetesen nemcsak a névleges kapacitás számít, hanem egy sor egyéb tényező is, az időjárástól a felhasználáson, az árakon, a telepek regionális (a TerraForm tavalyi bevételének 18%-a Chiléből, 13%-a az Egyesült Királyságból származott) és minőségi eltérésén át egészen a közmű szolgáltatókkal történő megegyezés hosszáig, sőt azok hitelminősítéséig.

A cél elsősorban a folyamatos cash-flow termelés, amely idővel komoly osztalékképzésben csapódhat le. Ugyanakkor a YieldCo-k esetén azt látjuk, hogy jelentős mértékben bővülnek, mind a helyszínek, mind a kapacitások tekintetében. Bár a cég jelenleg veszteséges, érdemes a számok mögé nézni, hiszen az indulás és terjeszkedés költségei módosítják a felületes képet. Kulcsforgalom itt a CAFD, vagyis a Cash Available For Distribution, vagy Osztalékfizetési lehetőség. Ezt az IPO idején 107 millió dollárban határozták meg 2015-re, amit két lépcsőben azóta a duplájára emeltek. Ez részvényenként 1,3 dollárt jelent, ami 3% feletti osztalékhozamot jelent a mostani árfolyam mellett. A vállalat tervei szerint 2019-re az osztalék a duplájára is emelkedhet. Így már eléggé attraktívnak tűnik a papír, ugyanakkor ami igazán fontos, és ami mind a befektetők, mind az anyavállalat számára fontos: a beérkező cash-flow-k, és az osztalék is viszonylag nagy magabiztossággal előrejelezhető. Hogy mennyire, azt majd az idő próbája állja ki, a követező pillanat, amikor ebbe betekintést nyerhetünk, az első negyedéves jelentés lesz. Természetesen mint minden esetben, egy-egy tőzsdei vállalat saját előrejelzését érdemes fenntartással kezelni.

screenshot_2015-04-20_08_22_59.png

A CAFD számításnál a működési cash-flow-t (amely sokkal jobb az eredménykimutatásban látható profitnál a hatalmas amortizáció miatt) korrigálják azokkal a pénzáramlásokkal, amik a tevékenység ellátásához feltétlenül szükségesek, és így egy olyan pénzáramlást kaphatunk, amely adott esetben akár tényleg kiosztható lenne a cg tulajdonosainak, anélkül, hogy rontaná a cég tartalékait. Mivel a cégnek egyelőre bőségesen rendelkezésére áll likviditás (a készpénzállomány a sokszorosa a működési költségeknek, a likviditási mutatók is erősek), ezért attól nem kell tartani, hogy a további beruházások is túl sok tőkét vonnának el. Ha a SunEdison nem szervezte volna ki az üzemeltetést, akkor a gyártás miatt a feszített fedezeti szint fajlagosan rengeteget elvenne az erős cash-flow termelő képességről, ami miatt fel sem merülhetne ekkora osztalékfizetési képesség (ami még itt is érdemi kockázat).

Amíg a bevételek nagyjából megbízhatóan tippelhetőek a meglévő közmű szolgáltató szerződések és a kapacitások miatt, addig a költségek a rövid önálló működés miatt sokkal kevésbé megbízhatan becsülhetőek meg. Csak egy példa: a cég saját előrejelzésében szinte már hasraütésszerűen kerek 20 millió dollárt ad meg a várható adminisztrációs kiadásokra. Egyrészt ezzel sejteti, hogy szofisztikált modell nem lehet az adat mögött, másrészt már tavaly is jóval több volt ennél a csoportnál a költségek szintje. Mindezek alapján már jóval nehezebb akárcsak egy középtávú cash-flow-val is számolni, mintha ténylegesen egy közmű cégről lenne szó. Ezzel szemben állnak a növekedési lehetőségek, az új technológia, és akkor az SRI szempontokról még nem is beszéltem.

A szélenergia akvizíció nemcsak általában véve segíti az eszközök diverzifikációját, hiszen az eltérő energiaforrás eltérő jellemzőkkel is rendelkezik. Kérdés, hogy érdemes-e diverzifikálni cég szinten, amikor ez a befektetők dolga lenne, legalábbis a szakirodalom tekintélyes része szerint. Ugyanakkor nem szaban figyelmen kívül hagyni, hogy a szezonalitás hatásait is kiegyenlíti, amit egyedi részvényekkel, kizárólag szélenergia YieldCo híján nem lehetne megvalósítani. Ahogy az alábbi ábrán is látszik, amíg a napenergia a késő tavaszi, nyári és kora őszi időszakokban hoz több energiát (tehát a második és harmadik naptári negyedévben), addig a rosszabb időjárású évszakokban, főleg késő ősszel és télen, vagyis az utolsó és első naptári negyedévben, a szélenergia aránya erősebb. A két szezonális hatás pedig, a mix kialakulásától függően, akár nagymértékben kiegyenlíti egymást. 

screenshot_2015-04-18_16_55_05.png

Összességében a YieldCo-k egy SRI alapon gondolkozó befektető számára mindenképpen érdeklődésre tarthatnak számot. Üzleti oldalról akkor érdemes felülsúlyozni ezeket, ha osztalékalapon gondolkozunk, de ez esetben is csak akkor ha a speciális hatásokat ki tudjuk szűrni – független módon – a számításokból és az egyébként az ágazathoz képest alacsony, az is főként az árfolyam értékeltségéből adódó kockázatok kellően mérsékeltek. A TerraForm Power esetén a 2015-ös első két negyedévének gyorsjelentéséig ez még az erősen spekulatív kategória. Mivel más YieldCo-k is vannak, és a megújuló energia vállalatok – többek között a TerraForm sikerét megirigyelve – további kibocsátásokat terveznek, ezért bárkinek, aki megújuló energiába szeretne fektetni (ami rendszerint igen magasan helyezkedik el az SRI skálákon), annak legkevesebb érdemes fél szemét a YieldCo-kon tartani.

 

Faluvégi Balázs

Tesla Motors: elektromos autó, rázós részvény

Aligha akad olyan ember a fejlett világban, aki ne hallott volna a kizárólag elektromos autókat gyártó Tesla Motors-ról. Ma már Budapest utcáin is látni néha az S modell egy-egy példányát. A cég vezetője, Elon Musk az üzleti világban mindenképpen, de már-már a mainstream médiában is hatalmas sztárnak számít, minden szavát, és tweet-jét emberek millió követik és osztják meg a közösségi oldalakon. Ez nem csoda, hiszen a Tesla Motors elképesztő terjeszkedése mellett már a PayPal-ból is kivette a részét, csak úgy, mint a magánűrutazást előkészítő SpaceX, a napenergiával foglalkozó SolarCity, vagy a nagysebességű Hyperloop vasút is a nevéhez fűződik. 

A vagyona és ideje nagy részét azonban továbbra is a Tesla, illetve annak gondozása teszi ki. A Forbes által közel 12 milliárd dollárosra tett vagyonából mintegy 7,5 milliárd az autógyártó részvényeiben van. Abban is biztosak lehetünk, hogy 80-100 órás munkahetéből (lásd a mellékelt videorészletet) komoly részt hasítanak ki az autógyárral kapcsolatos teendői. 

Mi is a Tesla Motors valójában? Ez egy olyan vállalat, amelyik egyáltalán nem gyárt belső égésű motorral hajtott autókat, hanem kizárólag elektromotorral hajtottakat. Ezzel az érdemi méretű autóipari cégek között teljesen egyedülálló a piacon. Ráadásul mindezt lenyűgöző stílust, tudást és teljesítményt felmutató termékkel teszi. Abban is más utakat jár, hogy nem hagyatkozik az egyéb elektromos autó töltőállomásokra, hanem saját hálózatot fejleszt, méghozzá olyat, ahol rekordidő alatt lehet félig vagy akár teljesen feltölteni az általa készített autókat. Ez az egyveleg kívülről nézve hatalmas sikert hozott a cégnek, amely ma már egyetlen negyedév alatt több, mint 10 000 autót adott át a közönségnek, pedig kizárólag a prémium szegmensben értékesít. 

tesla_s.jpg

A Tesla ugyanakkor jelenleg egy egytermékes vállalat, és ez nagyon sérülékennyé teszi. Először a Lotus Elisa alapokra épült Tesla Roadster-t árulták, majd előjöttek a nagy durranást elért S modellel, ami egy prémiumkategóriás személyautó. Igaz ugyan, hogy a Model X-el (némi csúszással) 2016-tól végre bővül a termékpaletta, de igazi tömeggyártást, milliós darabszámokat még ettől sem remélhet a Tesla. Nagyon-nagyon sok múlik azon, hogy az eljövendő típusoknak mekkora sikere lesz, és mennyi tudnak ezekből eladni. Erről még lesz szó lejjebb, most azonban nézzük meg, hogy ESG (Környezetvédelmi, Társadalmi, Felelős Vállalatirányítási) oldalról miként is teljesít a Tesla.

 

Környezetvédelem

Nem kérdés, hogy a Tesla Motors környezetvédelmi szempontból nagyon erős üzenetet közvetít. A belső égésű motorok rengeteg károsanyagot bocsátának ki a levegőbe, amelyet belélegzünk, emellett pedig a széndioxid-kibocsátás jelentős mértékben hozzájárul az üvegházhatáshoz. Bár a fejlett világban az autógyártók kénytelenek voltak a kibocsátási szabványokban (pl. Euro VI) érdemi előrelépéseket tenni, és a g/km adatokat egyre lejjebb szorítani, mégis minden egyes alkalommal ha bármilyen nem elektromos hajtású autóban valaki gyorsít, biztosan hozzájárul a klímaváltozáshoz. Egy Tesla tulajdonosnak ettől nem kell tartania. 

Az autóipar hatása azonban ettől sokkal összetettebb. Egyrészt, még ha elektromos motort is használ egy személygépjármű, akkor is kérdés, hogy az áramot milyen módon állítják elő. Musk másik vállalatával, a SolarCity-vel együttműködésben bárki költséghatékony módon napelemekkel láthatja el az otthonát, és az autó éjszakai töltésével eléri a széndioxid és egyéb szénhidrogén származék szempontból tökéletesen tiszta közlekedést. A nagyon gyors töltést lehetővé tevő Supercharger hálózat esetén azonban ennek a lehetőségét még nem sikerült megteremteni, de ehhez hozzá kell tenni: hogy itt csak az elektromos hálózatról lehet elegendő energiát nyerni, amelynek bemenetére a Tesla-nak legtöbbször nincs ráhatása. Az sem mindegy, hogy az autók előállítása milyen energiaforrásokat követel meg. Ezzel kapcsolatban Musk itt is egy ambíciózus tervvel állt elő. A Gigafactory névre hallgató tervezett gyárukban évi 500 000 jármű ellátására alkalmas akkumulátor előállítás fog zajlani akár már az évtized végén. A gyárat pedig megújuló energiával látják majd el Nevada egyik sivatagában. Eközben az elhasznált akkumulátorok újrahasznosításával is foglalkoznak majd. A Tesla összeszerelő üzeme Fremont-ban kevésbé hatékony, de azt fontos aláhúzni, hogy a motorban a forgóalkatrészek hiánya és a kenőanyag mentesség eleve sokkal tisztább üzemeltetést tesz lehetővé. Ennek magam is tanúja voltam a bécsi szervízben. Összességében Környezetvédelmi szempontból a Tesla jelenleg a személyi közlekedés toronymagasan leghasznosabb szereplője és 5 éven belül várhatóan még inkább azzá válik.

gigafactory.png  

Társadalmi Felelősség

Musk és csapata nem töri magát össze, hogy jelképes lépésekkel verje a mellét a Társadalmi Felelősségvállalás területén. Eleve nincs ezzel kapcsolatos jelentésük. Rengeteg adat hiányzik, nem tudjuk például, hogy arányaiban hány nő dolgozik a cégben (a felsővezetésben csak az Igazgatóságban egy fő), milyen a kisebbségek helyzete, hogyan bánik a helyi közösségekkel a cég.

A fokozott érdeklődéssel járó felelősséggel ugyanakkor jól bánnak, és valamennyi stakeholder-rel különösen pedig a vásárlókkal részletes és nyílt kommunikációt folytatnak. Musk legnagyobb dobása mégis az volt, amikor bejelentette, hogy a szabadalmait nyilvánossá teszi és a környezetbarát technológiák elterjedése érdekében kitette a netre. Még ha adott esetben lehet üzleti oldala is a döntésnek, a társadalmi hasznosság jelentősége megkérdőjelezhetetlen, csak úgy mint a transzparenciáé, így itt egészen példamutató, sőt annál is több lett a vállalat.

Mégis nagy kár az egyoldalúságért, mert így a Tesla ezen a frontos csak egy erős közepes osztályzatot kaphat.

 

Felelős Vállalatirányítás

A Tesla Motors csak átlagosan szerepel a Governance szempontok skáláján. Kifejezetten gyenge és magas kockázatú a könyvvizsgálati felügyelet területén. A cég és ezen belül is Musk a sikereket remekül kommunikálja, de a jogszabályi kereteken belül már-már törekedni látszik arra, hogy a negatívumokat és számviteli fogásokat elrejtse a zajban. Az Igazgatóság hét tagjából elvileg hat fő is függetlennek tekinthető, de Brad W Buss a Solarcity pénzügyi vezetőjeként szervesen kapcsolódik a céghez. Tegyük hozzá: ez üzleti szempontból és a fent már említett környezetvédelmi-megújuló energia oldaláról hasznos lépés. Sokkal inkább szemöldök emelő tény, hogy Musk a saját öccsét, Kimbal Musk-ot is betette a társaság vezető testületébe. Ez még akkor sem elegáns húzás, ha tudjuk, hogy Kimbal is sikeres vállalkozó lett saját lépései által és környezetvédelmi oldalon is nevet szerzett magának. Ez utóbbiban külön érdemes kiemelni az iskolákban a kertészkedést és a természet felelős felhasználását elősegítő alapítványát.

A teljes ESG elemzés alapján – amelynek részletei természetesen az itteni terjedelemnél sokkal mélyebbre mennek - Environment területen az egyik legmagasabb SRI pontszámot kapja, S és G területen erős közepes, illetve közepes pontszámot ér el a Tesla Motors.

 

Értékeltség

Az értékelés azonban itt még nem ér véget, hiszen azt is tudnunk kellene, hogy a részvényeket vajon érdemes-e megvenni. A vállatról a Tesla P85 vezetésekor már írtam, majdnem egy éve az előző blog-on és bő másfél éve az Index-en. Az akkori megállapítások most is élnek. Nézzük a lényeget: 

  • A vállalat a jelenlegi szinteken egyértelműen túlértékelt. Nemcsak az ágazathoz képest, ahol sokkal kisebb eredményhányadok jelennek meg, hanem az amúgy sem nyomott árfolyamú teljes részvénypiacon is csak nagyon kevés hasonlóan optimisra befektetői réteget látni. A legtöbb autóipari cég a Tesla esetén jellemző 8 körüli P/S (árfolyam/egy részvényre jutó árbevétel)
  • Minden a növekedéstől függ. A mutatószám alapú értékelést eleve megnehezíti, hogy a cég továbbra is veszteséges, még üzemi szinten is. Inkább csak DCF-alapon, vagyis a várható cash-flow-k becslésével lehet értékelni, ahol a bővülés és az eladott autók számának megugrása nagyon fontos. A Gigafactory nagyon fontos lesz, hiszen a jelenlegi kapitalizáció fenntartásához tényleg közel 500 000 autót kell majd eladni.
  • Még komolyabb fejtörést okozhat a cégnek és a befektetőknek, hogy a konkurencia fejlesztései mennyire nyomják majd lefelé az eredményhányadokat (mennyivel olcsóbban lehet majd eladni csak az autókat). Egy közeljövőben felmerülő példa: az X modellnek komoly konkurense lehet majd a plug-in hibrid forradalom SUV-jai, mint a Volvo XC90, BMW X5, Audi Q7, illetve a Mercedes ML. Ezek városban a napi cirkálást képesek megtenni teljesen elektromos módban, de nem kell bő félórákat várni a töltőállomásoknál, vagy a lemerüléstől tartani.
  • A finanszírozás egyre komolyabb terhet ró a cégre, bár a jelenlegi hozamkörnyezet egyelőre kedvez a cég növekedésének. Nem lesz könnyű előteremteni a Gigafactory befejezéséhez szükséges milliárdos nagyságrendet sem. Ez további kockázati faktor.
  • Az X modell kevés lesz ahhoz, hogy olyan mértékben növelje az árbevételt, ami az értékeltség megindoklásához szükséges. Tavaly óta ráadásul kiderült: eleve késik, egy mostani szerencsés megrendelő is legkorábban jövő ilyenkor veheti majd át új autóját.
  • Minden az E modelltől függ. A középkategóriás típus már lehet olyan olcsó (ez 40 000 dollárt jelent), amely a sokszorosára növelheti a bevételeket. Itt a kulcskérdés az lesz, hogy a margin-ok mennyire sérülnek, és tényleg milliós nagységrendben lehet-e majd eladni az autókból.

A tavalyi két forgatókönyves becslésemben még az optimista verzió esetén is alulbecsültem az árbevétel növekedését, nem is kevéssel: a bővülés a várakozás kétszerese lett. Tehát a Tesla a vártnál sokkal több autót tudott eladni (és kicsit drágábban is), ami erős prémium szegmens adatokat mutat. Ugyanakkor még a pesszimista verzióban is felülbecsültem a nyereséget, így a cég az eredményesség szintjén sokkal rosszabbul teljesített. Ez elsősorban üzemi szinten, főként a kutatási és fejlesztési kiadásoknál jelent meg. Ez viszont már enyhén jó előjelnek tekinthető. A lényeg azonban változatlan: az értékeltséget a Tesla az E modell sikeres bevezetésével (ami ráadásul most már biztosan 2017-re tolódik) és a margin-ok viszonylagos szinten tartásával tudná alátámasztani. A kulcs abban van, hogy a fejlesztés során olyan új (!) technológiai megoldások szülessenek, amelyek ezt reálisan el tudják érni. Emiatt a részvény nagyon magasan spekulatívnak tekinthető fundamentális oldalról. A korábbi trend véget érése miatt az árfolyam is egyenlőre az oldalazó zónában van, és egyelőre csak éledezik a korábbi lelkesedés, így tömegpszichológiai szempontból is korai még kitörésről beszélni. Az alábbi két grafikon a tavalyi két forgatókönyv aktualizált változatát, és a következő évekre történő előrejelzést mutatja. Kékkel az optimista, pirossal a pesszimista változat, az első grafikonon az árbevétel, a másodikon a nettó eredmény látható. A jelenlegi részvényárfolyam megindokolásához pedig legalább az optimista pályára lenne szükség, de lehet, hogy még az is kevés lesz.

tesla_income_1504.png

tesla_revenue_1504.png

 

Konklúzió

Tudom, hogy nehéz józannak maradni a Tesla értékelésekor, hiszen az S modell egészen zseniális, gyönyörű, a vezetése soha nem tapasztalt frenetikus élmény és egy sokkal jobb világ lehetőségét villantja fel. Elég megnézni Handrás, a híres Apple blogger és retail vezető friss videóját a P85D-ről, amelynek félelmetes teljesítmény adatai sem adják vissza azt az érzést, amikor valaki lenyomja a „gáz”pedált. Mégis, egy SRI befektetőnek, akit a gazdasági racionalitás is fontos, muszáj óvatosnak maradni. Ez alapján azt mondhatom, hogy a Tesla részvénynek minden tudatos embernek helye van a porfóliójában (még ha ezt az ESG faktorok miatt csak a Környezetvédelem miatt teheti), és büszkén mondhassa el másoknak, hogy pénzt tesz a környezettudatosságba, sőt a felvállalt forradalomba. Az értékeltség, és a nem éppen a legkedvezőbb hozam-kockázat összefüggés miatt azonban az aránynak a jövővel kapcsolatos bizonytalanság eloszlásáig a portfólión belüli arányt érdemes nagyon-nagyon alacsonyan tartani.

A hasonló befektetések amúgy is kockázatosak, főként ha a pozícióba lépés előtt nem konzultált szakértővel. Emiatt ezen blog bejegyzés semmiképpen sem jelent felhívást a részvény vásárlására, vagy shortolására. Jelen részvény a bejegyzés írójának egyes ügyfélportfólióiban és valamely modellportfóliójában is szerepel, természetesen a szokásosnál is korlátozott mértékben (jelenleg minden esetben 1% alatt). Ez a bejegyzés amúgy is inkább egy kedvcsináló, a konkrét döntések meghozatala előtt sokkal részletesebben elemzem az adott cégeket és ágazatokat.

Ha van kérdése, kérem írja meg a kommentekben. Ha nincs, az se baj, akkor pedig érdemes Facebook oldalunkat követni, ahol napi rendszerességű tippek és érdekességek jelennek meg. 

 

Faluvégi Balázs

Feketelista: Och-Ziff Capital Management. Afrikai elnyomás New York-i pezsgőre konvertálva

A társadalmilag hasznos befektetések területén rengeteg jó példát találni, ahol az adott vállalat a munkavállalóival, partnereivel, részvényeseivel, az üzletfeleivel és a társadalom egészével szemben végig etikusan, hazugságok nélkül működik, sőt ezekre tevékenységével pozitív hatással van. A vezetők többségének ma már fontos – ha másért nem, a cég presztizse miatt – hogy ne csak a rövidtávú profitérdek legyen az egyetlen szempont a működés során. Sajnos azonban számos esetben a mai napig nincs így, és jobb esetben csak az egy részvényre jutó negyedéves eredmény, rosszabb esetben csak a saját zsebének minél gyorsabb teletömése érdekli őket. Az ilyen vállalatokról fogok írni a Blog-on a Feketelista rovatban. 

Az első cég a listán az Och-Ziff Capital Management (OZM). A tőzsdére bevezetett, alap és vagyonkezeléssel foglalkozó vállalat elsősorban abszolút hozamú Hedge Fund-ok létrehozásával és működtetésével foglalkozik. Ezek olyan speciális befektetési alapok, amelyek inkább gazdag befektetők részére jöttek létre, és általában mindenfélébe tehetik a pénzüket, árfolyamemelkedésre, és csökkenésre, árupiacokra, származtatott ügyletekre játszhatnak, gyakran nagyon rövidtávon. Nem mindig, de sokszor az átlagnál kockázatosabbak és magasabb hozamcélt is tűztek ki maguk elé.

Önmagában egy Hedge Fund, vagy pláne egy ilyeneket kezelő vállalkozás még korántsem jelenti, hogy társadalmilag káros lenne. Évekig elemeztem az ágazatot, és sokfélével találkoztam, így biztosan állíthatom, hogy az általánosításnak nincs értelme. Az egyik leggyakoribb kritika ami őket éri, hogy nem teremt új értéket, hiszen ha nagy nyereséget, hozamot érnek el, azt mások kisebb hozamán, vagy akár veszteségének az árán érik el. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a kijelentés csúsztatás. Eleve egy piacgazdaságban normális és előremutató a tisztességes verseny, aminek a pénzügyi piacokon is van helye és értelme. Másrészt a magas kereskedési frekvenciával működő vagyonkezelés nagyot dob a piac likviditásán és hatékonyságán, ami miatt a többi befektető is alacsonyabb explicit és implicit költségek mellett vehet fel pozíciókat, vagy éppen szállhat ki azokból. Ez nagyon kevés ahhoz, hogy alaptevékenysége révén bármely Hedge Fund, vagy azokat (is) kezelő befektetési vállalkozás valaha is egy pozitív szűrésű SRI listára kerüljön, de nem is feltétlenül kell a negatív rostán fennakadnia. Ott, ahol a Feketelistás cégek kerülnek bele a hálóba. 

Az Och-Ziff Capital Management viszont egyértelműen a hálóba kerül, és egyike a legsötétebb szándékú halaknak (vagy inkább cápáknak). Maga az OZM nem egy Hedge Fund, hanem egy olyan cég, amelyik ezeket kezeli. Ezért itt kétféle befektetőről beszélhetünk. Azokról a vagyonos magánszemélyekről, akik a Hedge Fund-okba fektetnek, és akik pénzét az OZM munkatársai kezelik, illetve azokról a nyilvános befektetési alapokról és kisrészvényesekről, akik a vagyont kezelő Och-Ziff Capital Management-be teszik pénzüket. Ez egy kicsit ahhoz hasonló, mintha a lóversenyen nem egy-egy lóra tenné a pénzét valaki, hanem ismerne egy ügyes fogadót, és arra játszana, hogy ő fogja jól tenni a téteket. 

A nem éppen könnyedén áttekinthető struktúra az alábbi ábrán is látszik, és bár a cég ezzel kapcsolatban nem tagad el semmit, a transzparenciát a nyilvánvalóan vezetői profitérdekek miatt bonyolulttá tett rendszer nem szolgálja. A struktúra részben azért így van felépítve, mert a menedzsment a „B” sorozatú részvényeken keresztül a szavazatok 64%-át birtokolja. Ez önmagában még nem jelentene semmilyen problémát (én is vettem részt pályafutásom során, ahol ehhez hasonló megoldás volt jelen), de a kisrészvényesek pénze nem a vagyonkezelésbe kerül, hanem kizárólag a cég működését és fejlődését, így jelentős részben a cég vezetőinek fizetését is ebből finanszírozzák.

 ozm_structure.jpg

(az ábra kattintással nagyban is megtekinthető)

A fizetés ugyan elsősorban teljesítmény alapú, de semmiképpen sem mondható alacsonynak, és persze nem a részvényesek felé, hanem sokkal inkább a Hedge Fund befektetők felé nyújtott teljesítmény alapján jár. Daniel Och, a cég névadó-vezetője 22 millió dollárt meghaladó fizetésével a tavalyi év 47. legjobban fizetett cégvezetője lett az Egyesült Államokban, olyan mamutcégek első embereit megelőzve, mint a Cisco, American Express, Chevron, vagy a Coca-Cola. Ez azonban még mind semmi, hiszen Och 2008-ban mindenkit lekőrözve lett az első, mindösszesen 918 millió dolláros keresetével. Ez már a legnagyobb Hedge Fund királyok éves jövedelmével vetekedő összeg. 

A vezetőség kizárólag középkorú, fehér férfiakból áll. Nőknek, kisebbségeknek semmi nyoma, így a diverzitás szóba sem jön az igencsak belterjes módon működő vállalatnál. A listát átfutva azonnal szembetűnhet Varga Zoltán neve, aki a cég Ázsiában működő részlegéért felel, és tavaly mindössze 41 évesen sokadjára kapott milliós fizetések után már a 10 millió dollárt is átlépte a neki adott juttatások összege. Külön érdekesség, ahogyan a vállalat partnerei a nyilvánvaló tényeket is csipőből tagadják le. Egy olyan cégről van szó, amelyiknek a (külsős) PR-osai minden további nélkül a szemembe mondták, hogy Varga Zoltán nem magyar, még csak nem is magyar származású. Mit várhatunk akkor el azoktól, akik őket a cég nyilvánosságának kezelésével megbízták?

screenshot_2015-03-18_11_43_45.png

A cégnek nincs fenntarthatósági jelentése, a befektetési stratégiák között nincs SRI alapú, még negatív szűrés szintjén sem. A cég hét fős igazgatóságában ugyan négyen is elvileg függetlenek, üzleti oldalról közel állnak az operatív vezetéshez. Ráadásul ők négyen egyben a Kompenzációs, Corporate Governance és az Audit Bizottság vezetői is. A vállalat általában is csak az abszolút minimumot teljesíti a Felelős Vállalatirányítás területén. Az OZM-nek nincs semmilyen önkéntes, közösségi, vagy egyéb pénzbeni támogatási programja. 

Maga Daniel Och, a cég már említett alapító-vezetője az évek során megkeresett közel 4 milliárd dollárjából egyébként fordít jótékonyságra is. Például a híres Robin Hood Alapítvány egyik adományozója és kuratóriumának tagja, amely New York állam szegényeinek nyújt támogatást. Szépen hangzik, és valóban hasznos kezdeményezés, de a tagok névsorát böngészve azért felnyílhat a szemünk. A létszám eleve 37 főből áll, ráadásul szinte kivétel nélkül mindegyikük a társadalom legmagasabb státuszú emberei közé tartoznak. Főleg a Hedge Fund világ legismertebb fejesei ülnek ott a tömegjelenetre emlékeztető kuratóriumi üléseken, miközben a szünetekben a pogácsát majszolgatva talán további zsíros üzletek is köttetnek. Érdemes megnézni, hogy egy nála is sokkal több pénzt kereső Hedge Fund guru, a már nyugdíjba vonult James Simons mennyivel hasznosabban adakozik, hiszen ő a matematika oktatásra és az autizmus ellenszerének kutatására költ százmilliókat.

Och maga egyébként aktív politikai támogató is. Egészen 2010-ig a Demokrata párt jelöltjeinek adott pénzt, de az általuk keresztülvitt, a válságot követő Frank-Dodd pénzügyi reformcsomag, amely a Wall Street-nek kevéssé nyerte el a tetszését, Och-ban is világnézet paradigmaváltást okozhatott. Ezért ettől kezdve kizárólag a Republikánusoknak adott pénzt, olyan mértékben, hogy azzal két választás alatt kiegyenlítette 2000 óta tartó, másik oldalnak folyosított összegeit. Így egészen figyelemreméltó, szinte hajszálpontosan 50-50%-os arányt ért el a két párt irányában. Az ügyes helyezkedés közben azonban figyelmen kívül hagyta a diverzifikáció aranyszabályát. A pénz toronymagasan legnagyobb részét Eric Cantor-nak, a Republikánusok egyik nagy reménységének adta, aki egy időben még a párt képviselőcsoportját is vezette, de 2014-ben teljesen váratlanul az előválasztáson elbukott, így elvesztette mandátumát.

screenshot_2015-03-18_23_57_25.png

(Az összegek egyébként nem tűnnek nagynak a vagyonához képest, de a tengerentúli közvetlen kampányfinanszírozás nem enged meg ennél akár csak egy nagyságrenddel magasabb összeget sem.)

Az Och-Ziff-ről tehát elmondhatjuk, hogy vezetésük egy rövidtávú profitérdekeket néző (főleg a sajátjukét), a társadalmi és környezeti hasznosságra fittyet sem hányó, opportunista csapat. Ez azonban még csak a felszín, és önmagában nem is feltétlenül predesztinálná a céget a Feketelistára. Az OZM ugyanis nem egy igen sötét ügyben érintett, több esetben érdemi befolyást gyakorolva bajba került, fejletlen, vagy feltörekvő országok gazdasági és politikai életére.

A világ talán legborzasztóbb és legabszurdabb diktatúrája Észak-Korea után Zimbabwe, ahol a rekordogat döntögető infláció milliókat taszított a korábbinál is mélyebb nyomorba és a szabadságról az emberek csak álmodoznak. Az ország vezetője a hírhedt Robert Mugabe, aki közismert fehérek elleni rasszizmusáról, a melegeket rosszabbnak tartja a disznóknál, és nem csinál lelkiismereti kérdést a tízezres nagyságrendű halált okozó politikai tisztogatásból sem. Gátlástalanságára és korlátoltságára jellemző, hogy amikor múlt hónapban egy nyilvános rendezvényen elesett, huszonhét (!) testőrét függesztette fel állásából, amiért azok nem akadályozták meg időben, hogy a földre kerüljön. Mugabe 1980 óta az ország vezetője, és valamiért minden alkalommal újraválasztják. 2008-ban azonban a csalások ellenére a választások első fordulójában kisebb vereséget szenvedett az ellenzéktől. Mugabe nemcsak emiatt volt bajban, hanem azért is mert a gazdasági nehézségek következtében az államkassza is üres volt. Egész egyszerűen nem volt honnan lopni, még ahhoz sem, hogy a kampányt finanszírozzák.

mugabe_falling.jpg

A pénzt egyedül egy bányászati koncesszió villámgyors eladásából remélhette. Talált is egy vevőt, amely egy angol viszonylatban kis tőzsdei cégnek minősült: az alig ismert Camec-et. A Londonban jegyzett társaságnak azonban nem volt százmillió dollárja, amelyre Mugabe pártjának szüksége lett volna a kampányhoz, és a választási bizottságok megfélemlítéséhez, illetve a tábornokok megkenéséhez. A Camec ezt új részvények villámgyors kibocsátásaval oldotta meg, és a befolyt pénzt egyből tovább is utalta Afrikába. A részvényeket pedig szinte kizárólag az OZM egyik leányvállalata jegyezte le. Igen valószínűtlen, hogy Och-éknak hirtelen nagyon megtetszett az aprócska angol bányászati cég, és sokkal biztosabbnak tűnik, hogy tudatosan ők maguk voltak a Mugabe rezsim finanszírozói, a bányászati koncesszió bevételein keresztül pedig megtértült a befektetésük. Mugabe végül megnyerte a második fordulót, amelynek eredményeit a papírok meghamisítása és a népharag csitítása érdekében öt teljes héttel később hozták csak nyilvánosságra. Az ügylet persze ennél bonyolultabb volt, a cikk a részletekről ide kattintva elolvasható. Így konvertálódik a zimbabwei földművesek nyomora New York-i pezsgős vacsorákká. 

ochziff_mugabe.jpg

Az Och-Ziff általában is szeret a zavaros afrikai vizekben dagonyázni. Érdekes módon a Mugabe-ügy még valamiképpen a radar alatt maradt, de amikor az amerikai hatóságok egy 2012-es kongói bánya finanszírozását kezdték el vizsgálni, és ez a nyilvánosság elé került, a részvények árfolyama egyetlen nap alatt 11%-kal zuhant. A gyanú szerint az OZM egyik leányvállalata offshore céghálókon keresztül egy ismert üzletember, Dan Gertler részére százmilliós nagyságrendű összeget folyósított, amiből mélyen áron alul, a kormány egyetértésével réz és kobalt bányászati koncessziókat vásároltak. Az OZM nyilvános társaságként mindenképpen el kellett, hogy kerülje a transzparenciának még a fuvallatát is, ezért lehetett szükség az offshore céghálózat közbeiktatására, és persze Gertler-re is. Ha ez még nem lenne elég, az amerikai hatóságok még 2011-ben vizsgálni kezdték az OZM és a Kadhafi rezsim kapcsolatát annak a gyanújával, hogy a cég kerülőutakon pénzt juttatott a diktátor egyik fiának érdekeltségi körébe tartozó cégeknek, cserébe kitermelési lehetőségekért. Maga az Och-Ziff persze itt sem jelenik meg közvetlenül. A helyzetet tovább rontotta az OZM részvényesek számára az a tény, hogy az eljárás 2014 márciusában fajult addig, hogy a vállalat már kénytelen volt ennek tényét nyilvánosságra hozni. Az árfolyam persze a sokk hatása alatt esett, és a bizalom tovább csökkent, ahogyan a transzparencia hiánya a 3 évnyi elhallgatás miatt ismét megmutatkozott.

Maguk a részvényesek a 7 évvel ezelőtti kibocsátás óta nemigen jártak jól, de ez még nem lenne ok szigorúan SRI alapon megítélni egyetlen céget sem. Sajnos a fentiek és az a tény, hogy a eközben a a vezetők, a fő cég tulajdonosai, és a Hedge Fund befektetők is sok pénzt kerestek, illetve a piaci átlag felett kerestek, már keserű szájízt ad a történetnek.

screenshot_2015-03-19_10_24_16.png

Bár a részvények kicsit több mint fele intézményi kézben van, ha ezt alaposabban áttanulmányozzuk, akkor az látható, hogy köztük aligha van osztatlan lelkesedés a cég iránt. Mindössze hat található közöttük, akiknek a portfóliójában az OZM aránya magasabb, mint 1%, és egyetlen egy sincs, ahol a súly átlépi a 3%-ot. Ráadásul a hat piaci szereplőből egyik sem számít igazi tényezőnek. Hallott már valaha a Walnut Private Equity Partners-ről? Az adatelemzésig én sem, ami nem csoda, hiszen egy alig 3 fős, Omaha-ban lévő vagyonkezelő cégről van szó (bár a városban van az ágazatban egy nagyobb játékos...). Pár ezer kilométerrel arrébb, az 57. utcában, szinte méterekre a Central Park-tól senkit sem érdekel, hogy mit gondolnak Omaha-ban, Zimbabwe-ban, Líbiában és Kongóban. Társadalmi és környezeti szempontok mit sem számítanak. A cég vezetői elégedetten nézegetik bónusz csekkjeiket, és talán már a hétvégi pihenésen és pezsgőzésen járnak a gondolataik. Az Och Ziff Capital Management az SRI vizsgálat minden aspektusában leszerepelt, így teljes joggal kerül fel a Feketelistára. 

A Feketelistára még jó sok hasonlóan etikátlan, vagy akár törvénytelen módon eljáró vállalat felkerült. A későbbiekben itt is fogok még ezekről írni. Érdemes like-olni a Facebook oldalunkat, ahol a következő hasonló cikkről is fogunk értesíteni mindenkit.

 

Faluvégi Balázs

A virág nem elég – valódi női egyenjogúságot kínáló vállalatok

Nőnapon a legtöbb férfi egy virággal kedveskedik a nőknek. Nincs kétségem afelől, hogy a legtöbben jószándékkal teszik ezt, és valóban törekednek arra, hogy a másik nem képviselői nemcsak március 8-án, de az év többi napján is minél boldogabb életet élhessenek. Mégis ha megnézzük, hogy egy embernek mennyivel kisebb esélye van a munkája, üzletépítése, karrierje során csak azért, mert nőnek született, akkor láthatjuk, hogy van még teendőnk bőven. Néhány egészen megdöbbentő szám: 

  • A világ szegényeinek a 70%-a nő, és 30%-a férfi. Így nőként 2,33-szoros az esélye, hogy önállóan az alapvető életfeltételekhez szükséges jövedelemhez hozzájusson. 
  • Amíg a nők végzik az összes munkaóra kétharmadát, a teljes jövedelemnek mindössze 10%-át (!) kapják meg. 
  • A világon percenként 27 olyan házaságkötés történik, ahol a menyasszony nem szabadon választotta meg a partnerét. Érthető módon nekik később saját anyagi háttér megalapozására és önálló szakmai pályafutás felépítésére sem lesz lehtőségük, így életük végéig kiszolgáltatottak maradnak. 
  • Globális szinten a parlamenti székeknek mindössze a 22%-án foglalnak helyet hölgyek. Magyarországon ugyanez az arány nem éri el a 10%-ot sem, és romlik. (Hazánk amúgy is gyászosan szerepel a női egyenjogúság területén. A World Economic Forum kutatása alapján a világ országai között  a 93. (!) helyen szerepelünk, Szváziföld és Azerbajdzsán között, amíg Ruanda képes volt a 7., vagy Bulgária a 22. helyet megszerezni.) 
  • A Föld gazdasági vezetőinek csak 8%-a nő. 
  • Több mint 100 olyan ország van jelenleg is a világon, ahol a törvények kifejezetten tiltják, vagy érdemben korlátozzák a nők gazdasági életben történő részvételét. 
  • Még az olyan országokban is, mint az Egyesült Államok, a nagyvállalatok vezetőinek hajlamosabbak férfiakat választani. Az S&P 500, vagyis a legnagyobb 500 amerikai tőzsdei vállalatból mindössze 23-nak van női vezérigazgatója, ami kevesebb mint 5%. 

Bár az elmúlt évtizedekben történt javulás, de ezek viszonylag kicsik voltak, így a nemek közötti esélyegyenlőség a legtöbb országban továbbra is csak álom maradt. Pedig a női vezetők mostanra már számtalanszor bizonyítottak. Csak egy pár példa a leglátványosabbak közül: 

  • Marissa Mayer még negyvenéves sincs, de a Google-nél már számos vezetői posztot betöltött. Amikor a Google térképeken keresünk valamit, útvonalat jelülünk be, illetve az utcanézetet használjuk, annak a lehetősége nem kis részben éppen neki köszönhető. Mayer hamarosan három éve vezeti a Yahoo netes óriást, ahol sikerült megfordítania a hanyatlást, fontos akvizíciókat vitt véghez és alaposan átalakította a tartalomszolgálatást is. 

marissa-mayer-yahoo-001.jpg

  • Sheryl Sandberg a Facebook operatív igazgatója, az egymilliárd tag feletti közösségi oldalt üzemeltető vállalkozás második embere. Korábban az amerikai pénzügyminiszter kabinetfőnöke volt, amelynek során az elmúlt hatvan évben példa nélküli módon csökkentették az államadósságot jelentős növekedés mellett. Utána a Google értékesítési részlegének vezetője lett, innen kerülve a Facebook-hoz. Az irányítása alatt lett a vállalat nyereséges, került a tőzsdére, majd lett a világ harminc legértékesebb cégének egyike. 

sheryl-sandberg-hed-2014.jpg

  • Christine Lagarde a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője. Az egyik legismertebb nemzetközi jogi iroda európai vezetése után több miniszteri posztot töltött be a francia kormányban. Többek között a pénzügyminiszterit, amelynek elvégzése során a válság kezelésében és a helyzet stabilitásában nagyon fontos szerepe volt nemzetközi szinten is. Nem véletlen az IMF-be történő kinevezése sem, ahol számos ország pénzügyi összeomlásának megakadályozásában vett részt, és összességében akár 362 milliárd dollár feletti döntéshozatal első embereként. 

lagarde-christine.jpg

  • Indra Nooyi a PepsiCo elnök-vezérigazgatója, akinek a pályafutása egészen együlálló sikertörténet. Az indiában született lány 23 évesen költözött az Egyesült Államokba, majd fokozatosan lépkedett felfelé a ranglétrán több multicég termékmenedzsereként, majd stratégiai vezetőjeként. A Pepsi pénzügyi igazgatójaként a vállalat nyeresége megduplázódott. Kilenc éve elsőszámú vezető, ez idő alatt a cég értéke több mint a duplájára emelkedett, és a válságot is viszonylag könnyen átvészelték. (Apró kiegészítés, hogy maga a Pepsi nem szerepel jól az SRI alapú befektetési elemzések szűrőjén, Nooyi ugyan tett ez ellen, de egyelőre nem eleget.) 

indra_nooyi_pepsi.jpg

  • Angela Merkel-t aligha kell bemutatni bárkinek is, hiszen immáron majdnem 10 éve, hogy ő vezeti Németországot. Irányítása alatt szerezte vissza a CDU a parlamenti helyek relatív többségét, majd két újabb alkalommal nyerték meg a választásokat, illetve tudtak hatalmon maradni. Az ország vezetése során stabilizálta a gazdasági helyzetet, jelentősen csökkentette a munkanélküliséget, és kezelt számos nemzetközi konfliktust azok eszkalálódását megelőzve. Ez idő alatt ráadásul Németország elképesztően nagy lépéseket tett a környezetvédelemért, a klímaváltozás elleni harcban, illetve a megújuló energiák területén. Bár sok nemzetközi kritika éri, a németek mindenképpen elismerik vezetési képességeit, hiszen a pártok mentén történő megosztottság ellenére a lakosság 67%-a elégedett a munkájával. Ez demokráciákban nagy teljesítmény, hát még a válság alatt és utóhatásait a mai napig érezve, amikor például Francois Hollande francia miniszterelnök hasonló mutatója 10-15% környékén mozog, és a mostanra erős növekedést felmutató Amerikában Obama esetén az érték 40-50% között ingadozik. 

angela_merkel.jpg

Nagyon fontos leszögezni: nem arról van szó, hogy a női vezetők jobbak vagy rosszabbak lennének, vagy önmagában női mivoltuk határozná meg a rátermettségüket. Egyszerűen csak arról, hogy egy vállalat, vagy ország vezetésében a diverzitás, nem, kor, háttér, származás, hovatartozás, tudás, tapasztalat, személyiség, és még több más tényező növeli a kreativitást, javítja a kockázatok felismerését és kezelését, és ezek által hosszú távon jobb döntések születnek, amik gazdasági és társadalmi értékek teremtéséhez vezetnek. Ami pedig még ennél is fontosabb: az, hogy a nőknek egyenlő lehetőségeik vannak egy-egy divízió, szervezet, vagy vállalat vezetésébe eljutni, illetve ott a döntések meghozatalában ugyanolyan szavuk van, az fair és igazságos. Ez a legfontosabb és az ehhez való jog elvitathatatlan. 

Melyek azok a nagyvállalatok, ahol a valós női egyenjogúság vezetői szinten is megvalósult, vagy legalábbis érdemi és hatásos lépések történtek ennek irányában? Itt is nézzünk pár előremutató példát, elsősorban az amerikai piacról, az ottani NAFE (National Association for Female Executives – Nemzeti Szövetség a Női Vezetőkért) összesítésének az adatai alapján. Ezeknek a cégeknek a részvényeit érdemes minden SRI tudatos befektetőnek figyelőlistán tartani. 

  • Az egészségügyi szektorban tevékenykedő Aetna (AET) 16 éve van a listán. A felsővezetői szinteken 22-46% között van a nők aránya, ami az országos átlagnál eleve magasabb, de a középvezetői szinteket vizsgálva ez a súly nagyot ugrik és eléri az 58%-ot. Ezt úgy érték el, hogy létrehoztak egy nők előrejutását segítő programot, a Women’s Leadership Allience-t, mentorálási és tréneri szolgáltatásokat adva. Érdekesség még, hogy a cég a vezetői fizetéseknél olyan jellegű ösztönzőt is meghatároz, amely a nők előrejutását és esélyegyenlőségét segítőket jutalmazza. 
  • A General Mills (GIS) egy élelmiszeripari vállalat, ahol a női vezetők aránya mára elérte a 40%-ot. Még a felsővezetés és a divizíók esetén is a 30%-os minimális arányt mindenhol sikerült fenntartani, ezt számos belsős program révén érték el, főként a megfelelő vállalati kultúra kialakításával. Ez egy nagyvállalat esetén viszonylag ritka eredmény, a céget azonban ez azért még nem emeli ki a többi közül. Sokkal inkább a beszállítókkal kapcsolatos programok azok, amik különlegesek itt. Számos konkrét vállalás születik ezzel kapcsolatban és a cég mára deklaráltan adott összeget költ el női vállalkozók által birtokolt beszállítóknál. A legutolsó évben ennek összege 20%-kal nőtt. Ez sokszorosan felülmúlja a cég költségeinek növekedését. 
  • Talán előítélet, de egy informatikai-technológiai nagyvállalattól eleve nagy dolog, hogy a női egyenjogúságról szóló listákra fel tud kerülni. Az International Business Machines (IBM) még ennél is többet tud felmutatni. A cég 17 éve folyamatosan fent van a NAFE legjobb 50 céget felsorakoztató rangsorában, amelyek között az IBM-nél két kiskereskedelmi hálózatot követve egyébként a harmadik legtöbb nő sorsa dől el. Még úgy is, hogy a hölgyek aránya a vállalat teljes állományán belül csak 30%, de bármilyen mutatót is nézünk, a döntéshozatali posztokon ennél mindenhol legfeljebb 10%-kal alacsonyabb értéket találunk, és az eltérés minden esetben csupán pár százalék. Mindemellett a vállalat elsőszámú vezetője is egy hölgy, Virginia M. Rometty. Az IBM volt az első nagy cég, amelyik országos programot hirdetett – elsősorban a nőknek – a gyermekek napközbeni elhelyezéséért és a megfelelő munka-magánélet egyensúly megteremtésre érdekében. A cég eddig erre a célra 263 millió dollárt költött és mára 42 országban lévő kirendeltségét fedte le ezáltal. 
  • A DuPont (DD) vegyipari óriás az egyetlen olyan tőzsdei nagyvállalat, ahol a női közép és felsővezetők aránya nagyobb, mint az összes alkalmazott körében a nők aránya. Némileg árnyalja a képet, hogy ez is mindössze 28%-ot jelent, vagyis a vezetők háromnegyede még így is férfi. Még rosszabb a helyzet az operatív felsővezetésben, illetve a divizíók irányítói között, ahol csak minden tizedik ember nő. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a DuPont azzal legalább példát mutat, hogy az elsőszámú vezetője, Ellen J. Kullman is a kevés számú hölgy elnök-vezérigazgatók számát gyarapítja. 
  • Nagyon magas számokat találunk még az olyan cégeknél, ahol a vásárlói célcsoport kifejezetten nőkből áll. Ide tartozik például a kozmetikai iparból a L’Oreal (OR.PA), az Avon (AVP), vagy a konyhafelszereléseket áruló Williams-Sonoma (WSM). Mindhármuk esetén 60% felett van a női munkatársak aránya, de még így is csak az utóbbi cég esetén hasonlóan erősek a vezetői mutatók. Ám a legfelső vezetői szinten, az igazgatóság tagjai között itt is csak 40% a súly. A teljes vállalati szférában azonban még ez is ritka.

gender-equality.jpg

A bejegyzés végére egy nőnapi nyereményjáték. Tippelje meg, hogy hány nőt foglalkoztat az a cég, ahol a hölgy alkalmazottak száma a világ összes tőzsdei cége közül a legnagyobb! 

A nyeremény: a fent már említett Sheryl Sandberg könyve, a Dobd be magad! Nők Több Szerepben (Lean In: Women, Work and the Will to Lead), amelyet kifejezetten a hölgyeknek írt, karrierjük előrelendítésének érdekében.

dobd_be_magad_b1-450x600.jpg

A játékban az nyer, aki a valós számhoz a legközelebbi tippet adja meg. Tippelni szerda, azaz 2015. (!) március 11-e éjfélig lehet. A játékban természetesen hölgyek és urak egyaránt részt vehetnek, az utóbbiak ajándékként használhatják ezt fel, a kiküldési címet kiválasztva. A játékszabályzat itt érhető el.

Ha pedig érdekli a társadalmi igazságosság a befektetések területén, akkor iratkozzon fel Hírlevelünkre, és like-oljon minket a Facebook-on! Erről és hasonló témakörökről is lesz még szó a közeljövőben.

 

Faluvégi Balázs

Organikus fejlődés? - United Natural Foods

Az SRI, vagyis a Társadalom- és Környezettudatos Befektetés hallatán elsőre azt gondolhatnánk, hogy a megújuló energia, a 316 millió dolláros éves jótékonysági adomány vagy az alkalmazottaknak juttatott korlátlan ingyenfagyi jelenthet jószolgálatot. A társadalmi hasznosság azonban ennél egy sokkal inkább összetett feladat, és néha olyan ágazatok is itt szerepelhetnek, amelyek elsőre nem jutnának eszünkbe, vagy ha mégis, akkor nem a jó oldalon, hanem azon cégek között, amelyeket etikus befektetőként mindenképpen el kellene kerülnünk (a pozitív és negatív szűrésről még lesz szó).

farming-before-and-after-monsanto-any-questions.jpg

Azt például bárki sejtheti, hogy például a Monsanto az élelmiszeripar, illetve az ezt kiszolgáló al-ágazat egészen biztosan távol esik a tipikus SRI filozófiát valló befektető világától. Ennek több oka is van, de a legfontosabbak közé tartozik a génkezelt vetőmagvak előállítása, a veszélyesnek tűnő gyomírtók gyártása, illetve a farmerek tevékenységét etikátlan módon korlátozó szabadalmak. Az emberek nem szívesen ennének olyat, amelyben véleményük szerint akár mérgező és tisztázatlan hosszútávú hatásmechanizmusú anyagok vannak.

A spektrum másik oldalán lévő vállalatokra viszont aligha gondol is valaki. A fogyasztók részéről az egyik legnagyobb bizalmat feltételezi, hogy mely cégek, termelők által előállított élelmiszereket vásárolják és adják gyerekeiknek, és persze saját maguknak is. Az organikus úton előállított élelmiszerek ebből a szempontból sokkal inkább megfelelnek a kívánalmaknak, és vélhetően az egészségügyi, társadalmi hatásuk is sokkal inkább pozitív. Az íly módon eljáró termelők nem használnak műtrágyát, génkezelt vetőmagvakat, műtrágyát; nagy általánosságban igyekeznek mindent a természethez leginkább közelálló módon megtermelni. Mindez nem jelenti azt, hogy a technológiai újításokat elvetnék, de nem akarnak erőszakosan beleavatkozni az alapvető biológiai folyamatokba. Ezen alapelvek mellett előállított, tehát organikus élelmiszerek nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozik a United Natural Foods (tőzsdei kódja UNFI).

organic-foods.jpg

A társaság nemcsak alaptevékenységén keresztül, és annak hatékony megvalósításán át, hanem más módokon is hozzájárul a társadalmi felelőségvállaláson keresztül történő értékteremtéshez. Számos raktárépületük és irodájuk magas LEED minősítést kapott, amely a zöld épületeknek jár. Hozzá kell tenni, hogy ez egyre inkább elvárás sokfelé, így Budapesten is nagyot ugrott a zöld irodaházak aránya az utóbbi években, a teljes „A” kategóriás fővárosi irodaállomány közel 24%-a már rendelkezik valamilyen környezetvédelmi minősítéssel, igaz a szigorúbb LEED viszonylag ritkább.

A vállalat energiaellátásának jelentős részét napenergiából nyeri. Ráadásul mindehhez egészen egyedülálló transzparencia társul, mert ezen az oldalon élőben lehet követni az egyes telepek által kinyert elektromos energia mértékét. A legnagyobb napelem bázis évente több, mint 155 személygépjármű károsanyag kibocsátását váltja ki. Ez nem tűnik egetverően soknak, de csak egy a több közül, és ne feledjük: egy kereskedelemmel foglalkozó, 8700 főt foglalkoztató cégről van szó, ami a tengerentúlon a közepes kapitalizáció mezőnyének alján foglal helyet.

Némileg árnyalja a képet, hogy bár a társaság 2009-ben azt a vállalást tette, hogy öt év alatt 5%-kal csökkenti a széndioxid kibocsátást, ennek nagyon nem sikerült megfelelnie. Ehelyett a levegőbe juttatott CO2 19%-kal emelkedett 2013 végéig (a grafikonon lilával jelölve), és a tendencia azóta sem látszik megállni. A hibára az UNFI maga is felhívja a figyelmet CSR jelentésében, és érthető indokot hoz fel. Ez idő alatt ugyanis a vállalat bevétele nem várt mértékben, 65%-kal nőtt (az ábrán zölddel jelezve). Így már belátható, hogy a cégnek tiszteletet parancsoló hatékonyságjavulást sikerült elérnie (még ha nem is a volumen növekedést vették alapul, alacsony inflációs időkben ez elfogadható csúsztatás). Ez olyan mértékű, ami párját ritkítja, nagyon kevés nagy cég van, amelyik négy év alatt 29%-os károsanyag intenzitás csökkenést volt képes elérni.

screenshot_2015-03-04_10_13_36.png

A nagy ugrás a forgalomban azonban elvisz minket a következő területhez, ami a befektetőket teljes joggal érdekli. Ha SRI szempontból az egyik legjobb részvényről is beszélünk, az árfolyam várható alakulása szintén érdeklődésre tarthat számot. Az UNFI egyértelműen növekedési papír. Az elmúlt tíz évben forgalma négyszeresére emelkedett, amit ráadásul egészséges finanszírozási szerkezet és stabil profithányadok fenntartásával, sőt javításával ért el. Ez utóbbi persze az ágazatra jellemző módon erősen nyomott, a nettó profithányad jellemzően 2% környékén mozog, így egy komolyabb válságra igen érzékeny a profittermelő képesség. Ennek azért ellentmond, hogy bár a cég még a recesszió alatt is növekedett, de csak minimális mértékben, ugyanakkor mindvégig érdemben nyereséges tudott maradni. Ráadásul a terjeszkedés a szó gazdasági értelmében is jórészt organikus módon, durva tőkebevonástól mentesen történt, természetesen a bő 18 évvel ezelőtti részvénykibocsátástól eltekintve.

Mindez a természetes élelmiszerek és egyéb termékek iránti, az átlagnál fokozottabb érdeklődésnek köszönhető, ami egyértelmű trendet mutat. A Natural Foods Merchandiser szaklap szerint a piac éves átlagos növekedési üteme 10,5% volt 2009 óta. Csak az Egyesült Államokban 499 milliárd dollárt költenek a háztartások otthoni étkezésre, de a vendéglátást, illetve a nem élelmiszer jellegű természetes készítményeket ebbe még bele se számoltuk. Ezzel áll szemben 76 milliárd dollár, amit az organikus és hasonló termékek piacát jelentik, egyes becslések alapján a súlyuk még mindig 10% alatt van. Tehát van még hová bővülni, és iparági források a piac növekedését 2018-ig éves 14%-ra tették, nem véletlenül. További bővülési lehetőséget jelent a cég számára, hogy bár az Egyesült Államok és Kanada számos helyén van már elosztóközpontjuk, a térképen még sok az üres hely, és akkor még nem is említettük a nemzetközi terjeszkedésben rejlő, igaz: erősen kockázatos lehetőségeket. Olyan nagyvárosok nincsenek lefedve, mint Phoenix, Houston, Memphis, Portland és Las Vegas. Emellett a cég márka szinten folyamatosan, kissé talán agresszív módon fejleszt, ami által képes újabb és újabb fogyasztói szegmenseket megszólítani.

screenshot_2015-03-04_10_15_38.png

Az adatok alapján 2020-ig mértéktartónak tekinthető az a becslés, ha az árbevétel növekedését 119%-ra tesszük. Ez a profithányad szinten tartása esetén értelemszerűen az EPS-ben is hasonló emelkedést okozna, jelen részvényszám esetén az érték 6 dollár közeli szintet jelent. Így már talán lehet indoka a visszafogottnak semmiképpen sem nevezhető 31-es P/E értéknek. Érdekességképpen: a Wal-Mart esetén mind ez a mutató, mind az EV/EBITDA szinte hajszálpontosan a fele az UNFI-nak, ráadásul a megavállalat esetén a profithányadok meglepő módon magasabbak, nem is beszélve a cash-flow termelő képességről. Az értékeltség tehát egy kicsit óvatosabbá tehet minket egy egyébként fundamentálisan, technikai és nem utolsósorban SRI szempontból kifejezetten attraktív, egészséges jelleggel és megalapozott módon fejlődő növekedési részvény kapcsán. A United Natural Foods-nak minden társadalomtudatos befektető portfóliójában helye van, de nagyobb súlyt inkább akkor érdemes adni neki, ha a növekedési szintek (a grafikon alján kékkel jelölve) képesek éves szinten 15% feletti szintekre érni, kiszűrve természetesen az akvizíciókat (zölddel jelölve az ábrán).

unfi_sales.jpg

Rövidtávon pedig azért érdekes papír a UNFI, mert az árfolyam a mindenkori csúcs környékén van, aminek elérése esetén az ágazatban egyébként szokatlanul magas short részvény állomány miatt számos vételi stop megbízás aktiválódása is feljebb lendítheti a kurzus. Azért legyünk óvatosak, ugyanis a jövő héten, vagyis 9-én érkezik a legújabb gyorsjelentés. Ez ennél a részvénynél (is) kiemelt kockázatot jelent, hiszen az elmúlt két évben két alkalommal is 10% feletti gap (eltérés a megelőző napi záró, és az aznapi nyitóárfolyam között) fordult elő egy-egy negyedéves jelentést követően.

A hasonló befektetések amúgy is kockázatosak, főként ha a pozícióba lépés előtt nem konzultált szakértővel. Emiatt ezen blog bejegyzés semmiképpen sem jelent felhívást a részvény vásárlására, pláne shortolására. Jelen részvény a bejegyzés írójának ügyfélportfóliójában és modellportfóliójában is szerepel, természetesen korlátozott mértékben. Ez a bejegyzés amúgy is inkább egy kedvcsináló, a konkrét döntések meghozatala előtt sokkal részletesebben elemzem az adott cégeket és ágazatokat.

Ha van kérdése, kérem írja meg a kommentekben, vagy a faluvegi@bluemorphoinvestments.hu címre. Ha nincs, az se baj, akkor pedig érdemes Facebook oldalunkat követni, ahol napi rendszerességű tippek és érdekességek jelennek meg. 

Faluvégi Balázs

süti beállítások módosítása