Befektetés egy Jobb Jövőbe

Blue Morpho Investments

A Párizsi Klímaegyezmény és hatásai a pénzügyi piacokra

2015. december 14. - Faluvégi Balázs

Az elmúlt bő két hét a Párizsban tartott nemzetközi klímakonferencia körül forgott. Akik követték közösségi oldalakon lévő aktivitásunkat, tudják, hogy #COP21 hashtag mellett mi is folyamatosan tettünk közzé ezzel kapcsolatos információkat. Nem véletlenül, hiszen a tét nem kicsi: az emberiségnek gyakorlatilag teljes körű, globális szintű összefogással kell megállítania egy olyan folyamatot, amihez hasonlóval még soha sem kellett szembesülnie. Az eseménysorozat a hivatalos értékelések szerint sikerrel zárult, de ahhoz, hogy megértsük mi történt, mennyire volt hatékony az ottanu munka, mik lehetnek a következmények és milyen változások várhatóak a pénzügyi piacokon ennek hatására, el kell mélyedni a részletekben. Ezt teszem meg most ebben a bejegyzésben.

 cop21_0.png

Az előzetesen kommunikált cél az volt, hogy olyan nemzetközi szintű vállalásokat lehessen összehozni, amivel a globális átlaghőmérséklet emelkedést sikerül majd 2 celsius fok alatt tartani. Ez elsőre nem tűnik soknak, de ez az a szint, ami felett a klímaváltozás nagy valószínűséggel végleg kontrollálhatatlanná válik. Már a mostani tizedekben mérhető átlaghőmérséklet emelkedés is elképesztő változásokat hozott az időjárásban, amely eddig is százmilliók életére hatott ki. A gleccserek olvadása és folyók kiszáradása az ívóvízkészleteket tünteti el, a hőhullámok számtalan gyengébb keringési rendszerű és idős ember életét követeli minden évben, az áradások elképesztő károkat okoznak, és a tengerszint emelkedése már most milliók lakhelyét veszélyezteti. Ahogy az átlaghőmérséklet növekszik, az egyre szélsőségesebb hatások exponenciális módon kezdenek el megváltozni, ráadásul bolygónk klímájának bonyolultsága miatt modellezni is nehéz, hogy mi mire és milyen erővel hat. 

A Párizsi Egyezmény egyik leginkább látványos eredménye az, hogy nemcsak a sokat emlkedett 2 fokos változás alatti célt, hanem a 1,5 fokos maximális változást is külön nevesíti. Ugyanakkor ezt a számot csupán egy célkitűzésként írják le, és semmilyen konkrétum nem olvasható ezzel kapcsolatban. Itt abban kell, vagy kellene bíznunk, hogy a küldöttek nem egy üres kommunikációs trükköt vetettek be, hanem a realitások talaján maradtak és ezt tényleg komolyan gondolják. A másik nagy eredmény a fejlett és a fejlődő országok közötti érdekszakadék áthidalása lehet. A probléma lényege, hogy amíg gazdag nemzetnek megvannak a az erőforrásaik a környezetkímélő technológiák átállására, a szegényebbeknek ehhez nincs pénze és ha mégis megoldják valahogy, akkor esélyünk sincs felzárkózni a lakosságuk életszínvonalát tekintve a világ szerencsésebbik feléhez. Eközben ráadásul a klímaváltozás negatív hatásait elsősorban nekik kell elviselniük és kezelniük. A megoldás végül az lett, hogy a fejlett országok egy éves 100 milliárd dolláros tőkeinjekciót juttat a fejlődők felé, amely részben közpénzekből, részben magánfinanszírozás útján állít össze. Ez soknak tűnik, de ha belevesszük, hogy az egész világon évente ennek az összegnek akár a huszonötszörösére is szükség lehet csak az átálláshoz, és akkor még a károk miatti költségekről nem is beszéltünk. Egy lépés a pozitív irányba, de valószínűleg nem elég.
o-climate-summit-570.jpg

A legfontosabb hosszútávú kézzelfogható cél viszont az lett, hogy az elfogadott dokumentum szerint a század második felére minden egyes országnak karbonsemlegessé kell válnia. Ez azt jelenti, hogy vagy nem szabad egyáltalán CO2-t kibocsátania az energiamix által, vagy azt valamilyen módon meg kell váltania, illetve természeti erőforrásai által el kell nyelnie. Persze ez még messze van, de a vízió világos: az olaj-, szén- és gáz alapú erőműveknek, fűtésnek, sőt még a közlekedésnek is szinte teljesen el kell tűnnie, és jelen sorok olvasói közül lesznek olyanok, akik ezt a saját a szemükkel fogják látni. Ráadásul fontos tudni, hogy a legtöbb ország által már korábban vállalt kötelezettségek (pl. Kína 2030-ra 20%-ban már csökkenti a kibocsátást, Európa addigra az 1990-es szint 60%-án lesz, stb.) összessége ennél kevesebbet ír elő, így lényegében a következő évtizdek a megújuló energiára történő radikális átállásról kell, hogy szóljanak (lásd az alábbi ábrát). Ambíciózus célok, de a nagy kérdés a számonkérhetőségben és a betarthatóságban van.  Ebben pedig alapvető hiányosságok vannak. Szerencsére a bizottságok egy viszonylag transzparens és öt éves áttekintési kötelezettségekre épülő rendszert is bevezetnek. Az egyes országoknak legközelebb 2020-ban részletesen be kell számolniuk az elért eredményekről, és a nemzetközi közösségnek erre kell és lehet is majd reagálni.

global_co2_emissions_graphic.jpg

Mindent összevetve annyi bizonyosan kijelenthető, hogy a Párizsi Egyezmény semmiképpen nem elegendő ahhoz, hogy az emberi tevékenység miatti klímaváltozást megfékezze. Nincs elegendő konkrétum, elég erős vállalás, és megfelelő biztosítékrendszer mögötte, még ha mindegyik területen volt is előrelépés. Mégis van okunk az optimizmusra. Egyrészt a történelem során először fordult elő, hogy a Föld teljes lakossága egyetért egy globális probléma létezésében, és megteremtette a megoldás kereteit, illetve első lépéseit is, méghozzá szinte teljesen egyhangú döntés mellett. A szombati napra ötven és száz év múlva is emlékezni fognak a történelemkönyvek. A döntéshozók megértették, hogy a problémakör olyannyira komplex, hogy mindehhez csak egy folyamat keretében lehet megoldást találni. A gazdasági és környezeti tényezők – sok más társadalomtudományi területhez, így a tőzsdékhez hasonlóan is – egy komplex, visszacsatolásokkal teli rendszert képeznek, ezért rugalmasan kell reagálni minderre. Ez a fő oka az öt éves periódusokkal teli rendszernek.

Más szóval, egyelőre nem akarták bevenni a várat, legalábbis nem rohanták azt meg teljes erővel. Egyelőre csak a kaput akarták kinyitni, és ezt sikerült is. Óvatos, bölcs és megfontolt döntés. Ugyanakkor egy sajátságos kockázatot rejt magában. Azzal, hogy nincs kierőszakolt döntés, kockáztatják azt, hogy a kapu ismét becsukódik, mielőtt a hadsereg dandárja átjut rajta és el tudja foglalni a várat. Ha ugyanis a későbbiekben a klímaváltozás hatásai durvábban hatnak a szegény és feltörekvő országokra, az ottani instabilitás miatt az elköteleződés megszűnhet. A Párizsban megalkotott ugyan rugalmas, de törékeny rendszer megköveteli, hogy az elköteleződés minden fontos ország esetén megmaradjon. Szándékosan extrém példa: ha Kína esetén a lemaradott rétegek két évtized múlva megdöntik az aktuális hatalmat, mert nem tudják megengedni maguknak a megújuló energiára való átállást és ismét beizzítják a hőerőműveket, senki nem tehet semmit, és még igazi kötelezettségvállalásra sem lehet hivatkozni. Csak úgy, hogy ha az Egyesült Államokban a Republikánusok olyan elnökjelöltjét választják meg a Középnyugat fegyvermániásai, aki nem „hisz” az emberi tevékenység miatti klímaváltozásban, a vállalások ott is összeomolhatnak. A kockázat tehát nem kicsi.

opengatefortress.jpg

Hogyan hat mindez a befektetéseinkre?

A hatások mindenképpen hosszútávúak, ugyanakkor elsöprőek is egyben. Ha csak nem történik globális szintű, számos társadalmat érintő összeomlás, akkor a szénhidrogén alapú energiatermelésnek most már szó szerint meg vannak számlálva a napjai, a szén-olaj-gáz hármas mindegyiknek jelentős része a „földben fog maradni”. Innentől fogva nem árt valamennnyi befektetőnek a tudatában tartani, hogy ha a hagyományos energia ágazatok bármelyikéből vesz részvényt, annak az értéke a nullához tart. Ez ugyan hozhat némi (nem is etikus) rövid és középtávú profitot, de ahogy megyünk előre az időben, ennek esélye is csökken. Most már a gazdasági racionalitás is ezen papíroknak az eladását indokolja (kivéve, ha az idők szavát követve átalakulnak).

Ráadásul hiába beszélünk 35 évről (esetleg többről) a szennyező energia kivezetéséről, az árfolyamok összeomlása sokkal hamarabb várható. A szén lassú térvesztése pár éve indult meg az Egyesült Államokban, és még mindig 29% az aránya, de az árfolyamok a bevételek visszacsúszása és a margin-ok összeomlása miatt 96% körüli mértékben veszítettek az értékekből alig több, mint 7 év alatt. A vasúti szállítás ugyanitt a negyvenes évek közepére érte el a csúcsát, de a befektetők addigra már tudták, hogy az autók terjedése meg fogja változtatni a közlekedési szokásokat. A vasúti részvények indexe alig tizedét érte az 1929-es csúcsnak, miközben a teljes részvénypiac addigra már ledolgozta a visszaesés jó részét (lásd az ábrát). És igazuk is lett: a következő szűk két évtizedben a 770 milliós vasúti személyszállítási adat 298 millióra zuhant vissza. Az elővárosi vasúti közlekedés az ötödére zuhant vissza. A befektetők ezt nem várták meg, és ugyanezt fogják tenni az olaj és gáz részvények esetén (a szén esetén pedig lényegében ezt már meg is tették).
chart12.jpg

Az igazán radikális változás viszont az alternatív energia területén várható. Short ügyletekkel ugyanis (tőkeáttétel nélkül) maximum 100%-ot lehet keresni. Tekintve azonban, hogy a nem fosszilis energiahordozók aránya még mindig 90% környékén van, a tiszta energia a népesség növekedését és emelkedő igényeit tekintve legalább tizenhatszorosára fog nőni a következő évtizedekben. Az érintett ágazatokban azonban ez nem egyenlően „elosztva” fog végbemenni, ráadásul a befektetők itt is idejekorán fogják beépíteni az árfolyamokba a jövőre vonatkozó vélekedéseiket (ahogy ezt például a napenergia kapcsán már láttuk). Emellett több konszolidációs hullám is várható, vagyis a gyengébbek ki fognak hullani a versenyből. Így összességében Párizs után még inkébb megéri a nap-, szél- vízenergia papírokat venni, hiszen feléjük lejt a pálya, de csak egy széleskörű, rugalmasan kezelt portfólióban, az eladósodottságot folyamatosan monitorozva. A legdurvább növekedés egyébként a közlekedésben várható (hiszen itt a legnagyobb az elmaradás), így árazás függvényében az ebben érintett, tiszta energiát átalakítani képes cégek papírjait érdemes túlsúlyozni. Ezekről a későbbiekben még lesz szó.energymix2050.jpg 

A Blog-on (ha csak nem történik valami nagyon rendkívüli a világban) idén ez volt az utolsó bejegyzés. Az ünnepek előtti és közti napokon a főbb SRI eseményekről és tudnivalókról a Facebook oldalunkon mindenképpen beszámolunk, így érdemes azt követni addig is. Kellemes Ünnepeket!

 

Faluvégi Balázs

Capella Education: Esélyelvű oktatás, óvatos vezetéssel

Gyakran hangoztatott közhely hogy tanulás a legjobb befektetés. Számos olyan fejlett országban azonban a világon, amely csak a gazdagoknak tudja biztosítani a megfelelő színvonalú oktatást. Az Egyesült Államok éppen egy ilyen hely. A kritikusok szerint a gazdasági és társadalmi elit, sőt még a felső középosztály is képes önmagát újratermeli generációról generációra nem kis részben azáltal hogy a legjobb egyetemekre íratják be gyermekeiket.  A statisztikák ezt jórészt vissza is igazolják. Eleve igazságtalan, hogy egy-egy ember teljes életét milyen mértékben befolyásolja, hogy hova született, miközben az eredendő képességeik között nincs különbség.

Erre talán a cinikusabbak egy vállrándítással azt válaszolhatnák, hogy az élet maga is igazságtalan. Nyilván azt sem várhatjuk el két lábbal a földön járva, hogy minden tényezővel együtt azt hihessük: mindenki egyenlő lesz. Az embereknek különböző képességeik, tehetségük, szorgalmuk és néha szerencséjük van, így egy piacgazdaságban természetes, hogy nem ugyanakkora lesz a vagyona és jövedelme az egyes embereknek. A különbségek leküzdése, és az anyagi javak megszerzése pedig fontos motiváció az értékteremtésre (is). Ez elvileg még akkor is előreviszi a gazdaságot, ha egyeseknek többszörös erőfeszítésbe kerül már egészen fiatalkorban, hogy hasonló eredményeket érjenek el, mint mások.

99-1percent.jpg

Azonban van olyan kutatás, amely szerint a közepesen és magasan fejlett társadalmakban egy bizonyos szintű egyenlőtlenség már káros a gazdasági növekedésre, ami már 5 éves távlatban is 1,1%-os visszaesést (vagy jobb esetben ennyivel alacsonyabb növekedést) jelent ha akár csak annyi változás történik egy ország jövedelmi egyenlőtlenségeiben, mint amennyi nagyjából Finnország és Norvégia között van. Márpedig mindkét északi társadalom úgy él a fejünkben, mint ahol nagyjából egyenlő módon, erős szociális rendszer és jól működő gazdaságok miatt nincsenek szembetűnő vagyoni és jövedelmi különbségek. Elképzelhetjük, hogy az ennél is nagyobb negatív eltérések milyen károkat okozhatnak.

Számos ország a világon ezt úgy próbálja megoldani, hogy még a felsőoktatást is díjmentesség teszi. Mások azzal próbálkoznak, hogy a tandíjakhoz különböző támogatási rendszereket és tanulmányi hitelek rendszerével igyekeznek segíteni a diákokat, akiknek fizetniük kell, legyen szó magán vagy közintézményekről. Ez a helyzet a legnagyobb OECD országban, az Egyesült Államokban is. Itt a finanszírozása az egyre drágább felsőoktatásnak akár egy egész életre szóló eladósodásba is hajszolhatja a fiatalokat. Beszédes az alábbi ábra, amely megmutatja, hogy a 2008-ban eszkalálódó válság után ugyan a jelzáloghitelek és a hitelkártya adósságok nagymértékben visszaestek, a diákhitelek évről évre hatalmas ugrásokkal közelítik a sztratoszférát. Ezek összege tíz év alatt több, mint háromszáz százalékkal emelkedett. Mára egy átlagos háztartás diákhitele meghaladja a 25 000 dollárt (közel 7,3 m Ft). Ezek összessített nagysága több, mint az autóhitelek és a hitelkártya adósságok összege és nemrég az 1000 milliárd dolláros összeget is túllépte.

 studentdebt_2.gif

A nagy üzletből számos vállalat kiveszi a részét, és sokan teszik ezt etikátlan módon, vagy legalábbis úgy, hogy az egyenlőtlenség ellen aligha tesznek bármi érdemlegeset (hozzá kell tenni: az olyan nagy Ivy League egyetemek mint például a Harvard vagy a Columbia már nem számít fel tandíjat és ellátási költségeket azoknak a diákoknak, akik családjának az éves bruttó jövedelme 60 000 dollár alatt van, persze a sikeres bejutás már egy másik kérdés). Persze sokaknak így is elérhetetlen álom marad valamelyik elit (Ivy League) egyetem, de sok kevésbé ismert profitcélú felsőoktatási intézmény igen gusztustalan módon igyekszik rájátszani ezeknek az embereknek az elkeseredésére. Erre mutat példát a híres John Oliver-féle Last Week Tonight egyik része, ami az alábbiakban is megnézhető. 

Vannak azonban olyan vállalatok is, amelyek kifejezetten a származás és a szülők jövedelme miatti egyenlőtlenségek eltüntetését tartják a szem előtt, miközben képesek magas hatékonyságot megvalósítani, elérhető költségek mellett. Ezek egyike a Capella Education. A Capella eleve magasra teszi a mércét és a diákoknak több mint háromnegyede mester fokozat vagy a doktori cím elérésén fáradozik. Nagyobb a súlya a társadalomtudományoknak, de az egészségügynek és a technológiának is van érdemi részesedése a tortából. Az igazán érdekes adatokat azonban akkor kapjuk meg, amikor a közel 37 000 tanuló statisztikáit böngésszük. Az átlagos életkor 39 év, és a diákok 93%-a részidőben végzi a képzéseket (a legidősebb diák 91 éves!). Ez jól jelzi, hogy a felnőttkori tanulás, a sokak által helyesnek tartott „lifelong learning” valósul itt meg a gyakorlatban. Emellett itt az a jellemző, hogy már a saját lábukra állt emberek szeretnének tövábbfejlődni. A tanulók háromnegyede nő, ami mindenképpen utal arra, hogy nincs irányukban hátrányos megkülönböztetés, bár a jelenség kezd országossá válni: mára a felsőoktatásban résztvevők 56%-a hölgy. Figyelemre méltó egyébként az is, hogy a Capella Egyetem oktatói állományának 57%-a szintén a nők közül kerül ki, tehát a cég a magas presztizsű és jövedelmű állások esetén sincs hátrányos megkülönböztetés. Az oktatók közel kilenc tizede egyébként doktori fokozattal rendelkezik. Bár a felsővezetés és az igazgatótanács is inkább az unalomig ismert fehér középkorú férfi összetételről árulkodik, de itt azért két-két hölgy, illetve szinesbőrű tag is helyet kapott.

capella081313.jpg

A diákok 54%-a nem fehér, így a kisebbség körei közül kerül ki. Hogy nem az elit küldi ide a gyermeikeit az abból is látszik, hogy a diákok 84%-a vesz igénybe valamilyen pénzügyi segítséget. Még egy érdekes statisztika: a tanulók 13%-a a katonaság kötelékébe tartozik, veterán, vagy legalábbis egy háztartásban él valamelyikükkel. Ez azért fontos, mert akik korábban a hazájukat szolgálták, így új esélyt kaphatnak ahogy visszatérnek a civil életbe. A nehezebb helyzetű rétegeket és kisebbségeket az is segíti, hogy a költségek alacsonyak és transzparensek tudtak maradni, a Capella-nal megvalósult a tényleges esélyelvű oktatás. Ezt a tanulók is aláhúzzák, akik egyébként elégedettek az egyetem szolgáltatásaival és minden egyes kategóriában magasabb pontszámot adtak a Capella-nak, mint az országos átlag. A céget egyébként az ágazat egészéhez hasonlóan érte kritika azzal kapcsolatban, hogy a bevétel nagy része állami támogatásokból érkezik, miközben sokat költenek marketing-re és a nyereség is nagy. Ugyanakkor a költségek még így is jóval, akár harmadával alacsonyabbak, mint sok más egyetemen, és a tanulmányi hitelek elmaradása fele az ágazati átlagénak. Más szóval: itt agresszív eszközökkel nem kergetik bele a potenciális ügyfeleket egy adósságcsapdába felelőtlen ígéretekkel.
nsse_benchmark.gif

Ehhez hozzájárul, hogy a különleges összetételű, lehetőségű és igényű ügyfélréteget a leginkább az online tanulás révén lehet kiszolgálni. A kurzusokat így a neten keresztül és jórészt rugalmas időbeosztás szerint, aszinkron módon lehet igénybevenni a legtöbb esetben. Ez nemcsak jelentős költségcsökkentést jelent mind az egyetem, mind a tanulók számára, de a kevesebb szükséges épület, és az utazással megspórolt károsanyag kibocsátás révén környezetvédelmi szempontból is komoly jelentőségű. Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy ennek ellenére a cég sem belső folyamataiban, sem kommunikációjában nem tesz túl sokat a környezetvédelem kapcsán. Annak ellenére, hogy különösebb szégyellnivalója a Capella-nak egyáltalán nincs a Felelősségvállalással kapcsolatos oldalak és dokumentumokban alig esik szó károsanyag kibocsátásról, vagy akár hulladékkezelésről.

A hasonló területen a vállalat sokkal inkább koncentrál a lemaradottak felzárkoztatására és a helyi közöséggekkel ápolt kapcsolatokra. Ez annyiban mindenképpen pozitív, hogy a cég jelzi: nem akar több lenni, mint amit elért, és arra koncentrál amiben a legjobb. A Társadalmi pontszámom így még magasabbak lesznek, mint az amúgy átlag feletti Környezetvédelmiek, de ez még nem minden. Felelős Vállalatirányítás terén ugyanis az ebből a szempontból amúgy is erős amerikai piac krémjéhez tartoznak. Egy fontos adat: a fő döntéshozó testületnek számító igazgatóság 12 tagjából 8 független. Ráadásul szó sincs arról, hogy nagy cégek vezetői egymásnak passzolnák át a bársonyszékeket valódi hozzértés nélkül. A külső tagok mindegyike vagy oktatási, vagy online téren komoly tapasztalatokkal bíró szakember. Összességében elmondható, hogy a Capella Education mind az összes céghez képest, mind az ágazatában magas értéket vesz fel a többiekhez képest ESG elemzés oldaláról. Ráadásul, ahogy az alábbi listánkon is látjuk, ez a terület önmagában is fontos, maga az ágazat eleve erősen vizsgázott.

Ahogy megszokhattuk az SRI filozófia mellett természetesen meg kell nézni a klasszikus fundamentumokat is. Itt az egyik leginkább szembetűnő tény a pár nap híján két éve megvalósut stabil osztalékfizetési politika. Ez a jelenlegi árfolyamon ugyan csak alig több, mint 3%-ot jelent, de ezt 50% alatti osztalékfizetési ráta jelzi az óvatosságot és azt, hogy a részvényben ebből a szempontból még komoly tartalékok vannak. A cég döntéshozói ismerik a mértékletességet és csak addig a pontig mennek el, ameddig nem kell túlzott kockázatot vállalni. A ki nem fizetett osztalékok mellett az egyéb tartalékokból (a cég eladósodottsága alacsony, de méretéhez képest komoly készpénzmennyiséggel rendelkezik) érdemi szintű beruházások is megvalósulnak minden évben, egy meglévő pálya mentén. Némi fejvakarásra azért ad okot, hogy a cég bevétele ennek ellenére évek óta nem nő, de az értékeltség amúgy is sokkal inkább egy klasszikus value stratégia számára lehet érdekes. A részvény ugyanis minden mutatóban enyhén alulértékeltnek számít abszolút szinten és peer-to-peer összehasonlításban is, legyen szó a P/E, P/S, EV/EBITDA stb. értékekről. Ez pedig egy ilyen stabil cég esetén ritkasának számít. Az árfolyam grafikonra ránézve azonnal látszik, hogy ez elsősorban az idei esésnek köszönhető, aminek során az árfolyam lényegében megfeleződött az év eleje óta. Ha valaki nem nagyon hosszútávú befektető, akkor érdemes csak lassan vásárolni, főleg ha a nagy októberi eső napot sikerült már ledolgozni, amikor is a menedzsment a negyedéves számokkal együtt óvatos előretekintést tett közzé.

cpla_1512.png

Összességében egy tudatos befektetőnek hosszú távon nagyon is érdemes az esélyelvű oktatásba tőkét fektetni. Kár lenne az ágazatba tett pénzzel kapcsolatos közhelyeket elpufogtatni – ezek amúgy is egyszerűsítenek – ezért inkább a részletekben való elmélyedés útja a célravezető. Ha szükség van erre, ebben szívesen segítünk.

 

Faluvégi Balázs

Öt racionális példa, hogy miért is reális a hozamelőny a Társadalom- és Környezettudatos Befektetések esetén

Pár hónapja egy folyamatosan futó kérdőíven kérdezzük a velünk a neten kapcsolatba lépőket arról, hogy mi a véleményük a Társadalom- és Környezettudatos Befektetésekről (SRI). Ebben megtudtuk, hogy hányan vesznek figyelembe SRI szempontokat befektetési döntéseik meghozatala során, illetve az egyes területek közül melyiknek milyen a fontossága számukra. A legérdekesebb rész talán mégis az, hogy mit gondolnak a hasonló befektetések hozamáról, egészen pontosan arról, hogy a hagyományos eszközökhöz képest mekkora a tipikus hozameltérés.

A válaszadóknak mindössze 37%-a mondta, hogy ugyanakkora hozamot lehet elérni, vagy akár magasabbat. Az emberek közel kétharmada szerint a nem tisztán üzleti szempontok figyelembe vétele kifejezetten rontja az eredményeket. Ez a széles körben elterjedt vélekedés arra vezethető vissza, hogy a nem kizárólag pénzügyi profit szempontokra költeni kell, ami a költségek növelésén keresztül romló eredményhányadokhoz, alacsonyabb EPS-hez vezet, ami értelemszerűen az árfolyamokra is kihatással van. Legalábbis hosszútávon, ahogy André Kostolany kutyasétáltatós hasonlatából már megtanulhattuk.

Ez a levezetés azonban nem veszi figyelembe, hogy a részvények értékelése esetén egy sor más szempont is szerepet játszik, és ezek az információk egy dinamikus rendszerben akár percről percre, de legkésőbb negyedévente mindenképpen változnak. A magasabb adott jellegű kiadások az összes költségre nézve akár komoly csökkenéssel is járhatnak középtávon. Például a megújuló energia költségei az üzemeltetés során már jóval alacsonyabbak, mint a környezetre sokkal károsabb energiaforrásoké. A kisebbségek oktatása eleinte bizonyos esetekben többe kerülhet, de utána a hatékonyság javulásával és a be nem töltött állások stabilabb betöltésével szintén normális költségszintekkel járhat. Emellett a többi stakeholder elégedettségének a növelése a bevétele emelkedésével is járhat, és még ha csökkennek is az eredményhányadok, akkor is nőhet az EPS. Továbbá a javuló társadalmi megítélés az értékeltségi szinteket is javíthatja. Ráadásul akkor még egy csomó változót és tényezőt meg sem említettünk.

Nézzünk meg néhány konkrétumot.

  • A megújuló energia súlyának növekedése. Az egyre inkább fenyegető klímaváltozás, a javuló technológia, és az egységköltségek drasztikus csökkenése mind abba az irányba mutat, hogy a napelem rendszerek, szélerőművek és egyéb környezetbarát áramforrások súlya a mostani sokszorosára nőjön. Mindez, és a növekvő illetve egyre komolyabb igényeket támasztó népesseg az ezzel foglalkozó vállalatok forgalmát ugrásszerűen fogja megnövelni a következő 2-3 évtizedben. A folyamat már most látszik, hiszen az elmúlt tíz évben a megújuló energia kapacitása több mint a hatszorosára ugrott világszerte, ha a vízenergiát kivesszük a képből. A mostani arányuk azonban még így is 3% környékén van a teljes energiamixen belül, szintén levéve a képből a vízerőműveket, illetve a biomasszát. 2050-ra az aránynak szinte biztosan 50% fölé kell nőnie, ha nem akarunk egy forró, füstölgő romhalmazt hagyni a gyerekeinkre és unokáinkra. El lehet képzelni, hogy ez milyen növekedéssel jár majd a környezetbarát technológiák területén. 

global_renewable_energy_use.png

  • Egyre több női vezető. Globális szinten a női döntéshozók térnyerése korunk egyik legstabilabb trendje. Az Egyesült Államokban a leginkább esélyes elnökjelölt (a prediction market-ek alapján 57%-os valószínűséggel) Hillary Clinton lesz. Európa legfontosabb vezetője egy évtizede Angela Merkel. Az amerikai monetáris politika vezére és a Nemzetközi Valutaalap vezetője is hölgy. Kanada frissen megválasztott miniszterelnöke kabinetjének felére nőket nevezett ki. A példákat nagyon sokáig lehetne sorolni, de a számok talán még beszédesebbek. Az amerikai Szenátusban a tízszeresére, a Képviselőházban az ötszörösére nőtt a nők aránya az elmúlt 25 évben, de még így is csak minden ötödik nő ezekben a testületekben. A legnagyobb 500 tengerentúli vállalat igazgatósági tagjainak 17%-a hölgy, míg a vezérigazgatók között alig 5%. Ez nagyon alacsony arány, de akár hisszük, akár nem, 20 évvel ezelőtt az 500 nagyvállalat egyikénél sem volt nő a legfontosabb székben. Ugyanakkor az arányoknak még tovább kell nőniük egy igazságos és a döntéshozatali egyensúlyok, illetve a vezetési stílusok harmoniája miatt. Nem állítom, hogy egy nagyon fair 50% arány elérhető még az életünkben (bár a felsőoktatási statisztikák egyes országokban már erre utalnak), de 40% igen valószínű 2030-ig legalábbis a gazdasági dominanciát jelentő fejlett világban mindenképpen.

clinton_merkel.jpg

  • Szabályozás szigorodása. Mind a fejlett, mind a fejlődő országokban komoly társadalmi trend, hogy a hatósági szabályozás az élet minden területén szigorodik. Ez gyakran jár együtt a törvények bonyolultságának növelésével is, de alapvetően nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a törvényhozók és a végrehajtó szervek is egyre komolyabb elvárásokat támasztanak a cégek felé. Ez felölel számos területet. A 2007-2009-es válság (és azok utóhatásai) a pénzügyi szektor terén okozott komoly szigorításokat. A klímaváltozással kapcsolatos egyre aggasztóbb jelek, és a közelgő Párizsi Konferencia is a környezetvédelem terén hoz egyre szigorúbb szabályokat, legyen szó a szükséges beruházásokról, report-olásról és persze a kibocsátási maximumokról. Még azt is láthatjuk, hogy ha egy cég (mint a Volkswagen) csal és próbálja kikerülni az előírásokat, súlyosan megbüntetik. Szintén fontos tendencia a diszkriminációt tiltó törvények egyre erősebb jelenléte.
  • Felelős Vállalatirányítás bizalmi szerepe. Évekkel ezelőtt egy-egy nyilvános társaság esetén teljesen elfogadott gyakorlat volt, hogy az kizárólagos céljának a részvényesek érdekeit nézte, és azon belül is a fő tulajdonosokét. Pedig egy vállalatnak számos stakeholder-e van, a beszállítóktól kezdve a munkavállalókon és a helyi közösségeken keresztül a kisrészvényesekig és a vásárlókig. Azonban mind a szabályozás, mind a nagyközönség egyre inkább elvárja, hogy a cégek transzparens módon, minden érdekelt igényeinek figyelembe vételével, fair módon irányítsák önmagukat. Az ezzel kapcsolatos, néha talán kissé feleslegesnek tűnő szabályrendszernek van azonban még egy nagy előnye. A nyíltabb és etikusabb cégvezetés ugyanis visszaszorítja a visszaéléseket, különösen a számviteli oldalon. Az ide tartozó rövidtávon okozhat kisebb nyereségeket egyes részvényesek számára, azonban hosszútávon nemcsak károkat okoz a tulajdonosok többségének, de az előbb-utóbb feltáruló csalások komoly pénzbeli büntetésekkel és érdemi szintű kockázat növekedéssel járnak. Ez a részvények értékeltségében is visszaköszön és ma már kimutatható, hogy az erős felelősséget mutató vállalatirányítású cégek papírjait magasabbra értékeli a piac. Még az olyan számviteli oldalról kevésbé szabálytisztelő piacokon is, mint Kína.
  • Az SRI terjedésének hatása. A Társadalom- és Környezettudatos Befektetések elképesztő ütemben terjednek világszerte. Itthon egyelőre a többségnek még nem esett le, hogy egy forradalom, igazi paradigmaváltás elején vagyunk. Sőt, legalábbis ESG (Environment, Society, Governance) elemzés, de akár már negatív szűrés szintjén hazai szemmel elképesztően angy összegek kerülnek befektetésre, főként a fejlett piacokon. Az ENSZ által gründolt UN PRI kezdeményezéshez mára több mint 1400 nagy intézményi befekető csatlakozott 59 000 milliárd dolláros kezelt vagyonnal, ez utóbbi majdnem tizenötszörös növekedés kevesebb, mint tíz év alatt. A kifejezetten SRI alapon (legalább negatív szűrés) kezelt pénz pedig csak az Egyesült Államokban meghaladja a 6000 milliárd dollárt. Ez az összeg a világ legfejlettebb tőkepiacán több mint háromszorosára emelkedett tíz év leforgása alatt, és nincs jele még csak a lassulásnak sem. El lehet képzelni, hogy ekkora és folyamatosan növekvő összeg megmozgatása mit is jelenthet az árfolyamok szempontjából.

ussif-info-graphics2.jpg

Ebből a néhány példából is jól látszik, hogy miért van logikus pozitív hatása a Társadalom- és Környezettudatos szemléletnek számos okból. Persze való igaz, hogy mindezek csak egy lehetőséget tartogatnak a stabil SRI befektetők számára is. Egyrészt hatásuk a jövő bizonytalansága miatt nem mérhető fel pontosan, még ha többségük esetén biztosak vagyunk a pozitív kimenetelekben. Másrészt erősen részvényfüggő, hogy melyek esetén valósulnak meg a fentiek, erre csak alapos egyedi elemzések után tehetünk szert.

 Faluvégi Balázs

---

Az ajtó nyitva áll. Mindannyiunk felelőssége és egyben lehetősége is, hogy gyerekeinkre milyen világot és hátteret hagyunk. A nagyon jó hír az, hogy nincs szükség a kettő közötti választásra, éppen ellenkezőleg. A fenti bejegyezésben öt olyan példát mutattam be, ami igazolja, hogy a felelős befektetés nemhogy nemhogy nem hat negatívan a hozamokra, hanem akár kifejezetten pozitív hatás érhető el általuk a saját portfóliónkra nézve is. Hogy miként arról szó lesz kedden tartandó díjmentes előadásunkon is. Ha teljesen új a terület és minket sem ismer, az sem jelent gondot.

Jelentkezzen nyugodtan, örömmel várjuk kétórás rendezvényünkön!

 

Szénné égett: Peabody Energy (Feketelista)

A szén az üvegházhatást okozó gázok legrosszabbika. A szénnel foglalkozó cégek pedig a legnagyobb károkozók közé tartoznak a világon. A fűtéshez évezredek óta használt energiahordozó azért is ereget több mérget a levegőbe, mert nem történik meg az olajhoz hasonló finomítása, ahol az egyébként szintén nem éppen hasznos fekete aranyból olyan melléktermékek kerülnek ki, mint például a kén. Ezek az anyagok így legalább nem kerülnek elégetésre és nem vagy legalábbis kevesebb kerül a levegőbe belőlük. A szén esetén hasonló eljárás nem történik, ráadásul egységnyi előállított áram, vagy hőmennyiség esetén érdemben több széndioxidot is juttat a levegőbe, mint más, szintén széles körben alkalmazott fosszilis energiahordozók. coal_mining.jpg

A szénágazatot mindez évtizedekig aligha zavarta a profitgyártásban, és talán még ma sem zavarná, ha számos körülmény nem kényszerítené erre. Nincs ez másképpen a legnagyobb magánkézben lévő szénkitermelő, a Peabody Energy esetén sem. A több, mint 130 éves múltra visszatekintő céget a másról emlékezetes 1929-es esztendő óta finanszírozzák a részvénypiacokról, de világhódító útjára csak a hatvanas évektől indult. Azóta számos országban megvetette a lábát, így természetesen a bányászatban kiváló lehetőségeket nyújtó Ausztráliában, vagy a nem éppen környezettudatosságáról híres Indonéziában. Az évtizedek alatt még az alaptevékenységén túl is számos társadalmi és környezeti botrányba keveredett a cégcsoport. A híres Black Mesa ügy során ötven évvel ezelőtt meglepően előnyös feltételekkel jutottak bányászati területekhez két indián törzstől, akik azokat az elnyomás utáni kárpótlásként kaptak vissza. Hamar kiderült, hogy az őslakos csoportokat képviselő ügyvédi iroda a Peabody-tól is kapott pénzt, de ez nem akadályozta meg sem a hatóságokat, sem a bíróságokat, hogy érvénytelenítsék a szerződéséket. Miután az indiánok rosszul jártak, a Peabody a bányáktól többszáz kilométerre lévő földalatti vízkészletet is megcsapolták, amely által az ottani mezőgazdaságot és a közeli háztartások vízellátását veszélyeztették hosszú távon. A fő bányát végül alig tíz éve bezárták, de van olyan, ami a mai napig üzemel. Hozzá kell tenni, hogy idővel a feltúrt és tönkretett területek egy részét helyreállították, és fordítottak figyelmet arra, hogy a szintén a területen folyó régészeti feltárásoknak ne okozzanak problémákat. Bár a cég leginkább környezetvédelmi vonalon árt, az már csak külön hab a tortán, hogy bár a cég viszonylag magas értéket ér el a Corporate Governance listán – például a független Igazgatósági tagok aránya magas, még ha sok köztük az egyértelmű jóbarát is, ezek tagjai szinte mind a klasszikus 40-60 közötti fehér férfiak közül kerülnek ki.

coal.jpg

Az egyik legnagyobb amerikai környezetvédelmi szervezet, a 2,5 milliós tagságú Sierra Club még a legutóbbi években is többfrontos háborút volt kéyntelen folytatni a Peabody romboló gyakorlata ellen. A kutatások mellett folyamatos csörték mentek a sajtóban, de még a Társaság éves közgyűlésén is. A szintén hatalmas, közel másfél milliós tagsággal rendelkező Natural Resources Defense Council non-profit szervezet pedig folyamatosan felhívta a figyelmet a Peabody és más szénbányász cégek felszíni kitermelés során a környezeti képre gyakorolt hatásra, az egyéb szennyezések mellett. A vállalatot azonban nem igazán hatották meg a tények és mindent megtett azért, hogy a rövidtávú nyereséget maximalizáló gyakorlatát tovább folytathassa. A cég a teljes alapanyag ágazatból a legmagasabb összeget jutatott lobbiszervezeteknek, hogy ezáltal a szabályozást és törvényalkotást a saját javára fordíthassa. Érdekesség, hogy az íly módon elköltött összegek 2005-ben ugrottak meg, és egy ideig évről évre emelkedtek. Az utóbbi években azonban már csökkenő tendencia figyelhető meg, ami a Társaság egyre romló pénzügyi helyzete miatt valószínű. A Peabody vesztesége ugyanis most már évről évre sok százmillió dolláros veszteséget mutat. Azelőtt azonban fáradozásaikat jó ideig siker koronázta, hiszen hosszú előkészítés és a lobbicsoportok folyamatos aknamunkája folytán végül csak idén lépett életbe az a törvény, amely jelentős mértékű széndioxid kibocsátás csökkentést ír elő az Egyesült Államokban. A megújult szabályozás elsőszámú célpontja nagyon helyesen a szenet felhasználó erőművek, amely a Peabody-nak is a fő vásárlói körét jelenti. Mostanra viszont egyértelművé vált, hogy Amerikában és a fejlett világ nagy részén mindenképpen további garantált árbevétel zuhanás várható számukra. peabody_lobbying.png

A Peabody azonban a leginkább felháborító hadjáratát nem a lobbitevékenységével, és még csak nem is a folyamatos környezetszennyező tevékenységével vezette. Az egyértelműen súlyos károkat okozó energiahordozó ún. Tiszta Szén (Clean Coal) technológiája melletti kampányuk az, amely legsúlyosabb károkat okozza, és ami stabilizálta a részvény helyét Feketelistánkon. A végsőkig képmutató jellegű Advanced Energy For Life kampányuk (Fejlett Energia az Életért) azzal próbál érvelni, hogy a Tiszta Szén technológia a jövő, és alig kardoskodik a környezetvédelem mellett, sokkal inkább csak a primitív érvrendszert használja, miszerint az emberiségnek egyre több energiára van szüksége, és eddig is a szén vezetett ebben. Ezzel szinte az összes környezetvédelmi szervezet, így a Greenpeace és a már említett Sierra Club, és megszólaló szakértő rámutat, hogy a Tiszta Szén amellett, hogy jelentősen megdrágítja a szénerőművek beruházási költségeit, ugyan csökkenti a közvetlen károsanyag kibocsátást, de csak egy másik síkra tereli át a szennyeződést, amely szintén melléktermékekkel jár, és a tárolás terhét is áthárítja a jövőre.

Kifejezetten undorító, ahogyan a kampány során a valóban tiszta, de legalábbis nagyságrendekkel kisebb szennyezést okozó alternatív energiaforrásokat támadják. Helyenként akár teljesen irreleváns, félrevezető indoklások mellett. Ennek ékes példája, amikor arról írnak infografikát, hogy a szén leváltásához olyan mennyiségű szélerőműre lenne szükség, amelyek egymás mellé állítva a Föld – Hold távolságot kétszeresen érnék át, ráadásul 2040-ben. Az adat számukra úgy jött ki, hogy 5 millió turbinával számolnak, amit egy felfoghatatlanul magas számnak igyekeznek beállítani. Pedig a világon már ma közel 270 000 nagy kapacitású szélerőmű termeli az áramot (ebbe nem tartoznak bele a kisebb, tipikusan házak kertjébe kerülő turbinák), és ez a szám csak tavaly mintegy 39 000 darabbal nőtt – ha a névleges kapacitás átlagával kalkulálunk. Ha csak az utóbbi években nem éppen meglepő tavalyi 16%-os növekedéssel számolunk, akkor 2040-re nem ötmillió, hanem majdnem 11 millió szélturbina állhat majd csak a közműcégek birtokában (persze ennek a számításnak éppen annyi értelme van, mint az eredeti 2040-es előrejelzésnek, az események addig még sokat változhatnak). Ráadásul akkor még csak nem is beszéltünk a technológia javulásáról, ami az egy turbinára jutó névleges kapacitást javítja, ami egyben azt is jelzi, hogy az áramtermelés sokkal inkább mérvadó szám, mint a turbinák száma. Ám ezeken felül is nevetségessé teszi a Peabody PR szerveződése által megrendelt cikk adatát, hogy még csak szóba sem kerültek olyan energiaforrások, amelyek már most meghaladják a szélenergia kapacitásait, és hasonló vagy akár efeletti ütemben nő súlyuk az energiamixen belül. Ennek legfontosabb példája természetesen a napenergia.
5millionwindturbines.png

Szerencsére a szén káros hatásait a befektetési közösség is egyre nagyobb mértékben figyelembe veszi. Az ún. Divestment-mozgalom, melynek célja, hogy a befektetők adják el szénnel kapcsolatos érdekeltségeiket, és amelyről a Figyelőben is írtam két hete pedig a társadalmi-szabályozási nyomással karöltve elképesztő árfolyamzuhanást indított el az ágazatban, amely a mai napig is tart. Számos nagy cég és szervezet végleg leszámolt a szénnel (vagy akár az összes fosszilis energiahordozóval), legalábbis ami a portfólióját illeti. Ezek közé tartoznak olyan zöld tekintetben élen járó nagyvárosok, mint Oslo, Portland vagy Seattle, olyan médiavállalatok, mint a Guardian, illetve híres nyugdíjalapok is, mint a világ második legnagyobbja, a jelentős részben éppen az olajbevételekből felduzzadt Norvég Állami Nyugdíjalap is. A nehezedő fundamentumok és az egyre erősödő eladási hullám elképesztő zuhanást okozott a Peabody árfolyamában is. Csak az elmúlt 5 évet tekintve az egy részvényre jutó értékvesztés meghaladta a 98%-ot. btu5y.png

 A visszahatás miatt a szénbányászattal és az így táplált hőerőművek üzemeltetésével foglalkozó cégek nem tudnak újabb részvény- vagy kötvénykibocsátás útján további tőkét szerezni. A Peabody és társai esete igen jó példa arra, hogy a Társadalmi- és Környezeti hasznosság faktorát még a negatív szűrés formájában is érdemes figyelembe venni. Éppen a szabályozáson keresztül jelentkező társadalmi nyomás, a környezeti károk miatt aggodalom és az egyre erősebb hosszú távon is etikus befektetői magatartás volt az, ami a mélybe taszította az árfolyamot. Ha valaki ezen faktorokat nem vette figyelembe, szinte minden ide fektetett pénzét elveszíthette. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki használjon SRI alapú elemzést befektetési döntései során. A Peabody hamarosan a múlt szénfüstös ködébe vész. Nem fognak hiányozni.

 

Faluvégi Balázs
Blue Morpho Investments Zrt.

 
--- 

Hogy a hasonló eseteket elkerüljük, érdemes a tőzsdei cégek Társadalom- és Körnsyezettudatosságát is vizgálni. Hogy miként? Erről is szól jövő hét kedden tartandó díjmentes előadásunk.

 

Veolia, a gondoskodó multi

A multinacionális vállalatok a közhiedelmek szerint a környezetvédelemért kűzdő mozgalmak legnagyobb ellenségei. Se szeri, se száma azoknak a híreknek és kampányoknak, amikor olajtársaságok, élelmiszeripari, vegyipari nagyvállalatok legkevesebb megkérdőjelezhető gyakorlatát támadják. Nem véletlen, hogy a Társadalom- és Környezettudatos Befektetésekkel kapcsoatos pozitív szűrésű listákon is elvétve találunk olyan cégeket, amelyek számos országban, többtíz- vagy százezer alkalmazottal vannak jelen. A nemzetközi jelenlét oka és lehetősége gyakran abban rejlik, hogy az üzleti szempontokon kívül más fontos tényezőknek nem vagy alig akad eléggé hangsúlyos szerep. Emellett a horizontálisan és sokszor vertikálisan kiterjedt tevékenység esetén sokkal nagyobb a valószínűsége a hibáknak, vagy a kevésbé jóhiszemű hozzáállásnak, akár még egy ügyesen kialakított pozitív szemléletű vállalati kultúra esetén is.
multinational-corporations1.jpg

Néha mégis megesik, hogy a gonosz multi kategóriából kikerülve egy orsázghatárokon átívelő nagyvállalat is képes pozitív példát mutatni Társadalom- és Környezettudatosságból, eközben a részvényesek klasszikus igényeit kielégítve komoly és tartós profitot is elérve. Ezek közé tartozik a 48 országban mindösszesen 179 000 közvetlen alkalmazottat foglalkoztató, Párizsból irányított Veolia Environment. A cégcsoport egyfajta közmű szolgáltató alapokon az alábbi három fő területen tevékenykedik: Víz szolgáltatás, Energia és Hulladékkezelés. Mindhárom terület az alapjait érinti a környezettel való viszonyunknak, hiszen az erőforrások emberi felhasználását, továbbá a melléktermékek feldolgozását jelentik. A Veolia nemcsak hogy kimagasló módon kezeli ezeket a részlegeket környezetvédelmi szempontból, de emellett az ESG elemzés másik két ágában (Társadalmi kérdések és Felelős Vállalatirányítás) is kimagasló, illetve jó minősítéseket ér el.

veolia2.jpgA vállalat Felelősségvállalási jelentésében bőségesen ellátja az ez iránt egyre nagyobb számú fogékonyságot mutató befektetői közösséget fontos és objektív kulcsindikátorokkal. Csak egy példa: a cég kutatói több mint 1000 alapmutatóval dolgoznak, 1600 különböző forrásból dolgozva, hogy valamennyi környezeti és társadalmi hatást ki tudják mutatni a méretből fakadóan is igencsak komplex rendszerből. Ebből például megtudhatjuk azt, hogy az alternatív energiaforrások mára 34%-t biztosítják a teljes felhasználásuknak, ami a hasonló cégek esetén rendkívül ritka, pláne ilyen méretekben. Ezek súlya évről évre kb. 1,5%-os átlaggal javul, amiből egyéb tényezők nélkül is valószínűsíthető, hogy 2025-re már ezen források fogják biztosítani az energia szükséglet több mint felét. Ugyanakkor az Energia ágazat kibocsátásánál, tehát a folyamat másik végén az arány egyelőre mindössze 12% és alig javul. Hozzá kell tenni: a három nagy részleg közül ez a legkisebb, a bevételnek például mindössze 18%-áért felelős, szemben a Vízszolgáltatás 46%-val és a Hulladékgazdálkodás 35%-val.

Magyar szempontból érdekesség, bár nem igazán érthető, hogy a cég fő CSR oldalán az első kép Budapesten az Erzsébet teret ábrázolja. Ennek okát több kérdés után sem sikerült kideríteni. Ez főleg azért érdekes, mert a Veolia egyik leginkább jelentőségteljes beruházása hazánkban nem a főváros, hanem Pécs fűtési rendszeréhez kapcsolódó biomassza (főként szénabála) tüzelőanyagú távhő szolgáltatása. Ennek nagyságrendjét érzékelteti, hogy éves szinten 150 000 tonna CO2 kibocsátását lehet így kiváltani, és a teljes erőművi megújuló energia ötöde itt keletkezik. A vállalat precizitására és a részletek iránti odafigyelésre igencsak jellemző, hogy még az üzleti utazások környezeti terhelésére is készítettek előírásokat és szoftvert, amely a foglalásokat optimalizálja (illetve ahol lehet a videókonferenciát helyezi előtérbe). Például ha egy repülőút három és fél óránál rövidebb, akkor a rendszer a vasúti közlekedést írja elő, és csak nagyon indokolt esetben tesz kivételt. veolia_pecs.jpg

A környezettudatosság területén a cég elsőszámú részlegében sikerült még látványosabb eredményeket elérni. A Veolia mindössze három év alatt képes volt arra, hogy a termelésbe visszaforgatott (és szükséges módon megtisztított) szennyvíz mennyiségét 49%-kal növelje. Ezt a vízet aztán tipikusan a papíriparban vagy a földművelésben lehet hasznosítani. A cégnek egyúttal sikerült enyhe, de érdemi csökkenést elérnie a vízszivárgotatás területén, helyenként jócskán felülmúlva a legszigorúbb európai előírásokat is. 2011 óta a hatékonyságnövelés révén olyan mennyiségű víz elszivárgását tudták így megakadályozni, ami által a Velencei-tavat ötször meg lehetne tölteni. A Veolia emellett számos civil szervezettel és helyi közösséggel dolgozik együtt, hogy a lehető legjobb hatást gyakoroljon a környezetre a megszokott indikátorokon túl olyan területeken is, mint a biodiverzitás és erdővédelem. 

Természetes, hogy a fent ismertett tevékenységekkel rendelkező cégcsoportnak az ESG szempontból a fő prioritás a környezetvédelem, de a Társaság a társadalmi hatásokre is nagy figyelmet fordít. A munkavállalók jogaival kapcsolatban folyamatosan jó értékeléseket kapnak, kevesen hagyják el a céget, az elégedettség magas, a túlórák száma korlátozott, és a munkatársak legalább háromnegyede minden évben részt vesz valamilyen szakmai továbbképzésen. Ugyanakkor a női vezetők aránya kiugróan magasnak semmiképpen sem nevezhető (25%). Ráadásul a jelentésekben egy szó sem esik a különbüző kisebbségek helyzetéről. A munkahelyi balesetek aránya ugyanakkor az ágazati átlagoknál lényegesen alacsonyabb és folyamatosan, évről évre csökken a számuk, de a vezetőség még a mostani adatot és a felére szeretné levinni 2020-ig.

A Felelős Vállalatirányítás területén a Veolia úgy viselkedik, mint egy elit gimnázium matekzseni diákja, aki irodalomból is bemagol annyit, hogy legrosszabb esetben is megkapja a négyest, de tisztán lerí róla, hogy nincs komoly motivációja. Az igazgatóságban vannak független tagok, az ellenörző bizottságok működnek és arra érdemes emberek vannak benne, de új ötlet, kiugró eredmények, a Felelősségvállalási jelentésben lévő transzparencia és adatdömpingnek nyoma sincs. Ha nem tud elaludni, bátran ajánlom a Veolia mindenkor érvényes, munkatársaknak és partnereknek készített és a weboldalra is kitett Etikai Útmutatóját, ami olyan, mintha egy bullshit generátorral készült volna. Összességében azonban még ezen a területen is az átlagnál jobbat nyújt a cégcsoport.

Az ESG területen elért eredmények és hozzáállás alapján így könnyedén szerepeltetjük a részvényt pozitív szűrésű SRI listánkon. Ez azonban még kevés ahhoz, hogy meg is vegyük a papírt, hiszen a fundamentális és technikai kép további szűrésére is szükség van – szokás szerint. Itt azonnal szembetűnik, hogy a jórészt unalmas, kiszámítható és az alacsony növekedés miatt mérsékelt értékeltség mellett forgó közmű szolgáltatókhoz képest a Veolia mutatói jóval magasabbak. Ebből valamennyit talán még indokolhatna a specializált terület és a kiugró eredmények a fejlesztéseknél, de az egészet semmiképpen. Ráadásul a cégcsoport bevétele lényegében évek óta stagnál, számos projektet fejeztek be az utóbbi időben, ami miatt komoly létszámleépítés történtek, vagy legalábbis rengetegen kerültek ki a cég állományából. A vállalat stabil gazdálkodása és a finanszírozási szerkezet optimálishoz közel mivolta, illetve az eladósodás gyors csökkenése (a képen a hosszú távú kép látható) ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a könyv szerinti érték alig mozogjon, ráadásul a részvény árazása ezt nagyon nem is haladja meg, így a csökkenés alulról akár érdemben limitált is lehet. Tegyük hozzá: a goodwill aránya azért nem alacsony, itt nem árt némi ösztönös bizalom vagy éppen bizalmatlanság a Társaság könyvelése iránt. A kulcs, mint oly sok esetben a konzervatív számviteli politika okán magas értékcsökkenésben és így a magas üzemi cash-flow-ban keresendő. A cég pénztermelő képessége sokkal magasabb, mint elsőre látszik, és a jövőben a finanszírozási oldal terhei is sokkal kisebbek lesznek, ami miatt a mostani alig nyereség sokat nőhet a következő években. Emiatt az árazás az előretekintő mutatók tekintetében (nem a klasszikus, de 3-4 évre előretekintő Forward P/E) még enyhén alulértékeltnek is nevezhető, és ebbe a vízgazdálkodás növekvő jelentőségét bele sem kalkuláltuk.

veolia_longterm_debt.png

Márpedig a „vizes” cégek relatív erőben az utóbbi hónapokban azért pár pofonba beleszaladt amerikai és egyéb részévnypiacokon is az élen járnak, van amelyik új csúcsokat is képes volt az elmúlt hetekben meghódítani. A Veolia helyzete is hasonló, három éve van egyértelmű emelkedő trendben és tegnap két eurocent híján még négyéves zárócsúcsot is megütött. Az akkumuláció egy kis augusztusi botlás kivételével kézzel tapintható, és már csak egy utolsó, amúgy nem túl erősnek tűnő ellenállás van hátra (21,1 EUR), hogy ismét komolyabb (persze nem 40-50%-os) tér nyíljon meg felfelé az árfolyam számára. screenshot_2015-10-22_09_43_11.png

A Veolia tehát végre egy barátságos óriást is hozott a listánkra, amely sem SRI, sem egyéb oldalon nem hibátlan, de bőven a pozitív kategóriában szerepel minden szempontból. Bátran lehet bármely Társadalom-, Környezet- és persze öntudatos befektető portfóliójának a része, még ha csodát nem is várhat tőle, de stabil eredmények jó valószínűségét, az átlagnál kisebb kockázat mellett igen.

 

Faluvégi Balázs

 

- - - 

 

 

Megújuló Energia? Női vezetők? - Megdöbbentő előnyök!

Blue Morpho Investments - Előadás a Társadalom- és Környezettudatos Befektetésekről

 

A Blue Morpho Investments Zrt. November 10-én, kedden 17 és 19 óra között díjmentes előadást tart arról, hogy miért is nagyon jó Társadalom- és Környezettudatos Befektetéseket választani. Nemcsak arról van szó, hogy ha pénzünket megfelelő körültekintéssel fektetjük be, azzal a világnak segítünk, de megfelelő kiválasztással a saját hozamunkat is jócskán megnövelhetjük. Például a megújuló energia az egyre gyorsuló elterjedés miatt hatalmas lehetőségeket tartogat. Ugyanígy, ha több női vezető van egy cégnél az is komoly hozamtöbbletetet okozhat. Nem mindegy azonban, hogy mely részvényeket, kötvényeket választjuk ki. Hogy ezt miként kell megtenni? Erről lesz szó az előadáson.

 

A Részletek és jelentkezés ide kattintva érhetőek el

 

A fenntarthatósági indexek fenntarthatatlanságáról a Volkswagen dízel-botránya kapcsán

A múlt hét hatalmas szalagcímes botránya volt, amikor a Volkswagen-ről kiderült, hogy olyan szoftvert építettek be egyes dízelüzemű gépjárműveikbe, amelyek a hivatalos kibocsátási tesztet felismerve a valósnál egy nagyságrenddel kisebb nitrogén-oxid mennyiséget ereget a levegőbe. A csalást egyértelműen a mérés kijátszására alkalmazták, ezt a cég az ügy kippattanását követően azonnal elismerte, és napokon belül a vezérigazgató lemondásával támasztotta alá. „Tudjuk, hogy rosszat tettünk” – volt szinte szó szerint az üzenet, és a cégcsoport most már csak a kárenyhítésre törekedhet, tagadásnak semmi helye. A piacok hatalmas zuhanással büntették meg a részvényeseket, akik 29%-ot, mindösszesen kerekítve 24 milliárd eurót veszítettek egyetlen hét leforgása alatt, és nagyon úgy fest, hogy a vesszőfutásnak még nincs itt a vége. Az jelenleg nagyon valószínűnek látszik, hogy a közvetlen gazdasági kár nem lesz ekkora, és ha az újonnan létrejött értékeltségi szinteket vizsgáljuk, még a fenti hatások diszkontját figyelembe véve is egy nagyon olcsón árazott részvényt látunk. Persze csak akkor, ha csupán a száraz üzleti szempontokat vesszük figyelembe. (A témakörről kétszer is írtunk a Facebook oldalunkra: itt és itt.) vw_lies.jpg

A világ azonban megváltozott és egy világszerte ismert és elismert márkaneveket tartalmazó vállalattól mára komoly társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalást is elvárnak, az összes stakeholder között a befektetők is. Az árfolyam zuhanása mögött az ebben lévő bizalom elvesztése is jó alaposan közrejátszik és így nem véletlen, hogy egyelőre kevesen mertek belekapni a zuhanó késbe. Az ügy tehát jóval túlmutat a klasszikus részvényesi értéken. A bizalomvesztés mértéke így tehát még inkább beszédes, főként éppen azért, mert az ESG (Környezetvédelmi, Társadalmi és Felelős Vállalatirányátási) szempontok alapján a cégben sokan a jelek szerint túl sokat láttak bele.

A Volkswagen az utóbbi években szinte folyamatosan a legjobbak között volt a CSR (Vállalatok Társadalmi Felelősségvállalása), SRI (Társadalom- és Környezettudatos Befektetések), és Sustainability (Fenntarthatóság) listákon, gyakran a szaksajtó is pozitív példaként hozta fel a céget. Ennek minden bizonnyal vége, de a kiváló értékelések mélyen beleégtek a befektetők tudatába. A CSRHub adatbázisa - amely több mint 398 adatforrás alapján ad kiértékelést nagyvállalatokról – a Volkswagen-t környezetvédelmi szempontból nemcsak a „Jó” kategóriába sorolja, hanem az elmúlt 5 évben a teljes képet tekintve folyamatosan a legjobb 25%-ba sorolja az összes cég közül. Sőt, az elmúlt két évben két olyan negyedév is volt, amikor egyenesen a legjobb 10%-ba került a német autóipari óriás. Ez önmagában meglepő a történtek utólagos tudatában, de van ennél a fiaskónál sokkal rosszabb is.

screenshot_2015-09-28_23_04_36.pngA Volkswagen ugyanis büszke tagja a Dow Jones Sustainability indexeknek, legyen szó a teljes világot, vagy akár Europát lefedő mutatókról. A tőzsdei berkekben fogalomnak számító Dow Jones ezen indexeit egy svájci céggel, a RobecoSam-el együttműködésben készíti el. Az általuk elvégzett teljes iparági elemzés szerint a Volkswagen AG nemcsak egy kiváló cég fenntarthatósági szempontból (a 100-ból minden kategóriában legalább 85-öt el is értek), de nincs olyan autógyár, amelyik jobb eredményt érne el a német „népautó” konszernnél. Az elemzők szerint a „Volkswagen cégkultúrájának alapköve a fenntarthatóság”, továbbá a cég „2014-ben új kutatás és fejlesztésbe fogott, amely 2019-ig folyamatosan (...) környezetbarátabb termékeket fog nyújtani”. Tanulságos sorok ezek a múlt hét eseményei tükrében.

screenshot_2015-09-28_23_05_03.pngMindezek után hogyan vegyen komolyan bármit is egy SRI befektető, ha a legfontosabb index egyik leginkább ajnározott tagjáról is egy kifejezetten aljas, a környezetvédelmi hatóságokat nagyüzemben, és külön célra fejlesztett eljárásban szándékosan vezeti félre? Olyan érzés lehet ez egy felületesebb környezettudatos befektetőnek, mintha Teréz Anyáról derülne ki, hogy gyerekmunkásokkal gyártatott volna gránátokat egy kalkuttai alagsorban.

385411-111217-new-leak-cartoon.jpg

A válasz sokkal egyszerűbb, mint hinnénk, ugyanakkor kijózanító is egyben. Az olyan autóipari vállalatok, amelyek belső égésű motorokkal ellátott autókat gyártanak elsősorban, nem kerülhetnek fel semmilyen pozitív szűrésű listára. Az már csak megsvanyodott hab a keserű tortán, ha az adott cég az összes etikai szabályt felrúgva még meg is tévesztik a hatóságokat káros anyagot kibocsátó termékük kapcsán. 

Ne áltassuk magunkat. Attól, hogy egy cég tesz az energiahatékonyságért, többmillió eurót utal át környezetvédelmi célokra, felpakol napelemeket az irodák tetejére, még nem feltétlenül lesz hasznos társadalmi szempontból. Félreértés ne essék: minél többet tesz valamely szervezet a környezetvédelem érdekében, annál jobb, de ettől még a teljes cég tevékenysége nem lesz hasznos. Amit minden esetben nézni kell, az a vállalat alaptevékenysége, és annak ellátása gyakorlati oldalról, ESG alapon vizsgálva. Amennyiben ez károkat okoz, akkor a jobb esetben is keletkező profit még a legnagyobb jóindulattal sem fogja tudni ellensúlyozni a negatív hatásokat. A látszatintézkedések, vagy a káros hatások finomítása ma már nem elég. Az emberiség a jövőjét teszi fel egy kétes kimenetelű szerencsejátékon, és csak a pozitív kimenetel erősítése számít.

unbenannt2.pngHa van alternatíva, akkor a valóban „fenntartható”, de még jobb szó, hogy SRI szempontból hasznos befektetést válasszuk. Az autóipar esetén jelenleg egyetlen ilyen gyártó van: a Tesla (és itt természetesen még nem hoztuk szóba akár az ESG kritériumrendszer másik két tagját, vagy az igencsak merész árazást). Ha pedig nincs ilyen cég, akkor nincs más választásunk, mint nem befektetni az adott ágazatba. Ezért az aranybányász cégeknek, integrált olajipari vállalatoknak, szénnel foglalkozó vállalatoknak például semmi helye semmiféle SRI listán. Nem véletlen, hogy ágazatok alapján mi is rangsorolást végeztünk.

Még egy fontos megjegyzés. Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy a fenntarthatóságot egyfajta általános fogalomként használják akár csak a környezeti hatások oldaláról, de gyakran akár a teljes SRI spektrum oldaláról is. Jól mutatja ezt és a területen lévő felületességet, valamint zavart, hogy a Dow Jones is hasonló tematikájú, feljebb már említett indexét is Sustainability Indexnek nevezte el. Pedig a fenntarthatóság csupán egyetlen aspektusa a teljes problémakörből kivezető útnak. Ha egy rendszer, termelési folyamat fenntartható, az csak annyit jelent, hogy az output-ok környezeti oldalról nem falják fel az input-ok forrását, vagy merítik ki ezek esetlegesen véges mennyiségét. Az SRI és általában is a Társadalom- és Környezettudatosság ennél sokkal többről szól, így a környezet teljes védelmét, és az összes stakeholder, illetve tágabb körök életminőségének javítását is ide kell érteni. Ha nem ezen filozófia alapján gondolkozunk, akkor az oly sokszor hangoztatott fenntarthatóságnak sincs semmi értelme.

 

Faluvégi Balázs

Zöld Kötvények: egy piac robbanás előtt

A legtöbb embernek (köztük a befektetőknek) egyelőre nem esett le, hogy a világ milyen elképesztő változások előtt áll, és persze milyen súlyos kihívásoknak kell megfelelnie a következő években, évtizedekben. Ahhoz, hogy a klímaváltozás és a környezetszennyezés okozta károkat kordában tudjuk tartani, tovább esélyünk legyen arra, hogy hatásaikat meg tudjuk fordítani, 2035-ig összesen mintegy 48 000 milliárd dollárt kellene globális szinten az energia szektor beruházásaira elkölteni. Ez évente kb. 2550 milliárd dollárt jelent, ez az összeg szükséges az IEA (Nemzetközi Energia Ügynökség) szerint ahhoz, hogy az emberi tevékenység által generált klímaváltozás mértékét a 2 fokos átlagos hőmérséklet növekedési limit alatt tudjuk tartani. 20 000 milliárd dollár szükséges a szénhidrogén alapú energiaellátás jelentős részének cseréjére, és ugyanennyi a növekvő igények kielégítése miatti beruházásokra. A további 8000 milliárd dollár oroszlánrésze a közlekedés és az épületek fenntarthatósági szempontok szerinti hatékonyságnövelésére fog elmenni. Ne legyenek kétségeink: nagyságrendileg ekkora tőkére lesz szükség ezen célokból a következő nagyjából 20 év során, és a legtöbb iparosodott állam, de még a magánszektor nagy része is tisztában van ezzel. Összehasonlításképpen: a teljes összeget tekintve akkora értékről van szó, amelyet a teljes magyar gazdaság 400 év alatt lenne képes előállítani. Az alábbi ábrán az látszik, hogy optimális esetben miként fog megváltozni a világ által felhasznált energiamix.

ecofys_fig4.png 

Honnan fogjuk előteremteni ezt a rengeteg pénzt?

Egy részét nyilván elő fogják tudni teremteni zártkörű finanszírozások és bankhitelek révén. A torta legnagyobb szeleteit azonban értékpapír kibocsátások révén kell majd behozniuk mind a magáncégeknek, mind az önkormányzatoknak és állami intézményeknek. A globális friss részvénykibocsátások (IPO) mértéke egy-egy erősebb negyedévben 60-70 milliárd dollár környékén van (nem számítva az outlier-eket), így éves szinten akár a 300 milliárdos összeg sem tűnik elérhetetlennek. Azonban még ez az összeg is csupán alig 12%-a az évente szükséges tőkének, és akkor még nem említettük azt, hogy az IPO-k természetesen más szektorban is (főként a technológia) területén is versenytársak lesznek. Az energiával kapcsolatos befektetéseknek azonban van egy nagy előnye a legtöbb más területtel – így a technológiával – szemben: sokkal megbízhatóbb cash-flow érhető el velük. Leegyszerűsítve: energiára mindig szükség lesz, és ennek mértéke viszonylag jól előrejelezhető, a szabályozás pedig az árak ingadozását gyakran kordában tartja, így nagyjából lehet tudni a várható bevételeket, ráadásul a csődkockázat is kisebb (szektorszinten!).

Ezek a tulajdonságok ha nem is adnak kizárólagosságot, de mindenképpen érezhető előnyöket adnak a kötvényeknek a részvényekkel szemben. Ráadásul a világ kötvénypiacainak értéke másfélszerese a globális részvénypiaci kapitalizációnak (2014 végi adatok alapján 89 900 milliárd vs. 57 200 milliárd). További fontos érvet jelent, hogy amíg a részvénypiacok súlya a nagyobb hatékonyság miatt erősen eltolódott az Egyesült Államok irányába (51%, vagy más számítás szerint szintén domináns, de kicsit kisebb arányban, ahogy erről írtunk is egy hónapja), addig a kötvénypiacok estén ez a torzító hatás sokkal kisebb mértékben jelenik meg 39%). Ennek főként azért van jelentősége, mert a megújuló energiával és a korszerűsítéssel foglalkozó beruházások nagy részére nem az Egyesült Államokban van szükség, és ahogy később még visszatérek rá: már most sem ott történik. Egy kötvénypiacnál amúgy is szerencsétlenebb eset, ha egy állam, vagy önkormányzat, amelyik például a közösségi közlekedés (akár környezetvédelmi szempontokat szem előtt tartó) finanszírozását egy teljesen másik ország teljesen másik piacán szeretné megoldani, legalábbis nem jellemző módon.

worldequitymarketcapmap.pngA finanszírozás jelentős része így szinte biztosan kötvénykibocsátás útján fog lezajlani. Ami azt illeti, ez már most is így történik, és az ún. Zöld Kötvények már nemcsak léteznek, de elképesztő dinamikával bővül is a piacuk, a globális bizonytalanságok idején is. Az HSBC és a Climate Bonds összeállítása alapján mára megközelítette a piac teljes értéke a 600 milliárd dollárt. Ez hatalmas előrelépés, hiszen három évvel korábban a globális pénzintézet még csak 174 milliárdnyi hasonló kötvényt azonosított be. A kibocsátó vállalatok és intézmények száma is megduplázódott, amíg 2012 elején 207-en voltak, mára 407 lett a számuk. Hozzá kell tenni, hogy a fenti adatok nemcsak a minősített és deklarált Zöld Kötvényekre vonatkoznak, amelyek piaci értéke az év elején 66 milliárd dollár volt, hanem a céloknak az elemzők szerint megfelelő, de nem deklarált kibocsátások is. Ezek oroszlánrésze a közlekedés szektorán belüli beruházásokat finanszíroz, azon belül is 95%-ban a vasúti személy és teherszállításra vonatkozik.

Már ebből is látható, hogy a Zöld Kötvény meghatározás nem egyértelmű és eleve több kategória jön létre (vagy legalábbis nagyobb és kisebb egymáson belüli halmazok) attól függően, hogy mennyire szigorú kritériumrendszert veszünk figyelembe.

 

Mi tekinthető tehát Zöld Kötvénynek? 

A Zöld kötvények leginkább közelítő definícióját és a feltételeket, illetve alapelveket a Nemzetközi Tőkepiaci Szövetség (ICMA) határozta meg, illetve ezen dolgozik is (egy kis mértékben tagként nekem is rálátásom nyílik erre a munkára), de emellett a beruházásokat független szervezeteknek, cégeknek is ellenőriznie illik, noha erre még jogszabályi kötelezettség nincs. A legtöbb esetben az elemzés során eljön az a pont, ahol valamely adatot, tényt a kibocsátónak vagy még inkább az egyfajta auditornak el kell hinni. Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy Kibocsátási Tájékoztatóban elhisszük az adott információt, vagy egy bizonyos szintű kockázatot hozzá rendelve az értékben ezt diszkontálás tárgyává tesszük. Általánosságban annyi elmondható, hogy a felhasznált összeg egészének kifejezetten fenntartható projektek finanszírozását kell szolgálnia (az tehát önmagában nem elég, hogy egy gyárhoz napelemeket is telepítenek és részben ezzel biztosítják az áramot), különálló számlán és könyveléssel kell kezelnie mindent, és erről folyamatos deklarált report-olásnak kell történnie. Ezeknek a projekteknek az alábbi kategóriák egyikébe kell tartoznia (a jelenlegi tipikus arányok a kötvény kapitalizáción belül a lenti ábrán): 

  • Megújuló energia
  • Energiahatékonyság (beleértve az ingatlanfejlesztést is)
  • Fenntartható hulladékgazdalkodás
  • Fenntartható föld- és erdőgazdálkodás
  • Biodiverzitás fenntartása
  • Tiszta közlekedés
  • Fenntartható vízgazdálkodás
  • Klímaváltozásra való felkészülés

q1_20graph_205_1.jpg 

 

Érdemes-e Zöld Kötvényeket venni?

Röviden: igen. Hosszan: igen, de nem mindegy milyet.

Nagy általánosságban: ugyanolyan elővigyázatosnak kell lenni kockázatkezelés terén (is) mint bármely egyéb kötvénybefektetésnél, főként vállalati kötvényeket értve ezalatt. Fontos a minősítés, vagyis a fent említett deklarált Zöld Kötvény kategória (a Climate Bonds rendszere eből a szempontból elég jó). A nem minősítetteket súlyozzuk bőven alul, vagy akár kerüljük, és a célok szerinti diverzifikáció is valósuljon meg. Emellett az egyszerűsített szabály itt az, hogy egy tematikus kategóriába ne kerüljön több, mint az al-portfólió 30%-a. Persze ezen a metóduson lehet finomítani idővel.

Cash-Flow szempontból legkevésbé az energiahatékonysági és a közlekedési kötvények a legkevésbé kockázatosak, az utóbbiak azért, mert jellemzően állami garancia van rájuk. A megújuló energia esetenként a részvényekhez hasonlóan erősen kockázatos, függ a háttértől, de jellemzően a magasabb hozamot elvárásként megfogalmazhatjuk.

 

Hol javasolt a Zöld Kötvényeket keresni?

Bár most még (legalábbis a deklarált) Zöld Kötvények kevésbé gyakoriak, de ebben nagy változás várható. Hatalmas növekedési potenciál van a piacokon, hiszen a mostaninál már a közeljövőben sokkal többet kell eladni, hogy a bejegyzés elején hivatkozott célok megvalósulhassanak. Biztosak lehetünk benne, hogy a kormányzati és társadalmi nyomás is abba az irányba megy, hogy egyre több zöld projekt valósuljon meg.

A Zöld kötvények legnagyobb piaca jelenleg nem a világ értékpapírpiacainak királyát jelentő Egyesült Államok, hanem Kína. Hozzá kell tenni, hogy a hatalmas Távol-Keleti ország kötvénypiaca egészen másként fest, mint a sokkal inkább nyitottabb, transzparensebb és kevésbé központosítottabb nyugatiak. Kína esetén az egyes speciális kötvénytípusok, illetve piacok köznyelvi elnevezése mosolyt csalhat az ember arcára és persze nagymértékben megkönnyíti azok megjegyzését. Ilyen például a Panda Bond, amely a Kínában yuan-ban denominált, de nem kínai vállalat által kibocsátott kötvényt jelenti. Vagy ott van a kiváló kínai ételről elnevezett Dim Sum Kötvénypiac, amely éppen az országon kívüli, de yuan-ban denominált kötvények kereskedését jelzi. A legtöbb kibocsátás persze nem ide tartozik, és inkább nagyvállalati, helyi állami értékpapírt jelenti, tipikusan a közlekedési kategóriában.

panda_bond.jpgEzeknek a kockázata is nagyon magas, elsősorban nem is a deviza, hanem a számviteli szigor és a tőkepiac hiányosságai miatt. A javaslatom, hogy egyelőre érdemes ezeket elkerülni, de legalábbis alulsúlyozni. Sokkal inkább érdemes Európában és az Egyesült Államokban maradni, ahol a feltörekvők növekedésére alapozva is történnek azért forgalomba hozatalok. A cél tehát a fejlett és nyílt piac, de a gyorsan fejlődő és stabil cash-flow-t hozó, minél specifikusabb beruházásokra épülő, stabil kibocsátó által piacra dobott kötvények, ahol van független véleményezés. Egy nagyon jó lista a létező papírokról elérhető itt.

 

Jó-e, hogy gyors ütemben bővül a piac, hogyan hat ez a hozamokra és a kockázatokra?

Az első reakció az lehetne, hogy a kínálat növekedése a magasabb hozamszintekben és így a pénzügyileg nem kifizetődő beruházásokban érhető majd tetten. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a klímaváltozás olyan egyedi helyzetet teremt, amit semmiképpen sem szabad összekeverni egy klasszikus szabadpiaci helyzettel. Több ok is van arra, hogy a jó hozam-kockázat arány fennmaradásában, sőt akár javulásában gondolkozhassunk. 

  • A fundamentumokra pozitívan fog hatni a szabályozás szigorodása.
  • Társadalmi felelősségvállalás iránti érzékenység felfokozódása.
  • Az intézményi befektetők részéről az egyre gyakoribb SRI alapelv bevezetések.
  • Sőt, sokan már most deklarálták a döntést, hogy a klímaváltozásra való hatást figyelembe veszik a befektetési döntéseknél. Például az ENSZ által életre hívott Principles for Responsible Investment szervezeten belül 1400 tag tette ezt meg (még ha viszonylag laza alapelvek mentén is), akiknek összesen 59 000 milliárd dollárra (!) van ráhatása, ráadásul ez az összeg durván emelkedik.

sig_growth-april-2015.png

Az adatok sem támasztják alá a növekvő kibocsátási mennyiség miatti hozam félelmeket. Például a kifejezetten kockázatos, hitelminősítők által is alacsonyan besorolt, Terraform Power által kibocsátott kötvény hozama a 6%-ot sem éri el. A német állami tulajdonú fejlesztési bank, a KfW magas besorolású, alacsony kockázatú kötvénye 1,75%-os kupon mellett került kibocsátásra, közel kétszeres túljegyzés mellett. Ezek a hozamok azonban nem olyan alacsonyak (főleg a mostani általános hozamszintek mellett), hogy ne legyen értelme ezeket adott esetben megfontolni. A Zöld Kötvényekről még sokat fogunk hallani, és tervezem, hogy a jövőben itt a blog-on konkrét példákat is bemutatok majd, még ha az SRI igazi jellegéből fakadóan a részvény tematika marad továbbra is a domináns. 

Köszönet Dr. Tőzsér Tamás János, ügyvédjelöltnek, aki felhívta a figyelmemet a szegmensre és akitől rengeteg fontos forrásmunkát kaptam.

 

Faluvégi Balázs

Az öt leggyakoribb tévhit a Társadalom- és Környezettudatos Befektetésekkel (SRI) kapcsolatban

A Blue Morpho Investments Blog-ot már több, mint fél éve írom. Ez idő alatt is rengeteg felvetés, kérdés, észrevétel jutott el hozzám, csak úgy mint személyes beszélgetések során. Az SRI (Socially Responsible Investing), vagyis Társadalom és Környezetudatos Befektetési filozófia egy viszonylag új megközelítésmód, így sok – általában egyébként jóindulatból táplálkozó – félreértés is kialakult. Ebben a bejegyzésben azokat gyűjtöttem össze, amelyek a leggyakrabban merülnek fel.
 

„Az SRI lényege, hogy azt nézzük, hogy mennyi jótékony adományt ad a cég non-profit szervezeteknek.”

Az adományok legtöbb esetben nem jelentenk mást, csak pózt, vagy PR tevékenységet, amely által a nagyközönség szimpátiáját igyekeznek el- vagy visszanyerni a vállalatok. Egy cégnek nem az a feladata, hogy a civil szervezetek, vagy a kormányzat munkáját átvállalják, így azok a tevékenységek, amelyek nem lehetnek hasznosak ÉS egyben profitábilisak is, elkerülendőek számukra. A nyereség felosztásánál pedig sokkal inkább a részvényekesek egyedi döntése, hogy kinek és mennyit adakoznak. Valamivel jobb a helyzet ha egy-egy cég ösztönzi a saját munkavállalóit, hogy önkéntes munka keretében is hasznosítsák tudásukat és idejüket, ugyanis így a céges kultúrában is hangsúlyos formában is megjelenhet a társadalmi felelősségvállalás tudata. 

e0eb4.png

Valójában a vállalatok tevékenységének valós társadalmi és környezeti hatása számít. Hiába tartoznak az ExxonMobil és a Chevron olajóriások a legnagyobb céges adakozók közé évi több száz millió dolláros értékekkel, az általuk kitermelt, finomított, majd levegőbe eregetett szénhidrogének okozta kár ezt sokszorosan meghaladja. Azok a cégek, amelyek viszont tiszta(közeli) energiát állítanak elő, de keveset vagy akár semennyit sem adakoznak sokkal többet tesznek azért, hogy a világ élhetőbb legyen.
 

„Az SRI alapú döntésnél a célpont CSR (Corporate Social Responsibility) tevékenységét kell figyelni.”

csr_1.jpg

A legnagyobb zavart az okozza ezzel a tévhittel kapcsolatban, hogy a CSR nem a befektetési területen használt fogalom, és így nem a befektetői perspektíva oldaláról vizsgálja a társadalmi hasznosságot. A CSR fogalmát elsősorban nem is azért találták ki, hogy a befektetőket meggyőzze a cég felelősségvállalásáról, így nem is erre lett optimalizálva. Ráadásul mivel itt inkább a nyilvánosság általános meggyőzése a cél, ezért sok cég visszaél a CSR tevékenységével, amit csak pózként használnak fel. Még ha ez nem is történik meg, akkor is: a CSR ugyan egy pozitív és fontos kezdeményezés, de sokkal fontosabb a valós alaptevékenység hatása a környezetre és a társadalomra. Ehhez a CSR által adott kulcsindikátorok fontosak és gyakran az ESG (Environment, Society, Governance) elemzés részét is képezik akaratlanul is, de a lényeget azért nem tartalmazzák.
 

„A vállalatoknak kizárólag a részvényesi érték maximalizálása a feladata, más tényezőkre való tekintet nélkül, a tulajdonosok, ha akarnak az osztalékból és részvényvisszavásárlás összegéből adakozhatnak.”

6a00d8341c630a53ef01156fc854de970c-500wi.jpg

Ez azért is egy régi és ragadós mítosz, mert még én is érveltem részben ezzel egy kicsit feljebb. Való igaz, hogy a vállalatok egyik (!) célja a részvényesi értéke maximalizálása, és az is, hogy az adakozás pedig nem a cégek feladata. Ugyanakkor a valós SRI hasznosság – ahogy feljebb ezt szintén megemlítettem – a szervezet fő tevékenységének társadalomra és környezetre gyakorolt nettó előnyei számítanak. A kizárólagos pénzmotiváció mindenkinek káros, még a részvényesnek is, és ezt számos tanulmány alátámasztja. Egy bizonyos szint felett a többletjövedelem és vagyon nem okoz további elégedettséget, kivéve ha a pénzt megfelelő, más számára hasznos módon kerül akár szó szerint befektetésre. Ahogy Arnold Schwarzenegger mondta: „A pénztől nem leszel boldogabb. Nekem most 50 millió dollárom van, és pontosan ugyanolyan boldog vagyok, mint amikor még csak 48 millió dollárom volt.” :)

„Az SRI lemondás a részvénypiaci haszonról a világ jobbá tétele érdekében...”

Tengernyi adat és nagyon sok kutatás egyértelműen bizonyítja, hogy nem ez a helyzet. Sőt, akár még hozamelőnyt is jelenthet ha SRI filozófiát alkalmazunk.

Ráadásul, ahogy a társadalmi és befektetői elvárások is megnőnek a cégek tevékenységének széleskörű hasznosságával kapcsolatban, úgy az ehhez kapcsolódó, igazodó vállalatok eredményessége is javulni fog, ami a hosszú távon a részvényárfolyamok területén is érzekeltetni fogja hatását. Például a megújuló energia térnyerése azt jelenti, hogy a mostani hagyományos energiacégek és szolgáltatók bevételének érdemi része a napelem, szélturbina és hasonló vállalatok forgalmához fog csapódni, ami által azok értékének emelkedése is egy igen valószínű forgatókönyv.

angry-bull.jpeg

Nem kell tehát a haszonról lemondani, mert az SRI a befektetőnek is saját érdeke. Több a nyereség, a közvetlen haszon (a jobb környezet, motiváltabb munkavállalók, átláthatóbb nyereség, és igen a jobb világ miatt), illetve lelkileg saját magának is jobb mert tudja hogy pénze hasznos helyre került. A pénz, prosperitás, anyagi jólét fontos, és egy szintig alapvető faktor a személyes elégedettség, boldogság esetén. Ám korántsem kizárólag ez jelenti az építőelemet.

„Az SRI leginkább a vallásos és spirituális érdeklődésű emberek esetén lehet fontos, például az iszlám pénzügyek területén.”

islamic-banking-top-post.jpg

A legtöbb SRI tanácsadásnak, alapnak, vagyonkezelésnek nincs vallásos háttere, és szívesen lát mindenkit világnézeti háttérre való tekintet nélkül. Többezer milliárd dollárnyi vagyont kezelnek bármilyen szentírás által diktált szabályokra hivatozás nélkül. Természetesen vannak olyan befektetési megoldások, ahol a vallás által adott szabályok az irányadóak, és ez gyakran egybeesik a társadalmi hasznosság általánosan elfogadott elveivel. Így a hasonló, egyházi befolyás alatt lévő befektetési döntések is az SRI-hez tartoznak, ugyanakkor a legtöbb országban nem jelentik a fő vonalat. Persze valamilyen személyi értékrendszer kell a társadalmi hasznosság meghatározásához, ezt azonban mindenkinek saját magának kell meghatároznia.
 

---

Ha a későbbi Blog bejegyzések is érdeklik, akkor érdemes like-olni Facebook oldalunkat és feliratkozni Hírlevelünkre.

 

Faluvégi Balázs

Vestas – Felfújja a szél?

A napokban egy elképesztő rekord látott napvilágot. Dániában volt olyan nap (múlt hét előtti csütörtök), amikor az ország teljes villamosenergia ellátását a szélenergia szolgáltatta, sőt a megteremelt áram olyan mennyiségű volt (a felhasználás 116%-a), hogy abból a környező országokba is exportálni tudtak. Az év első negyedévében már volt arról szó, hogy Costa Rica hónapokig képes volt megújuló erőforrásokból fedezni hasonló igényét, de ott főként a vízerőművek tették ezt lehetővé, ráadásul most a világ egyik legfejellettebb és ennek megfelelően nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas egy főre jutó energiafogyasztásával rendelkező országában tudták ugyanezt fosszilis energiahordozók nélkül elérni. Még ha csak egyetlen napig is. Ez egészen elképesztő eredmény és felcsillantja annak a lehetőségét, hogy egy nap majd mindenhol csak a tiszta energia legyen jelen.

offshore-wind2.jpg

Dánia hihetetlen eredménye abból a szempontból nem meglepő, hogy az ország világviszonylatban is vezető szerepet vállalt a szélenergia hasznosítását illetően. Az elektromos energia esetén az arány már most is eléri a 39%-ot, és bár a kormányzat 2020-ra tűzte ki célul, hogy ennek súlya 50%-ra emelkedjen, nagyon úgy fest, hogy ezt idő előtt fogják elérni. Ez részben a kedvező adottságoknak köszönhető, hiszen az ország tengeri területének rengeteg olyan része van, ahol relatív alacsony a vízmélység, de magas az átlagos szélsebesség, így könnyű és meg is éri telepíteni ezeket. Mindösszesen 5252 szélturbina dolgozik az országban, nem számolva a háztartások által használtakat. Ennek mennyiségnek tekintélyes részét a Vestas nevű cég szállította, amely titokban már a hetvenes években fejleszteni kezdte a szélturbinákat. A fő ok az olajválság miatti aggodalom volt, de hosszú évekig tartott, és rengeteg buktatót hozott, amíg 1986-ban elhatározták, hogy csak ezzel fognak foglalkozni, és amíg a kilencvenes években végre beindul az üzlet. Bár a kormányzat hektikus módon, de támogatta a megújuló energiát, a hazai piacon is csak 1995 táján kezdenek el brillírozni, amikor átadják az első tengeri szélturbina parkot. Innentől aztán nincs megállás, az északi munkatempó, a természet tisztelete, a fejlett társadalmi környezet, és némi idejében érkező állami adókönnyítés és persze egy kis szerencse Dániát szélenergia nagyhatalommá teszi. A Vestas pedig ennek lett a zászlóshajója.

wind_in_denmark_1977_2011_large.png

Dánia szélenergia kapacitása a hetvenes évektől

A cég mindezidáig 66 GW-nyi névleges kapacitású szélturbinát állított szolgálatba világszerte, ez a teljes globális szélenergia teljesítmény mintegy hatoda (és hogy a szám nagyságát érzékeltessem, a pár hete elemzett Alteo szélerőművi kapacitásának több, mint a hatezerszerese). Bár a piaci részesedése visszacsúszott, főként a válság évei alatt, jelenleg is 13% körüli arányával piacvezető. A szélenergia hasznosságát aligha lehet elvitatni. Egy érdekes példa: a Vestas egyik legnagyobb turbinája által a teljes életciklus során megspórolt CO2 kibocsátás mennyisége (230 000 tonna egy szénerőmű hasonló energiamenyisége esetén) olyan környezeti kímélést tesz lehetővé, mintha egy teljes évre 44 000 személygépjárművet vonnánk ki a forgalomból. További nagy előny, hogy a szélerőműveknek nincs érdemi vízfelhasználási igényük üzemeltetésük során, ami szintén fontos természeti erőforrások megkímélését jelenti. Emellett a cég nem képmutató, a saját tevékenységének ellátása kapcsán is szinte kizárólag megújuló erőforrásokat használ fel, kivételt csak az jelenti, ahol ezt nem lehet – egyelőre – megoldani.

A Felelős Vállalatirányítás oldalát eleve könyedebbé teszi, hogy a Vestas-nak egyetlen nagy, stratégiai vagy akár pénzügyi tulajdonosa sincs, senki sincs 5% felett, a teljes részvényállomány egyben a közkézhányadot is jelenti. Mindemellett a papírok 94%-át birtokló tulajdonosok bekerültek a részvénykönyvbe, ami nagy arányt jelent, és segíti a tulajdonosi struktúra (még inkább széttagoltság vagy sokszínűség) igazolását, persze ezek között sok letétkezelő is van, ahol a valódi tulajdonos nem, vagy nem feltétlenül ismert. Érdekesség egyébként, hogy a 152 000 tulajdonos közül a teljes cégnek még mindig 41%-a dán kézben van.

screenshot_2015-07-12_12_25_51.pngEttől persze egy régóta bebetonozott menedzsment még kihasználhatná a helyzetet „oszd meg és uralkodj”, vagy még inkább „szétszórt, így uralkodhatsz” alapon, de az erős etikai érzék ezt sem teszi lehetővé. A cég külön – igaz, betegesen azért nem részletezett – útmutatót tesz közzé a kisrészvényeseknek, hogy miként lehetnek active shareholder-ek, vagyis a cég életébe beleszóló részvénytulajdonosok. Ezt tehetik új javaslatokkal, és proxy szavazással is – többek között. A cég kommunikációja az ESG szempontok kapcsán, és általában is az átláthatóság kiválóan működik. Nemcsak megkapjuk a pontos és következetes módon kalkulált adatokat, de mindezt nagyon felhasználóbarát módon tálalják elénk. Világosan látszik, hogy a cég maximálisan törekszik az érdeklődők tájékoztatására, sőt: oktatására is.

Bár a cég szavakban kiemelt figyelmet fordít a menedzsment diverzitására, itt a fejlődés helyenként lassan halad. Hiába tűzték ki például célként a nők 40%-os arányát, egy év alatt csupán egyetlen százalékot sikerült javítani: 18%-ra. Emellett, ahogy a lenti szervezeti „struktúra” ábrán is látszik, a felsővezetők szinte mindegyike egy dán, ötvenes, fehér férfi (hozzá kell tenni, hogy a globális középvezetői szinteket nézve a dán arány már csak 46%). Szintén kisebb aggodalomra ad okot, hogy a korábbi Fenntarthatósági Jelentést visszaintegrálták az Éves Jelentésbe és ott is eléggé háttérbe szorul, de a fontos adatokat azért külön dokumentumban mutatják be. Az alkalmazottak enyhén pozitív képet adnak a Vestas-ról, ahol jó fizetések és nagyon magas biztonsági követelmények vannak. Ugyanakkor a válság és a szélenergia támogatások megtépázása a korábbi években az amerikai menedzsmentet rosszul érinthették, mert többen panaszkodnak durva túlórákra és ellentmondásos utasításokra. Nagyon jó viszont az a rendszer, amely a munkatársaknak, partnereknek, beszállítóknak egy független, kifejezetten erre szakosodott cégen keresztül lehetőséget biztosít, hogy az esetleges visszaéléseket, etikai problémákat riportolják. Ezt a megoldást már nem először dícsérik – például a BAE Systems esetén is volt erre példa (erről egy konferenciáról beszámoló bejegyzésben írtam is) – és a Vestas olyannyira transzparens, hogy az Éves Jelentésben erről részletes adatokat is megoszt.

 screenshot_2015-07-12_12_31_27.png

Mindezek összességében ha nem is hibátlan, de még így is egészen lenyűgöző SRI teljesítményt jelentenek. A Vestas joggal van jelen pozitív szűrésű figyelőlistánkon, és talán azzal sem árulok el nagy titkot, hogy a pontszámai alapján még ezen lista tagjainak is a krémjében helyezkedik el. Ha csak SRI alapon nézzük, akkor bátran ajánlom mindenkinek, hogy a papír legyen a portfóliója stabil, akár az átlagnál is lényegesen nagyobb súlyú része. Itt azonban nem álhatunk meg, hiszen a Vestas részvényeinek értékeltsége, úgy általában a cég fundamentális helyzete és persze a rövid- középtávon gondolkozóknak a kurzus technikai elemzése is fontos.

Először is egy technikai megjegyzés. Az adatokat elemezve kis óvatosságra intek mindenkit, mert van ami Dán Koronában, és van ami Euróban van megadva, forrástól függően. Maga a Koppenhágai jegyzés is okozhat némi információ zavart, vagy legalábbis a független források kevésbé kényeztetnek el minket, hiszen kevesebb elemző és adatfeldolgozó cég foglalkozik a Vestas-al. Pedig nem ártana, mert egy igen gyorsan felfelé futó vállalatról van szó.

danish-crowns-currency-from-denmark-in-europe-and-euro-banknotes-money.jpg

Ami a növekedés szempontjából komoly bizakodásra adhat okot, az a szélenergia egységköltségének a visszaesése, és az a tény, hogy gyakran már önmagában ezáltal is teljes mértékben versenyképes a fosszilis energiahordozókkal. Persze a támogatási rendszer megléte a mai napig fontos kérdés, ami érdemi kockázatokat hordoz magában. Emiatt komolyan törekednek arra, hogy az értékesítés földrajzi megoszlását tekintve is diverzifikáljanak. Ázsia részaránya a kontinensek között (5,7%) még komoly kiaknázatlan lehetőségeket jelent. A vállalat egyre komolyabb szinteken koncentrál itt a legnagyobb piacokra, erre utal az is, hogy mind Indiában, mind Kínában új menedzsmentet neveztek ki tavaly.

A Vestas nagyon erős iparági szereplő, és szinte biztos, hogy az is marad. Emiatt az egyik legjobb részvény, ha a szélenergia területéről keresünk befektetési lehetőséget. Márpedig ez al-ágazat is érdekes maradhat, legkevesebb a diverzifikáció miatt. A Vestas mérlege az ismét elindult fejlődés és rendelésállomány növekedés mellett egészséges arányokat mutat, bár a likviditási mutatókon azért lenne mit feljebb tornászni. Igaz, a cég évek óta hasonló szinteken kiválóan menedzseli a készpénzt, illetve hajtja be a működésből eredő kintlevőségeket bármilyen komoly probléma nélkül. A vevők széttagoltsága is csökkenti ezen a ponton (is) a kockázatokat.

A javuló eredmények ellenére a vélhetően a Vestas nyomott közelmúltja miatt nyoma sincs olyan feszített értékeltségi szinteknek a részvényárfolyam esetén, mint a legtöbb megújuló energia cégnél. A visszatekintő P/E 27-es értéket mutat, ez még a továbbra is eléggé nyomott hozamszintek mellett is kicsit magasnak tűnik, de a hatékonyságjavulás (a bruttó fedezet tavaly visszaért az öt évvel korábbi szintre,, két év alatt 50%-ot javulva!) és az ismét növekedni kezdett bevétel (továbbá az erős rendelésállomány) miatt a 12 havi gördülő EPS alapján az érték már “csak” 23, de a forward P/E már az elfogadható 18-as adatot láthatjuk. Ez lényegében megegyezik a fejlett piacok indexeinek hasonló értékével miközben egy sokkal stabilabb cégről, és attraktívabb ágazatról beszélünk.

Szót kell még ejteni a piaci pszichológia által rángatott részvényárfolyam alakulásáról. Itt a görög és kínai események cseppet sem zavarták meg az idei menetelést és a múlt héten egy friss kitöréssel, többéves csúccsal, növekvő forgalommal komoly tér nyílt meg a további emelkedés előtt – persze inkább középtávon.

screenshot_2015-07-13_10_14_23.png

Mindez persze még nem garancia a sikerre, és senki sem fog hónapok alatt meggazdagodni a Vesta papírok vásárlásából, de az esélyek a növekedés oldalán vannak, (ha nem is elhanyagolható, de mérsékelt kockázat mellett), ami persze az ágazat – és a technológia – sikere nélkül nem fog megtörténni. Valójában egy fogadás a szélenergia dinamikus terjedésére, de meglehetősen jó odds-okkal.

Bár a napenergia fejlődése most sokkal inkább rohamos, de a kiegyensúlyozási hatás miatt a szélenergia jelenléte is fontos: amikor és ahol a napenergia kevesebb energiát tud termelni az időjárás miatt, ott rendszerint a szélturbinák hozzák be a lemaradást (vagy akár törnek az élre). A Vestas stabil és a fejlődésben megkerülhetetlen szerepet tölt be, miközben tevékenysége szinte minden területen hasznos és példamutató.

 

Faluvégi Balázs

 

---

 

Most egy darabig nyári szünet a Blog-on, a következő bejegyzés csak augusztus második felében várható. Addig is érdemes feliratkozni a Hírlevélre, és like-olni a Facebook oldalt. A nyár folyamán is várom az ötleteket, hogy Milyen környezetbarát autót érdemes venni?

Még egy info: cégünk Tanácsadói munkakörbe állásajánlatot jelentetett meg. Ha önnek nem is érdekes, kérem küldje tovább olyan ismerőseinek, akiket ez érdekelhet. A jelentkezési határidő július vége.

Milyen környezetbarát autót érdemes venni? (Várom az ötleteket!)

Az elmúlt hónapokban nagyon sokat elemeztem az elektromos, illetve alternatív hajtású autópiacot. Egyrészt azért, mert gyorsan növekvő, de még inkább hatalmas lehetőségek előtt álló területről van szó. Másrészt pedig azért, mert környezetvédelmi szempontból egy sok tekintetben nagyon hasznos szegmensről beszélhetünk, hiszen a károsanyag kibocsátás mértéke ezeknél jóval kisebb (hibrid, plug-in hibrid), vagy akár ez egyenlő a nullával (elektromos hajtás), legalábbis az üzemeltetésük idején. Persze a teljes élettartam alatti energiafelhasználást is meg kell nézni, és az elektromos vagy részben elektromos hajtás esetén a fogyasztó háttere és egyéb energiafelhasználási döntései sem tekinthetőek jelentéktelennek. 

electric-car-logo.jpg

Peter Lynch, rekord eredményeket felmutató amerikai részvényportfólió menedzser volt arról híres, hogy az elemzés során a lehető legmélyebben kielemezte a részleteket és vásárlóként is felmérte a terepet. Például amikor szállodaláncok részvényeit elemezte, bejelentkezett ezekbe egy-egy éjszakára és az összes szolgáltatást kipróbálta, a szobapincértől a parkoláson át a concierge-t, de még az ágyakon is ugrált, hogy megnézze azok minőségét. A példáját követni igyekezvén, mi mást is tehettem volna :), mint hogy én is kipróbáltam tavaly Tesla S-t, egy kicsit vezettem Nissan Leaf-et, számos hibrid autót is. Idén, ezen a blog-on is írtam az ágazatról.

Mindezek során akarva-akaratlanul (de persze sokkal inkább akarva), az autók tulajdonságai között is elmélyedtem. Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy érdemes környezettudatos megoldásra váltani, és ezek nagy része ma már elérhető azoknak, akik új vagy akár használt autó vásárlását fontolgatják a közeljövőben. Ezért én is komolyan gondolkozom azon, hogy kevésbé szennyező módon közlekedjek, ez már csak azért is kötelességem, mert éppen egy olyan Blog-ot írok, amely arra ösztönzi az embereket, hogy Társadalom- és ami itt még fontosabb: Környezettudatosan fektessenek be (SRI). Ha pedig így tesznek, akkor érdemes az élet más területein is így gondolkozniuk, ami a közlekedésüket is lefedi. Magam is hasonlóan kell hogy gondolkozzak, de a változtatás nem olyan egyszerű. Az autózásban a környezettudatosság kérdése sem feltétlenül átlátható, és számos gyakorlati szempontot is mérlegelni kell. Például évek óta hibrid autóval járok, amely az autó tudásához és erejéhez mérten mérsékelt károsanyag kibocsátást mutat fel, de az új, egyre szigorúbb normáknak megfelelő kínálatot elnézve egyre kevésbé tartozik a kevéssé szennyezők közé.

Ugyanakkor az SRI általam képvisel filozófiájához az is hozzátartozik, hogy nem kell lemondani az életmód egyetlen eleméről sem, csupán tudatosabban, pazarlás nélkül, a technológia által ma már elérhető megoldás által kell kialakítani életünket (és befektetési portfóliónkat is). Hogyan tehetjük meg ezt autózásunk és még tágabban megnézve: közlekedésünk során? A választ én sem tudom biztosan, ezért is fordulok a Blog olvasói felé. 

Kíváncsi lennék bárki véleményére, hogy milyen autóval érdemes járni, ha környezettudatosan gondolkozunk?

Persze mindenki élete és közlekedési szükségletei, igényei mások, ezért jobb híján, de a konkrét példa kedvéért itt a sajátomat vetem fel, ami azért nem üt el a nagy átlagtól. Nézzük meg tehát, hogy mit kell tudnia annak az autónak, amivel nekem kell járnom.

- Hétköznaponként 30-80 km-t járok városban, elővárosban.

- Havonta 4-6 alkalommal 100-300 km-t teszek meg egy-egy nap során országon belül.

- Ezen esetekben gyakran járok földutakon, amelyekhez nagyobb hasmagasság, részbeni (pl. elektromosan szabályzott, vagy bekapcsolható) négykerékhajtás ajánlott.

- Évente 4-5 esetben hosszabb, külföldi, akár többezer kilométeres utat is megteszek, szinte minden esetben nyugat felé, fejlett országokban.

- Arra sajnos jelenleg nincs lehetőségem, hogy órákat várjak töltésre egy-egy ilyen út alkalmával.

- Az autóban legalább négy fő részére kényelmes, hosszútávú utazáshoz szükséges hely kell.

- Legalább 400 literes, jól kialakított csomagtér kell, amit a hátsó ülések gyors lehajtásával minimum 1000 literesre lehet bővíteni.

- Alapvetően szeretek dinamikusan vezetni, fontosak a teljesítményadatok. Ugyanakkor ez inkább preferencia, és nem alapfeltétel.

- Szintén preferencia, hogy az autó alapjáraton minél csendesebb, vagy akár hangmentes legyen, és haladás közben se legyen hangos, főleg a környezetet ne terhelje a kiadott hang által.

- Tekintettel arra, hogy mivel foglalkozom, szeretném kifelé is mutatni, hogy környezettudatosan gondolkozom. Nagyon fontos, hogy ez semmiképpen sem pózolás lenne, ténylegesen minél inkább valóban hasznos, vagy lehető legkisebb mértében káros megoldást keresek, de fontos hogy ez látsszon is.

- Nemcsak az autó használat közbeni károsanyag kibocsátása a fontos szempont, de a teljes életciklus általi környezetterhelés minimalizálása is (gyártás, szállítás, használt alkatrészek kezelése, stb.) 

Tényleg bármilyen ötlet, javaslat, megoldás, felvetés, kérdés, stb. érdekel. Alternatív hajtás, közlekedés megoldása más módon, akár részben, hibrid, plug-in hibrid, hidrogéncella, teljesen elektromos, kibocsátás költségének offset-elése, stb-stb-stb. Akit érdekel a témakör, és van meglátása, ne kíméljen, küldje nyugodtan.  

giphy.gif

Várom tehát az ötleteket, javaslatokat, kérdéseket lent a kommentekben, Facebook-on (ehhez tartozó külön bejegyzés kommentjeiben vagy akár privát üzenetben), email-en (faluvegi@bluemorphoinvestments.hu).

Fenntartom a jogot, hogy ezekből később - név megjelölése nélkül - idézhetek. Mindenkinek válaszolok, és a döntés előtt egy összefoglaló bejegyzést is közzéteszek, de minderre hagyok időt, és ezt csak valamikor augusztus folyamán fogom közzétenni. 

Előre is nagyon köszönöm mindenki segítségét! 

 

Faluvégi Balázs

süti beállítások módosítása