Befektetés egy Jobb Jövőbe

Blue Morpho Investments

Szénné égett: Peabody Energy (Feketelista)

2015. november 03. - Faluvégi Balázs

A szén az üvegházhatást okozó gázok legrosszabbika. A szénnel foglalkozó cégek pedig a legnagyobb károkozók közé tartoznak a világon. A fűtéshez évezredek óta használt energiahordozó azért is ereget több mérget a levegőbe, mert nem történik meg az olajhoz hasonló finomítása, ahol az egyébként szintén nem éppen hasznos fekete aranyból olyan melléktermékek kerülnek ki, mint például a kén. Ezek az anyagok így legalább nem kerülnek elégetésre és nem vagy legalábbis kevesebb kerül a levegőbe belőlük. A szén esetén hasonló eljárás nem történik, ráadásul egységnyi előállított áram, vagy hőmennyiség esetén érdemben több széndioxidot is juttat a levegőbe, mint más, szintén széles körben alkalmazott fosszilis energiahordozók. coal_mining.jpg

A szénágazatot mindez évtizedekig aligha zavarta a profitgyártásban, és talán még ma sem zavarná, ha számos körülmény nem kényszerítené erre. Nincs ez másképpen a legnagyobb magánkézben lévő szénkitermelő, a Peabody Energy esetén sem. A több, mint 130 éves múltra visszatekintő céget a másról emlékezetes 1929-es esztendő óta finanszírozzák a részvénypiacokról, de világhódító útjára csak a hatvanas évektől indult. Azóta számos országban megvetette a lábát, így természetesen a bányászatban kiváló lehetőségeket nyújtó Ausztráliában, vagy a nem éppen környezettudatosságáról híres Indonéziában. Az évtizedek alatt még az alaptevékenységén túl is számos társadalmi és környezeti botrányba keveredett a cégcsoport. A híres Black Mesa ügy során ötven évvel ezelőtt meglepően előnyös feltételekkel jutottak bányászati területekhez két indián törzstől, akik azokat az elnyomás utáni kárpótlásként kaptak vissza. Hamar kiderült, hogy az őslakos csoportokat képviselő ügyvédi iroda a Peabody-tól is kapott pénzt, de ez nem akadályozta meg sem a hatóságokat, sem a bíróságokat, hogy érvénytelenítsék a szerződéséket. Miután az indiánok rosszul jártak, a Peabody a bányáktól többszáz kilométerre lévő földalatti vízkészletet is megcsapolták, amely által az ottani mezőgazdaságot és a közeli háztartások vízellátását veszélyeztették hosszú távon. A fő bányát végül alig tíz éve bezárták, de van olyan, ami a mai napig üzemel. Hozzá kell tenni, hogy idővel a feltúrt és tönkretett területek egy részét helyreállították, és fordítottak figyelmet arra, hogy a szintén a területen folyó régészeti feltárásoknak ne okozzanak problémákat. Bár a cég leginkább környezetvédelmi vonalon árt, az már csak külön hab a tortán, hogy bár a cég viszonylag magas értéket ér el a Corporate Governance listán – például a független Igazgatósági tagok aránya magas, még ha sok köztük az egyértelmű jóbarát is, ezek tagjai szinte mind a klasszikus 40-60 közötti fehér férfiak közül kerülnek ki.

coal.jpg

Az egyik legnagyobb amerikai környezetvédelmi szervezet, a 2,5 milliós tagságú Sierra Club még a legutóbbi években is többfrontos háborút volt kéyntelen folytatni a Peabody romboló gyakorlata ellen. A kutatások mellett folyamatos csörték mentek a sajtóban, de még a Társaság éves közgyűlésén is. A szintén hatalmas, közel másfél milliós tagsággal rendelkező Natural Resources Defense Council non-profit szervezet pedig folyamatosan felhívta a figyelmet a Peabody és más szénbányász cégek felszíni kitermelés során a környezeti képre gyakorolt hatásra, az egyéb szennyezések mellett. A vállalatot azonban nem igazán hatották meg a tények és mindent megtett azért, hogy a rövidtávú nyereséget maximalizáló gyakorlatát tovább folytathassa. A cég a teljes alapanyag ágazatból a legmagasabb összeget jutatott lobbiszervezeteknek, hogy ezáltal a szabályozást és törvényalkotást a saját javára fordíthassa. Érdekesség, hogy az íly módon elköltött összegek 2005-ben ugrottak meg, és egy ideig évről évre emelkedtek. Az utóbbi években azonban már csökkenő tendencia figyelhető meg, ami a Társaság egyre romló pénzügyi helyzete miatt valószínű. A Peabody vesztesége ugyanis most már évről évre sok százmillió dolláros veszteséget mutat. Azelőtt azonban fáradozásaikat jó ideig siker koronázta, hiszen hosszú előkészítés és a lobbicsoportok folyamatos aknamunkája folytán végül csak idén lépett életbe az a törvény, amely jelentős mértékű széndioxid kibocsátás csökkentést ír elő az Egyesült Államokban. A megújult szabályozás elsőszámú célpontja nagyon helyesen a szenet felhasználó erőművek, amely a Peabody-nak is a fő vásárlói körét jelenti. Mostanra viszont egyértelművé vált, hogy Amerikában és a fejlett világ nagy részén mindenképpen további garantált árbevétel zuhanás várható számukra. peabody_lobbying.png

A Peabody azonban a leginkább felháborító hadjáratát nem a lobbitevékenységével, és még csak nem is a folyamatos környezetszennyező tevékenységével vezette. Az egyértelműen súlyos károkat okozó energiahordozó ún. Tiszta Szén (Clean Coal) technológiája melletti kampányuk az, amely legsúlyosabb károkat okozza, és ami stabilizálta a részvény helyét Feketelistánkon. A végsőkig képmutató jellegű Advanced Energy For Life kampányuk (Fejlett Energia az Életért) azzal próbál érvelni, hogy a Tiszta Szén technológia a jövő, és alig kardoskodik a környezetvédelem mellett, sokkal inkább csak a primitív érvrendszert használja, miszerint az emberiségnek egyre több energiára van szüksége, és eddig is a szén vezetett ebben. Ezzel szinte az összes környezetvédelmi szervezet, így a Greenpeace és a már említett Sierra Club, és megszólaló szakértő rámutat, hogy a Tiszta Szén amellett, hogy jelentősen megdrágítja a szénerőművek beruházási költségeit, ugyan csökkenti a közvetlen károsanyag kibocsátást, de csak egy másik síkra tereli át a szennyeződést, amely szintén melléktermékekkel jár, és a tárolás terhét is áthárítja a jövőre.

Kifejezetten undorító, ahogyan a kampány során a valóban tiszta, de legalábbis nagyságrendekkel kisebb szennyezést okozó alternatív energiaforrásokat támadják. Helyenként akár teljesen irreleváns, félrevezető indoklások mellett. Ennek ékes példája, amikor arról írnak infografikát, hogy a szén leváltásához olyan mennyiségű szélerőműre lenne szükség, amelyek egymás mellé állítva a Föld – Hold távolságot kétszeresen érnék át, ráadásul 2040-ben. Az adat számukra úgy jött ki, hogy 5 millió turbinával számolnak, amit egy felfoghatatlanul magas számnak igyekeznek beállítani. Pedig a világon már ma közel 270 000 nagy kapacitású szélerőmű termeli az áramot (ebbe nem tartoznak bele a kisebb, tipikusan házak kertjébe kerülő turbinák), és ez a szám csak tavaly mintegy 39 000 darabbal nőtt – ha a névleges kapacitás átlagával kalkulálunk. Ha csak az utóbbi években nem éppen meglepő tavalyi 16%-os növekedéssel számolunk, akkor 2040-re nem ötmillió, hanem majdnem 11 millió szélturbina állhat majd csak a közműcégek birtokában (persze ennek a számításnak éppen annyi értelme van, mint az eredeti 2040-es előrejelzésnek, az események addig még sokat változhatnak). Ráadásul akkor még csak nem is beszéltünk a technológia javulásáról, ami az egy turbinára jutó névleges kapacitást javítja, ami egyben azt is jelzi, hogy az áramtermelés sokkal inkább mérvadó szám, mint a turbinák száma. Ám ezeken felül is nevetségessé teszi a Peabody PR szerveződése által megrendelt cikk adatát, hogy még csak szóba sem kerültek olyan energiaforrások, amelyek már most meghaladják a szélenergia kapacitásait, és hasonló vagy akár efeletti ütemben nő súlyuk az energiamixen belül. Ennek legfontosabb példája természetesen a napenergia.
5millionwindturbines.png

Szerencsére a szén káros hatásait a befektetési közösség is egyre nagyobb mértékben figyelembe veszi. Az ún. Divestment-mozgalom, melynek célja, hogy a befektetők adják el szénnel kapcsolatos érdekeltségeiket, és amelyről a Figyelőben is írtam két hete pedig a társadalmi-szabályozási nyomással karöltve elképesztő árfolyamzuhanást indított el az ágazatban, amely a mai napig is tart. Számos nagy cég és szervezet végleg leszámolt a szénnel (vagy akár az összes fosszilis energiahordozóval), legalábbis ami a portfólióját illeti. Ezek közé tartoznak olyan zöld tekintetben élen járó nagyvárosok, mint Oslo, Portland vagy Seattle, olyan médiavállalatok, mint a Guardian, illetve híres nyugdíjalapok is, mint a világ második legnagyobbja, a jelentős részben éppen az olajbevételekből felduzzadt Norvég Állami Nyugdíjalap is. A nehezedő fundamentumok és az egyre erősödő eladási hullám elképesztő zuhanást okozott a Peabody árfolyamában is. Csak az elmúlt 5 évet tekintve az egy részvényre jutó értékvesztés meghaladta a 98%-ot. btu5y.png

 A visszahatás miatt a szénbányászattal és az így táplált hőerőművek üzemeltetésével foglalkozó cégek nem tudnak újabb részvény- vagy kötvénykibocsátás útján további tőkét szerezni. A Peabody és társai esete igen jó példa arra, hogy a Társadalmi- és Környezeti hasznosság faktorát még a negatív szűrés formájában is érdemes figyelembe venni. Éppen a szabályozáson keresztül jelentkező társadalmi nyomás, a környezeti károk miatt aggodalom és az egyre erősebb hosszú távon is etikus befektetői magatartás volt az, ami a mélybe taszította az árfolyamot. Ha valaki ezen faktorokat nem vette figyelembe, szinte minden ide fektetett pénzét elveszíthette. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki használjon SRI alapú elemzést befektetési döntései során. A Peabody hamarosan a múlt szénfüstös ködébe vész. Nem fognak hiányozni.

 

Faluvégi Balázs
Blue Morpho Investments Zrt.

 
--- 

Hogy a hasonló eseteket elkerüljük, érdemes a tőzsdei cégek Társadalom- és Körnsyezettudatosságát is vizgálni. Hogy miként? Erről is szól jövő hét kedden tartandó díjmentes előadásunk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bluemorphoinvestments.blog.hu/api/trackback/id/tr68046546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása