Befektetés egy Jobb Jövőbe

Blue Morpho Investments

A Diverzitás csodája

2017. március 30. - Faluvégi Balázs

 

„A sokféleség gyönyörködtet.”

 cicero1.jpg

Cicero, a híres Római filozófus és államférfi egyik leggyakrabban idézett mondása ez. Ám akik felhozzák ezeket a szavakat talán nem is sejtik, hogy mennyire sok területen váltak azok érvényessé. Ezek egyike a mai nagyvállalatok vezetősége, ahol sok helyen még mindig nagyjából azonos korú, nemű, azonos helyen végzett, szinte minden szempontból a társadalom azonos csoportjába tartozó emberek alkotnak. Túl azon, hogy ez minden más csoporttal szemben igazságtalan, még a részvényesek, és más stakeholder-ek (alkalmazottak, beszállítók) számára is hátrányokkal jár, mert a diverzitást fontosnak tartó, és azt megvalósító szervezetek anyagilag is nagyobb sikereket érnek el, a homogenitás csapdájában ragadt vállalatokhoz képest.

A globális szinten is jól ismert tanácsadócég, a McKinsey kutatása szerint a nemek szerinti megfelelő arányra törekvő cégek között 15%, az etnikai háttér kiegyensúlyozottságára odafigyelők esetén pedig 35%-kal nőtt a valószínűsége annak, hogy a nyereség is magasabb lesz, mint azoknál, ahol ezekre a tényezőkre nem fordítottak figyelmet. Az előny még inkább számszerűsíthető a nyilvános, Egyesült Királyságban lévő nagyvállalatoknál: ha a felsővezetés további 10%-kal változatosabb lesz (ennyivel több a megszokottól eltérő nemű vagy származású ember kerül be például az Igazgatóságba), az a statisztikai számítások alapján 3,5%-os növekedést jelent az adózás és pénzügyi eredmény nélküli működési eredményben.  Persze ahogy a bölcs elemzői mondás tartja a korreláció nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést, de akár közvetlen, akár közvetett (például más közös okra visszavezethető) a hatás, ezek a cégek valamit biztosan jobban csinálnak, mint versenytársaik.diversity3.jpg

A fő ok a diverzitás erejében keresendő. Még a legkisebb csoportokban és szervezetekben is előfordul, hogy egy-egy probléma megoldása akadályokba ütközik. Ez leginkább amiatt következik be, hogy a döntéshozók és tanácsadók csak a saját nézőpontjukból képesek megvizsgálni az adott kérdéseket. Ha azonban egy döntéshozó testület tagjai nem homogének (például nem 40-60 év közötti fehér, protestáns férfiék – ahogy az Egyesült Államokban sokáig nagyon jellemző volt), hanem minél inkább különbözőek. Persze a diverzitás csak akkor működik egy vállalat esetén, ha az egyes döntéshozók valódi tapasztalat, tudás, kiegyensúlyozott személyiség, és erős morális alapokat képesek felmutatni. Más szóval értelmetlen valakit például az Igazgatóságba felvenni, csak azért mert nő és a férfiak felüreprezentáltak vagy – még ha ez ma sokkal ritkább is – mert férfi és a nők vannak többségben. A cél nem a politikai korrektség öncélú hajszolása, hanem a valódi esélyegyenlőség és eltérő nézőpontokon való hatékonyság elérése.

Hasonló okokból elképesztően ellenálló a természet is a legnagyobb csapások ellen is, gyakran még azokban az esetekben is, amikor azt az emberiség zúdította rá. A változatos állat- és növényvilág nemcsak szemet és elmét gyönyörködtető, hanem a védekezés legjobb formája is egyben. Minél inkább összetett egy-egy ökoszisztéma, és a tápláléklánc, illetve az egymástól függés komplex, annál kevésbé van nagy jelentősége, hogy egy faj kihalása, vagy populációjának összeomlása érdemi hatással legyen az ottani természet erejére. A növény- és állatfajok sokasága és változatossága önkéntelenül is kiegészíti egymást.

diversity_nature.jpg

Nincs ez másként a vállalatok esetén sem. A felületes szemlélő hajlamos azt hinni, hogy egy-egy csúcsvezető tett naggyá cégeket, de mélyebbre ásva hamar kiderül, hogy mindig áll mögöttük egy csapat, akik különböző emberekből állnak, eltérő korral, háttérrel, nemmel. Az Apple-t például sokan a mai napig Steve Jobs-al azonosítják, aki hiába volt hatalmas zseni, a csapata nélkül aligha érhetett volna el semmit. Sokkal kevesebben ismerik Jony Ive, Ron Johnson, Phil Schiller, Eddy Cue, vagy akár a jelenlegi vezérigazgató, Tim Cook nevét, pedig mindannyian hozzájárultak az IT-óriás sikereihez, legyen szó az Apple üzleteiről, a termékek dizájnjáról, vagy a logisztika nehézségeiről. Szó sincs homogén csapatról, mindenki máshonnan érkezett, és más jellemző rá akár most is. Van köztük, aki biológusként, más közgazdászként vagy informatikusként végzett. Van köztük aki meleg, vagy éppen nyolcgyerekes apa, esetleg lovaggá ütötte az Angol Királynő. Ők együtt tették az Apple-t azzá, amit ma látunk, és a különböző látásmód, személyiség és tudás ehhez mind-mind hozzájárult. A vállalat igyekszik ezt az elvet egyre több területen a gyakorlatba ültetni, például a nyolc fős igazgatóságban két hölgy és egy afro-amerikai úriember is jelen van, mindannyian komoly szakmai és vezetői hátteret felmutatva. Persze mind az Apple-nél, de még inkább a nagyvállalatok között még van bőven tér a fejlődésre. Például az S&P 500 fő részvényindex komponens cégei közül még mindig kevesebb, mint 5% a női vezérigazgatók aránya, és ez jó ideje nem mozdult el a holtpontról. A tendencia világszerte ugyanakkor bíztató, és egyre több befektető ismeri fel, hogy a különbözőség nemcsak gyönyörködtet, de jótékony hatással van a pénztárcájukra is.

 

Faluvégi Balázs

A jövőnk sorsa a részvénybefektetők kezében van

A vállalatok fő célja, hogy pénzt – szakmai kifejezéssel élve részvényesi értéket - termeljen a befektető számára. A piacgazdaságban ez egy általánosan elfogadott igazság és nagyon kevesen vannak, akik kétségbe vonják ezt az állítást. A nagyvállalatok menedzsmentje negyedéves szintű nyomás alatt van, hogy a profitvárakozásoknak megfeleljen. Ha nem teljesítenek jól, előbb-utóbb búcsút mondhatnak jól fizető állásuknak, amely ráadásul gyakran egy a részvényárfolyamhoz kötődő opciókkal is motiválja őket. Így nem csoda, hogy a cél számukra szentesíti az eszközt, és minél gyorsabban, minél több nyereséget igyekeznek elérni, minden más akadályt és értéket átlépve. Nem számít, ha a természetből újabb és újabb részt hasítanak ki, még nagyobb ütemben szennyezik a levegőt és a vizet, vagy rombolnak le közösségeket, akár komplett településeket, tesznek tönkre életeket. A The Corporation című, népszerű dokumentumfilm készítői nem véletlenül vonnak párhuzamot a mai multinacionális cégek és a pszichopaták viselkedésével, hiszen egyiknek sincs lelkiismerete vagy belső, morális alapokra épült értékrendje. Persze a szabályozás igyekszik gátat szabni a féktelen növekedésnek, de ez egy globális világban igazi kooperáció híján egyelőre csak korlátozott mértékben sikerült.

corporations_people.jpg

Ha a nagyvállalatoknak jellegükből és struktúrájukból adódóan nincs is belső korlátja a természet és társadalom károsításában, a (magánszemély) befektetőknek mindenképpen van, és ennek komoly hatása is van a cégek tevékenységére. A legkorábbi példáért erre nézve egészen a Vietnámi Háborúig kell visszamennünk az időben. A szörnyű konfliktus egyik leghalálosabb eszköze a Napalm volt, amely segítségével hatalmas területeket borított lángba az amerikai hadsereg, rengeteg áldozatot és természeti kárt okozva ezáltal. A Napalm egyik fő alkotóelemét a Dow Chemical nevű vegyipari vállalat szállította, amelynek részvényeit az amerikai részvénypiacon is forgalmazták. Az amúgy is forradalmi hangulatban lévő Egyesült Államokban hamar tiltakozások kezdődtek a cég ellen, főként az egyetemeken. Ennek híre nyomán számos egyházi szervezet és magánszemély úgy döntött, hogy eladja Dow Chemical részvényeit, így az árfolyam erős nyomás alá került, miközben a vállalat akkori elnöke szerint a tulajdonosok száma is 5000 fővel, közel 6%-kal csökkent. A pénzügyileg is egyre súlyosabb helyzet végül megtörte a vállalat vezetőségét, és 1969-ben – hat évvel a háború kezdetét követően, de négy évvel annak vége előtt – bejelentette, hogy befejezi a Napalm alapanyag értékesítését az amerikai hadseregnek. Ez egyike a legkorábbi történeteknek, amikor a befektetők érték el, hogy egy cég ne csak a rövidtávú profitot tartsa szem előtt.

napalm_dow.jpg

Mára az ún. Társadalom- és Környezettudatos Befektetések (SRI) hatalmas teret nyertek, csak az Egyesült Államokban meghaladja a 8000 milliárd dollárt (a magyar GDP közel hatvanszorosát) az etikus szűrők általi vagyonkezelés nagysága. A hasonló megközelítés fejlődésével párhuzamosan rengeteg tanulmány született azért, hogy az SRI pénzügyi hasznosságát és az egyéb hatásokat vizsgálja, miközben részletes módszertan és kimutatási standardok is létrejöttek. A legtöbb adat azt mutatja, hogy nemhogy rosszabbak lennének a hozamok, mint az „átlagos” befektetések esetén, de még enyhe, kimutatható hozamelőny is megvalósult a historikus adatok alapján. Ráadásul még a kockázatot is sikerült csökkenteni, ami nem meglepő, hiszen az etikátlan működés előbb vagy utóbb súlyos bírságokat és szankciókat hoz magával. Az SRI és a mögöttes adatfeldolgozás használatának további előnye, hogy minden egyes befektető pontos adatot kaphat arról, hogy a rá jutó befektetésnek milyen társadalmi és környezeti hatásai vannak. Talán az sem utolsó szempont, hogy a fejlett társadalmak többségében ma már az adott vagyonkezelő, alapkezelő cég, vagy egyéni befektető számára is súlyos reputációs kockázatot jelent, ha nem veszi figyelembe az általa megvásárolt értékpapírok kibocsátójának etikus működését.

Ezek a folyamatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy például a szénpapírok hatalmas esést szenvedtek el az elmúlt években, miközben a szélenergia bőven felülteljesítette a piacot. A legfontosabb oka az SRI terjedésének mégis a befektetők lelkiismeretében keresendő. Aki odafigyel arra, hogy pénze nemcsak neki hozzon minél többet, hanem annak másokra és a természetre gyakorolt hatásait is szem előtt tartja, sokkal nyugodtabban hajtja esténként álomra a fejét. Nem is csoda, ha napról napra többen vannak, és ez egy nagyon fontos folyamat, hiszen a végső szót ők mondják ki, a jövőnk sorsa az ő kezükben van.

 

Faluvégi Balázs

Innogy és Alteo – megújuló energia cégek részvénykibocsátása. Érdemes beszállni?

A napokban európai, illetve magyar nézőpontból két fontos részvénykibocsátás is megkezdődött. Az RWE-ről leválasztott Innogy, valamint a magyar Alteo is új befektetőket keres. Az Innogy az RWE megújuló energia, kiskereskedelmi szolgáltatás, és hálózati üzletágait foglalja magában. A leválasztás oka, hogy a német energiafordulat (Energiewende) miatti piaci szabályozás jelentős mértékben rontotta az eredményhányadokat a nem éppen környezetbarát technológiák és energiaforrás területén, ami a komoly szinten rontotta a cég értékeltségét is. Ezen ok miatt az EON is létrehozta saját hasonló cégét, az Uniper-t. Az RWE részesedése az Innogy-ban várhatóan 75% felett marad jó ideig, a cég befolyása így jelentős marad. Az Alteo mint önálló entitás ezzel szemben már jó ideje, hat éve a tőzsdén van. A részvénykibocsátás oka az új beruházások finanszírozása, miközben az Innogy esetén ez inkább az RWE ad el a részvényekből. Ugyanakkor a kibocsátás mértékére jellemző, hogy akár 5 milliárd Euro is befolyhat friss tőkeként a céghez. Ebből jókora szél- és napenergia (és egyéb) kapacitásbővítés valósulhat meg. Az Alteo természetesen ennél két nagyságrenddel kisebb történet, de a cél itt is a (jórészt megújuló) energiával kapcsolatos beruházások növelése.

A kibocsátásokkal kapcsolatban a legfontosabb általános intelem az, hogy a jegyzés során vásárolni (szektortól függően, de általában): extra kockázatokkal jár, így azokban nem érdemes részt venni. Egyrészt a legtöbb kibocsátás utáni (legalábbis az elsődlegeseket követően) kereskedés során a volatilitás nagyon magas. Másrészt nem lehet átlátni a piaci likviditás alakulását, illetve nem feltétlenül (szintén az elsődleges kibocsátások után) a technikai képet. Ráadásul a befektetők a kibocsátásokat azért sem kedvelik, mert ha sok új papír kerül a piacra, annak jelentős hígulási hatása van, hiszen adott cég értékhez ezentúl több részvény társul majd. Persze a frissen befolyt tőke is számít, de ritka a pontosan könyv szerinti értéken történő ilyetén tőkebevonás, így sok múlik azon, hogy a befolyt pénz felhasználása kapcsán mennyire bízik a menedzsmentben a piac. Amennyiben részben vagy egészben nem az új papírok kibocsátása történik, hanem valamely meglévő nagybefektető szabadul meg a részvényeitől, akkor pedig felmerül a kérdés: vajon miért, talán nem bízik a cég további sikereiben? A kérdésre ritkán adódik igazán megnyugtató válasz. Ezen okok miatt javaslom, hogy érdemes megvárni pár hónapot a friss részvények tőzsdei debütálást követően.

innogy.png

Az Innogy árbevételén és eredményén belül a megújuló üzletág aránya 20% környékén alakul (a beruházások esetén 33% a súly), még ha az energiatermelésnél kizárólag ezek a zöld források hozzák a pénzt. Emiatt eleve nehéz más megújuló energiával foglalkozó cégekkel összehasonlítania a frissen piacra dobott vállalatot. Hiába a harmadikok a tengeren lévő szélerőmű farmok kapacitásait tekintve, az eredményesség elsősorban nem ezek sikerétől függ. Az üvegházhatású gázok közszolgáltatóhoz képest rendkívül alacsony mivolta persze így is lehetővé teszi a pozitív listás szűrő való megfelelést is, ha az ESG elemzésből csupán az E betűt vizsgáljuk. A többi területről egyelőre nincs elegendő adat, így ebből a szempontból is érdemes kivárni. Jó előjelek azért vannak, főleg a felelős vállalatirányítás szempontjából, ilyen például az az ígéret, hogy az igencsak népes Felügyelő Bizottságban 10 főt a tulajdonosok és ugyanennyit a munkavállalók képviselői biztosítanak.

screenshot_2016-10-03_16_27_05.png

Mi a helyzet a csupasz pénzügyi megközelítéssel? A Társaság az ágazatában nagyjából megszokott, stabil és alig változó bevétel mellett javuló eredményhányadokat tud felmutatni. Ez két okra vezethető vissza, a szigorú költséggazdálkodásra és a kifutó értékcsökkenési tételekre. A likviditási mutatók meglepően rosszak, de ez csak egy figyelendő tétel, mivel a stabil szabályozási és üzleti környezet, illetve a megújulók iránti további támogatási szándék (az Energiewende visszafogása ellenére is), a meglévő pozitív cash-flow a jelek szerint képes lesz minden számla kiegyenlítésére. Pozitívum a közszolgáltatókra egyébként jellemző, itt is deklaráltan várható magas osztalékfizetési ráta, amelyre a cég 70-80%-ot irányoz elő. Sajnos a várható piaci kapitalizációhoz és a kibocsátási árhoz az eredmények viszonylag alacsonyak. A cég valahol 18-20 milliárd Euro-t fog érni az első napokban, ami enyhén magas értékeltséget valószínűsít. Már csak emiatt is érdemes kivárni, hogy lesznek-e alacsonyabb árfolyamok a debütálást követően. Nagyobb a valószínűsége egy kismértékű visszaesésnek még idén.

alteo.png

Az Alteo-ról korábban már írtam, aminek a lényege az volt, hogy bár a cég hozzáállása, a fejlődése SRI szempontból kiugróan jó Magyarországon, a cég sokkal inkább ’smart energy’ identitással azonosul, mint hogy kizárólag a megújuló energiára koncentrálna. Emögött elsősorban valóban megalapozott gazdaságossági számítások vannak, így a megújuló energia aránya a kapacitásokat tekintve mindössze 15 % környékén alakult bő egy évvel ezelőtt. Ez SRI oldalról nem teszi lehetővé a pozitív listás szűrés utáni fennmaradást, ha a globális, vagy akár a széles értelemben vett régiós piacokat nézzük, még ha a cég hozzáállása szimpatikus is. Ezt alátámasztják az árbevételi adatok is, hiszen a (az ún. KÁT-rendszer keretein belül értékesített) megújuló energia aránya a teljes energiatermelésen belül 17% alatt van, és ez a súly még romlott is az elmúlt három év során.

alteo_kat.jpg

A kibocsátási tájékoztató – indirekt megfogalmazással - ezen az arányszámokon történő jelentős javulást céloz meg, a probléma, hogy nehéz átlátni, hogy mekkora is lehet a fejlődés. A következő három évre szóló és beazonosított lehetőségek között már mintegy 52-60%-os a megújuló energia részaránya, ami bíztató. Az összes várható új beruházás azonban legalább a mostani eszközök kétszeresét vagy többet jelenthet. Az egyes arányszámoktól függően így a megújuló energia súlya – ha az előzetes jelzéseket sikerül megvalósítani – akár 40% közelébe is nőhet 2020-ra. Mindez még közelebb hozza a céget egy pozitív szűrésű SRI listához nemzetközi összehasonlításban, hazánkban már így is a legjobbak között van a cég, ami nagy szó, de egy globális diverzifikációt választó befektetőnél még nem jöhet szóba.

Jelentős az Alteo befektetői számára a szabályozási, országspecifikus kockázat. Sajnos hazánkban a törvényhozók nemhogy támogatnák a megújuló energiát, de helyenként brutális eszközökkel akadályozás azt. Elég csak a friss szélenergia szabályozásra gondolni. A hazai energiapolitika eléggé egyoldalú módon a nukleáris energiára szavaz, amely egy fokkal ugyan jobb, mint ha fosszilis energiahordozókra szeretnénk jobban támaszkodni, de messze nem olyan jó, mint ha mi is követnénk a világban meglévő trendet, amely a megújuló energiára épít. Szintén hazai vonatkozású szomorú érdekesség, hogy az Innogy szinte az összes szomszédunkban aktív megújuló szempontból, de nálunk nem (csak az ELMŰ és ÉMASZ jelenti a magyar cégeket, de csak a hálózat oldaláról). Talán nem véletlenül.

Az Alteo kommunikációjában egyébként üdítő az a józanság, amivel kommunikálnak. Hivatkoznak a részvények jó teljesítményére, de mondaton belül (!) jelzik az alacsony likviditást. Szó nincs arról, hogy ez csak a Tájékoztató kötelező kockázatok ismertetésénél vagy az apróbetűben jelenne csak meg. A nagyívű szavak, felpumpált számok, grandiózus ígéretek jószerével teljesen hiányoznak az Alteo kommunikációjából. Helyette egy világos érvelés és a ’smart energy’ érvelés jelenik meg mindenhol. Bár a hazai piacon alig van új kibocsátás, a bevonni kívánt összeg (mintegy 3 milliárd forint) így sem látszik túl nagy falatnak (főleg, hogy komoly banki partnereket sikerült megnyerni a forgalmazáshoz).

Az értékeltségi mutatók elsőre eléggé barátságos képet festenek, a kockázatokhoz mérten is enyhén alulértékelt a társaság. Bár a vélt vagy valós versenytársakkal történő összehasonlításnak kevéssé van értelme ezen a fronton, a nagy eltérések miatt, azért érdemes megjegyezni, hogy Európa nyugatibb részein az árazás 60-65%-kal is könnyedén magasabb lehetne. A fenti szabályozási és országspecifikus kockázat mellett az alacsonynak nem mondható eladósodottság is érdemi veszélyekkel jár, még akkor is, ha a hasonló cégeknél hasonló adatokat is találunk – de egy befektetőnek nem kötelező adott ágazatba fektetnie. A kötvényvisszafizetések miatti kötelezettségek a következő években komoly terhet rak majd a Társaság cash-flow-jára (nem véletlen, hogy most a viszonylag kedvező hazai tőkepiaci hangulatot felhasználva ezúttal részvények által vonnak be tőkét), ugyanakkor a magasabb tőkeáttétel ellenére még így is kicsi az esélye, hogy komoly gond legyen. A negatív szcenáriók többsége inkább az eredményesség, és így az értékeltségi mutatók romlását mutatják, a katasztrófa forgatókönyv az üzleti folyamatok alapján jelenleg nagyon kicsi valószínűségű. Az Alteo alapvetően a menedzsmentbe fektetett bizalomról szól. Ők eddig bizonyítottak és mivel nem lenne éles váltás az eddigi fő profillal kapcsolatban, az ESG szempontrendszerről megfeledkezve a vállalat a hazai cégek felső 25%-ba tartozik első blikkre.

A két kibocsátás újabb jelzése az egyre hosszabb sorban, hogy a megújuló energia gazdaságossági oldalon és a befektetők fejében is teret nyer. Még ha a két befektetés adott pillanatban nem is marad fent az egyébként nagyon szigorú szűrőkön, és a leginkább pozitív portfóliókba még nem kerülnek be, ez egyhamar megváltozhat, ráadásul még így is elősegítik az optimista jövőkép erősödésének folyamatát. Reméljük sok hasonlót látunk még a közeljövőben.

 

Faluvégi Balázs

Vakító fény. A napenergia mint befektetési lehetőség?

solar.jpg

A Napenergia a megújuló energia legdinamikusabban fejlődő ágazata. Az áramtermelést tekintve már most a harmadik helyen áll, és nem kizárt, hogy egy-két évtizeden belül az élre kerülhet. Nyugat felé utazva mindenfelé látható, ahogy a napelemek elképesztő ütemben szaporodnak és egyre több és több ház tetején ott vannak. Mindezek ellenére talán még meglepő, hogy a napenergia még mindig alig több, mint 1%-os részesedéssel bír a világ elektromos áram termeléséből, tehát úgy tűnik van növekedési lehetőség bőven.

A napenergián belül három fontos területet különböztethetünk meg. A leggyakrabban látott, a fotovoltaikus (PV - Photovoltaic) napelemek a nap energiáját közvetlenül átalakítják elektromos árammá. Ez az, amit lényegében bárki a saját házának a tetejére szerelhet, nincs szükség sok egységre a jó hatásfok elérésére. Sokkal ritkábbak és összességében töredék kapacitással rendelkeznek a fotovoltaikushoz képest az ún. koncentrált napenergia erőművek (CSP – Concentrated Solar Power), amelyek nagy területen tükörként egy helyre verik vissza a napsugarakat, ahol a hő hatására egy (jellemzően) gőzturbina termeli meg az elektromos áramot. A CSP erőművek egyre kevésbé képesek felvenni a versenyt a PV napelemekkel, elsősorban azért, mert hatásfokuk egyelőre csalódást keltő, miközben a versenytárs technológia ára meredeken zuhan. A harmadik csoport nem az elektromos energiáért, hanem a fűtésért felel (SWH – Solar Water Heating), és befektetésként saját használaton kívül ritkán alkalmazható.

A napenergia gyors terjedése ma már nemcsak a fejlett államok kiváltsága. Az az ország, amely nemcsak a legtöbbet fekteti PV napelemekbe, hanem kapacitását tekintve is az élen jár: Kína. Marokkóban eközben közel 4 milliárd eurós beruházással olyan nagy CSP erőmű rendszer épül, amely az országot a világ élére repíti a szegmensben. Nem is csoda, hogy az eredetileg európai beruházók az afrikai országot választották, hiszen egyes tanulmányok szerint a Szahara önmagában annyi napenergiát kap 6 óra alatt, amely a Föld teljes éves elektromos áram ellátására elegendő lenne. Emiatt remélik sokan Európában, hogy a jobb hatásfokú területekkel rendelkező országokban termelhetik meg az olcsó és környezetbarát energiát Az igazi probléma ugyanakkor a fejlett országokhoz történő eljuttatásban van, hiszen több ezer kilóméter alatt rengeteg energia veszik el, emiatt már több beruházó ki is szállt a projektből. A példa mégis az egyes fejlett országokban a legerősebb. A PV napelem egy főre jutó kapacitásait tekintve Németország vezet, és az Energiewende (a német átállás megújuló energiára) összességében nagy sikernek tekinthető, még ha a hálózattal itt is vannak problémák. Érdekesség, hogy a világ kicsivel több mint 8 millió megújuló energiához köthető munkahelyéből a legtöbbet – 3,7 millió főt - a napenergia foglalkoztat az összes felhasználási területet tekintve. A nagy siker oka elsősorban nem is a támogatásokban, és a klímaváltozás elleni küzdelemben keresendő, hanem abban, hogy a PV napelemek költsége a technológia hetvenes évek végi indulása óta a százhatvanhatodára (!) esett, és mára számos területen teljes mértékben versenyképes a fosszilis energiahordozókkal szemben is.

A napenergiába fektetés egyik módja közvetlenül (PV) napelem rendszer vásárlása, és üzemeltetése. Ha saját házunk van, ez a legtöbb esetben nemcsak a környezettudatossági, hanem még a gazdaságossági szempontok alapján is jó ötlet lehet. Más esetben nincs feltétlenül szükség egyedül nekivágni a projektnek, mert az értékpapírpiacok számos lehetőséget kínálnak a nap energiájába való befektetésre. A nagy kérdés az, hogy érdemes-e ezt megtennünk egyáltalán.

Az elsőre furcsának tűnő kérdés azonnal más megvilágításba kerül, ha megnézzük a napelemmel foglalkozó tőzsdei részvények grafikonját. Az áttekintés egyik legjobb módja, ha megnézzük mi történt a napelem papírokat tartalmazó ETF-nek (Exchange Traded Fund – Tőzsdén jegyzett speciális befektetési alap), a Guggenheim Solar ETF-nek az árfolyamalakulását. A nyolc éve indult alap az induláskori értékének több, mint 90% elvesztette és ami szintén súlyos probléma: az árfolyam volatilitása, és a kilengések egészen elképesztő mértéket öltenek. Ezek a folyamatok természetesen az egyedi részvények szintjén is megjelennek, például az amerikai háztartások millióinak napelemeket szállító, Elon Musk nevéhez is részben köthető SolarCity értéke a negyedére esett mintegy két év alatt, és a példákat vég nélkül lehetne sorolni.
screenshot_2016-09-06_11_11_37.png

Mi lehet az oka annak, hogy egy ennyire gyorsan terjedő, helyenként az állam hathatós támogatásával bíró szektor ennyire gyatra teljesítményt mutat fel nagy átlagban?

-       Amit könnyű elfelejteni, hogy a gyors fejlődést nemcsak mi, hanem rengeteg befektető észrevette jó pár éve. A várakozások egyre csak nőttek a szektorral kapcsolatban, ami az értékeltségi szinteket extrém magasságra lökte, illetve löki még időnként a mai napig is. A lufifújás után pedig jött a törvényszerű kijózanodás, akár az egyes cégeknél, akár a szektor egészében. A napenergia napjaink legjobb példája arra, hogy a túl gyors növekedés sohasem zajlik le problémamentesen.  

-       A helyzetet tovább nehezíti a technológia rohamos fejlődése, ami a fogyasztóknak a csökkenő költségeken keresztül jótékony hatású, de a cégek számára kiszámíthatatlan környezetet teremt, hiszen bárki, bármikor elsüllyedhet a rossz fejlesztések miatt, amelyek így is – úgy is magas összegeket emésztenek fel.

-       A napenergia esetén vannak extra kockázatok, amelyekkel az egyébként károsabb energiaforrások befektetőinek nem vagy kevésbé kell számolniuk. Ilyen, amikor a gyors fejlődéssel a hálózat és az energiatárolás nem képes a lépést tartani, ami technikai vagy szabályozási okok miatt lassítja a napelem eladások növekedését. A fent már említett Németországban éppen a túl nagy siker miatt kellett lelassítani az ún. az Energiewende-t. A támogatások és adókedvezmények megvonása értelemszerűen a napelem gyártók árbevétel növekedésének lassulásában ölt testet, ami a magas értékeltségi szinteket még inkább megkérdőjelezi.

-       További problémát jelent, hogy a szektor leggyorsabban növekvő cégei a szintén viharos sebességgel fejlesztő Kínában találhatóak, ahol azonban az értékpapírpiaci kultúra és a hozzáférhetőség gyengébb, továbbá – enyhén fogalmazva – a számviteli fegyelem rosszabb. Így kevésbé hihetjük el azokat a számokat, amiket a vállalatok jelentései elénk tárnak

Vannak-e mégis olyan cégek, amelyekbe érdemes lehet fektetni?

A válasz igen, de csak akkor ha a kockázatok tekintetében nagyon rugalmasak vagyunk. Elsősorban olyan vállalatok részvényeit kell keresni, ahol az ún. cash burn nem létezik vagy annak szintje nagyon alacsony. A gyors terjeszkedés és a kutatási – fejlesztési költségek miatt előfordulhat, hogy a cég forrás oldalon a saját tőkéjét, az eszközoldalon a készpénzállományát felégeti, ráadásul gyakran azelőtt, hogy a cash-flow-ja pozitívvá válna. Ezért lehetőség szerint azokat a cégeket keressük, ahol stabil gazdálkodás, pozitív (üzemi) cash-flow, és legfeljebb közepes eladósodottság, továbbá erős likviditási mutatók vannak jelen. Ezek közé tartozik a Solar Edge Technologies, amely a kiváló terepet nyújtó izraeli startup környezetben született, és miközben hatalmas léptékekben növeli az árbevételét, a költségekkel nem rohan túlságosan előre, így már két éve nyereséges, az értékeltsége pedig nemcsak a versenytársakhoz, hanem a részvénypiac egészéhez képest is barátságos. Technikai oldalról ugyanakkor jó lenne akkumulációs napokat, netán trendfordulót is látni. A kiugró számviteli kockázatok ellenére kellő óvatossággal érdemes a kínai részvények között is körülnézni, hiszen itt most a leggyorsabb a növekedés, miközben a költségek gyakran ésszerű szinten vannak, ráadásul az értékeltségi szintek sem túl magasak. Itt lehet megemlíteni a JA Solar Holdings (JASO), a Daqo New Energy (DQ), vagy a PV piacvezető Trina Solar (TSL) vállalatokat, amelyek mindegyike pozitív vagy ahhoz nagyon közeli cash-flow-t tud felmutatni, miközben értékeltségük helyenként extrém alacsonyan van. Érdemes még alaposabban megnézni a First Solar (FSLR) amerikai vállalatot, amely a részvény árfolyamát tekintve ugyan látott sokkal szebb napokat is, és az ágazati elemzők az EPS alakulását tekintve viszonylag pesszimisták, de a tőkehelyzet stabil és a piac mostanra talán már túlreagálta a negatívumokat.Azonban nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a papírok még az „átlagos” részvényeknél is sokkal kockázatosabbak, akik ezt nem tudják elfogadni, inkább tartsák magukat távol ezektől, és akik ezt vállalják, azok is kisebb arányban vegyenek bármilyen napelemmel összefüggő részvényt.  

Összességében elmondható, hogy a napenergia a kiszámíthatatlan technológiai fejlődés, a magas volatilitás és az értékeltségi problémák miatt kevésbé vonzó terület befektetési célra (eltekintve a saját felhasználást), mint a legtöbb másik megújuló energiaforrásal foglalkozó vállalat. Emiatt érdemes a portfóliónkban az ágazat piaci kapitalizációjának súlyánál sokkal kisebb részarányt kialakítani, és azon belül is a stabil tőkehelyzettel rendelkező cégek részvényeit tartani, továbbá a megszokottnál jóval hosszabb távon gondolkozni.

 

Faluvégi Balázs

Etikus pénzügyek: pár szó a bankokról

A tudatos befektetőnek valamennyi pénzügyét hasonló filozófia mellett illik kezelni. Ezért nemcsak arról kell dönteniük, hogy mibe fektetnek, hanem arról is, hogy kinek a segítségével, kin keresztül teszik ezt meg. Erről volt szó az előző bejegyzésben. Ám még ennél is többről van szó: valamennyi pénzügy esetén érdemes olyan partnert választani, ahol az SRI alapfilozófiája megjelenik. Ez jelenthet kereskedelmi bankot, lízingcéget, biztosítót és még sorolhatnám. Ebben az írásban három olyan pénzügyi intézményről lesz szó, amelyek megfelelő módon és hozzáállással szolgálják ki a Társadalom- és Környezettudatos ügyfeleiket.

 

Triodos

triodos_logo.jpg

Az etikus bankolás egyik előfutárának tekinthető pénzintézet 1980-ban alakult, amikor a klímaváltozás és egyéb környezeti problémák még nem képezték a közbeszéd részét, de a vállalat gyökerei még ennél is régebbre nyúlnak vissza, mert az alapítók már a polgárjogi mozgalmak és a szabadságot hirdető fiatalság idején, ezek szellemi lendületét felhasználva elkezdtek gondolkozni azon, hogy miként lehetne a fenntarthatóságra koncentráló bankot létrehozni. Az ötlet megszületésétől a megvalósításig 12 év telt el. 1990-ben a cég újabb nagy lépést tett és elindította az első zöld befektetési alapot. Ezt követően a Triodos nemzetközi terjeszkedésbe kezdett, de a csak a maga, visszafogott, ha úgy tetszik: fenntartható módján. Mára öt országban vannak jelen, és a mérlegfőösszeg a bankszektor más tagjait megszégyenítő módon emelkedik. Miben más a Triodos, mint a többiek?

A legfontosabb, hogy a bank kizárólag olyan projekteket finanszíroz, amelyek igazoltan pozitív hatással vannak a környezetre és a társadalomra. Ez magában foglalja az ágazatok szerinti kiválasztást, az előszűrési eljárások főbb kritériumait, a stakeholder-ek elégedettségét, és a projekt folyamatos monitorozását. A pozitív szűrésű folyamat ellenére konkrétumok szinte csak a negatív szűréssel kapcsolatban lettek közzétéve, de már ez is nagy lépés, hiszen a betétesek és a tulajdonosok is biztosak lehetnek abban, hogy a bankon keresztül folyó pénz nem kerül olyan tevékenységekbe, amelyek negatív társadalmi és környezeti hatással bírnak.

Emellett a Triodos a betétesek pénzével kapcsolatban is teljes mértékben transzparens. A cég weboldalán kereshető térképen mutatja be az összes projekthitelét (kivéve ahol ezt adatvédelmi okok nem teszik lehetővé), ami olyan gyakorlat, amit még sehol máshol sem láttam a bankvilágban. A vállalati oldalról a hitelfelvevők is előre tudhatják az alapelveket, és sokkal kevésbé kell a bankárok (és persze a kockázatkezelés) jóindulatára hagyatkozniuk.

A Triodos nincs a a tőzsdén, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne bárki tulajdonos a vállalatban. A nyilvános piac elkerülésének a fő oka, hogy nem szeretnék, ha a céget kizárólag profit alapon, és pláne rövidtávon: a negyedéves gyorsjelentések által ítélnék meg. Emellett a bank arról is gondoskodik, hogy ne lehessen a cég felett a befolyást átvenni, és egy nagyon demokratikus rendszert alakított ki a Közgyűlés döntéshozatalára. A Triodis-ban egy alapítványi szervezeten keresztül letéti jegyeket lehet vásárolni. Maximum 1000 letéti jegy után lehet szavazni, tehát nagyon nehéz megvalósítani, hogy bárki érdemi befolyást szerezzen a szervezet felett, főként a letéti jegyek disztribúciós rendszere miatt.

A letéti jegyek árát ha nem is tőzsdén, vagy bármely más nyílt piacon, de a bank által üzemeltetett „belső” piacon szabja meg a kereslet és a kínálat. Ez nagyjából az általuk közzétett nettó eszközértékhez van közel. A Triodos által közölt egy jegyre jutó szintnél azonban érdemes megjegyezni, hogy a 10 éves grafikonon is alig van bármilyen ingadozás, szinte egy pénzpiaci alap görbéjét látjuk magunk előtt. A szórás minimális, drawdown pedig egyáltalán nem tapasztalható. Ez semmiképpen sem életszerű, és igazi magyarázatot a cég által írt „kiegyensúlyozott növekedésen” túl nem kapunk.

screenshot_2016-06-09_15_48_08.pngA közel 5%-os éves hozam ebből a szempontból valamennyire megnyugtató, mert nagyjából reálisnak tűnik a cég növekedését elnézve, de nem szállt el, tehát nem történik túlzottan magas kockázatvállalás, és az egyéb problémák esélye is sokkal kisebb. Persze az éves hozamok ingadozása is minimális, ami legkevesebb szokatlan, ha például a hitelintézeti szektort az elmúlt években nem egy alkalommal történő súlyos behatásokra gondolunk. A rengeteg megújuló energia hiteleknek a bedőlési aránya is bizonyosan sokkal többet változott, ami miatt már csak a céltartalék képzések miatt is nagyobb változékonyságra számíthatnánk.

Ügyfélként – legyen szó a számlánk vezetéséről, betét elhelyezésről, vagy a csoporthoz tartozó befektetési alapokról – a betét és befektetővédelmi biztosítások határáig csak az önrész miatt kell aggódni, de semmiképpen sem jobban (és valószínűleg sokkal kevésbé), mint egy hagyományos pénzintézet esetén.  

  

Co-operative Bank

 

cooperative_logo.png

 

A Triodos-hoz hasonló indíttatásból, de egészen más megközelítéssel indult a Co-Operative Bank, amely egy sokkal nagyobb (főleg kiskereskedelmi hálózatok üzemeltetésével foglalkozó) csoport viszonylag kis láncszeme. A céggel egy Edinburgh-ban lévő konferenciára tartva találkoztam, és egyből feltűnt, hogy mennyire más módon kommunikálnak más pénzügyi szolgáltatókkal szemben.

Régi mondás az üzleti világban, hogy az üzletben és munkahelyen nincs demokrácia. A Co-op Group ezzel teljesen szembe menve a leginkább demokratikus vállalat, amelyet valaha láttam. A cégcsoport valamennyi tagja egyetlen szavazat leadására jogosult a Társaság közgyűlésein. Tag pedig lényegében bárki lehet, aki a csoport ügyfele vagy egyéb stakeholder-e valamilyen szinten. Lényegében egyetlen kártya kiváltása elegendő ehhez, de aktív ügyfélnek, közreműködőnek kell lenni, hogy a tagság meg is maradjon. A tagok a csoport eredményéből osztalék révén részesednek (a vásárlás vagy egyéb hozzájárulés értékével egyenes arányban), ami még vonzóbba tehetné a kártya kiváltását. A probléma az, hogy érdemi piac és árfolyamok nélkül nagyon nehéz a hozamokat kiszámítani és még kevésbé létezik megfelelő mérőszám a befektetés kockázatának megítélésére. Így bár a kezdeményezés szimpatikus, komoly befektetésre nem javasolt a cég, de a Co-operative csoport működése nem is erről szól. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a cégnek mostanra több, mint 8 millió tagja van.

A cégcsoport sokat tesz az etikus működés érdekében. A Co-op az első volt a nagy láncok közül, amely a Fairtrade kávé majd egyéb termékek mellett lándzsát tört. Szintén úttörő volt az élelmiszerek összetevőinek feltüntetésében. Ugyancsak lenyűgöző, hogy a vállalat mostanra teljes tevékenységének áram igényét 98%-ban megújuló energiából fedezi. A bank a saját „etikai szűrőjén” is végig viszi a hitelkérelmeket, és csak azoknak ad pénzt az üzleti racionalitáson túl is, amelyek a klímaváltozással, állatvédelemmel, munkaügyi sztenderdekkel létrehozott kritériumoknak megfelel. A cég ugyanakkor közzéteszi az elutasítási rátáit is, amelyek kényelmetlenül alacsonyak, így felmerül a kérdés a kritériumok, illetve az elbírálás szigorúságát illetően. Még egy érdekesség: a pénzintézet az elmúlt négy év során 40%-kal csökkentette vízfogyasztását, pedig időközben még növekedett is. 

 

Magnet Bank

 

magnet_logo.jpg

Magyarországon egyetlen pénzintézet létezik, amelyik kifejezetten a zászlajára tűzte a felelősségvállalást. Számos apró részletre is odafigyelve vigyáznak a megszerzett imázsra. Ilyen például a KAP (Közösségi Adományozási Program), amelynek keretén belül ügyfeleik rendelkezhetnek a banki nyereség 10%-ával. Hasonló, és még sokkal fontosabb a hitelezés társadalmi és környezeti hatásainak figyelembe vétele. A Magnet a barátságos bank jelleget erősítve ökokávézóként működő bankfiókot nyitott (újra), és a székházában rengeteg civil kezdeményezésnek ad helyet. Emiatt a számlavezetésre és betételhelyezésre (bár az alacsony hozamszintek miatt ők sem tudnak csodát tenni) etikus pénzügyek oldaláról jelenleg hazánkban a Magnet a legjobb választás. Mint befektető, a Magnet-be nincs lehetőség beszállni. Érdekesség egyébként, hogy itthon az OTP-nek is komoly tevékenysége van a Társadalmi Felelősségvállalás területén, egyike azon kevés tőzsdei cégeknek, aki Nyugat-Európai szinten igyekeznek megfelelni az ezzel kapcsolatos elvárásoknak. Emiatt még az erősödő mezőnyben is az átlag feletti értékelést kap, de ez arra még nem elég, hogy figyelőlistára is kerüljön az OTP részvénye.

 

Faluvégi Balázs

Hogyan lehet a befektetési folyamat társadalom- és környezettudatos?

Ezen bejegyzés végén egy olyan tervezett szolgáltatásról van szó, amelyben a kezdetektől fogva részem van, és a Blue Morpho Investments Zrt. révén szakmai és egyéb támogatást is végzünk.

 

A Társadalom és Környezettudatos befektetések esetén nemcsak a célpontoknak és a portfólió minőségének van fontos szerepe, hanem magának a befektetési folyamatnak is. A befektetési szolgáltatást végző cégek, kezdve a kis tanácsadó vállalkozásoktól a legnagyobb befektetési bankokig maguk is hoznak meg napi szintű döntéseket, ahol a széles körű felelősségvállalásnak is szerepe van. Bár a pénzügyi szektor nem az üvegházhatású gázok töménytelen kibocsátásáról híres, de az ügyfélfogadásnak, a munkahelyeknek és a back-office, informatikai háttereknek mind van környezetterhelése. Nem mindegy, hogy az épületek milyen energetikai rendszerrel működnek, mi történik a papírfelhasználás során, hogyan közlekednek a cég munkatársai és az ügyfelek, na és persze mennyire etikusan jár el a cég az ügyfelekkel és egyéb stakeholder-ekkel szemben.

  • Környezetterhelés csökkentése. Kevesebb bankfiók, kisebb iroda, utazgatás helyett neten ügyet intézni, papírhalom csökkentése, készpénz forgalom megszüntetése.
  • Lehetőséget biztosítani a személyes értékválasztásra. A befektetési cégek szinte mindegyike a hozam-kockázat kétdimenziós terében gondolkozik és tájékoztatja az ügyfeleit. Nem mindegy azonban, hogy milyen társadalmi és környezeti hatása is van annak, hogy mibe került az ügyfél pénze. Javítja az SRI folyamatot, ha van lehetőség dönteni arról, milyen profitcélon túli (de nem azzal ellentétes!) célt szolgál a tőke.
  • SRI pozitív szűrés alkalmazása. A befektetési cégek válogatás nélkül teszik be az ajánlott befektetések közé, vagy akár a portfóliókezelésbe a részvényeket, pedig nagy szolgálatot tennének a társadalomnak, ha olyan cégek finanszírozásában működnek közre, amelyek tisztább környezetet, igazságosabb világot teremtenek, miközben nem mondanak le a nyereségről sem.
  • Felesleges szolgáltatások csökkentése. Egy brókercégnél, vagy kereskedelmi bank befektetési részlegénél nagyon sok szolgáltatás árát meg kell fizettetni az ügyfelekkel, legyen szó az egyes elemzések készítéséről, forex és egyéb gyors kereskedési rendszerek fenntartásáról, telefonos bizományosi megbízásfelvételről. Érdemes megnézni, hogy ezen szolgáltatások mennyire veszik figyelembe az összes stakeholder szempontjait és csak azokat megtartani, ami valóban előnyös mindenki számára.
  • Felesleges rongyrázás eltüntetése. A befektetési cégek, különös tekintettel azok privát banki részlegeire gyakran külsőségekkel igyekeznek lenyűgözni az ügyfeleiket, és elnyerni azok bizalmát. Ezek közé tartoznak a drága, design-erek által tervezett irodák, rendezvények koktélokkal és költséges vendégekkel, drágább sportesemények szponzorálása. Ezek árát mind az ügyfelek fizetik meg, miközben a szolgáltatás minőségére nincsenek hatással. A legjobb szolgálatot az ügyfeleknek (és gyakran saját maguknak is) valójában azzal teszik, ha ezeket nem alkalmazzák és a felszabadult energiákat a szolgáltatás fejlesztésére fordítják.

the-wolf-of-wall-street-banner-1200x520.jpg

  • Költségek egészséges szinten tartása. Számos brókercég magas tranzakciós vagy fix díjakat számít fel az ügyfeleknek, amivel rövid távon a cég jól jár, de mivel az ügyfelek rosszul, a lemorzsolódás előbb-utóbb elkerülhetetlen. Hosszú távon ez magának a befektetési szolgáltatónak is előnytelen, ami miatt ezt a filozófiát nem nevezhetjük fenntarthatónak. A vállalat és ügyfelei között azonban kialakítható win-win szituáció is, ehhez azonban a díjakat egészséges szinten kell tartani, ami az ügyfelek pénzét sem darálja le, de a cég nyereségességét is lehetővé teszi.
  • A költségstruktúra ellentmondás mentessé tétele. Nemcsak az lehet baj, ha magasak a díjak, hanem akkor is, ha érdekellentétet okoznak a befektetési tanácsadó, portfóliókezelő, és az ügyfelek között. A tranzakciós díj alapú megközelítés – ha van aktív menedzsment jellegű megközelítés – nem szerencsés, mert óhatatlanul is arra ösztönzi a szolgáltatót, hogy minél többet kössön, ami miatt az ügyfél egyre többet fizet, függetlenül attól, hogy jól jár, vagy sem. Ugyanezen ok miatt a front-load és egyéb forgalmazáshoz kötött díjak sem tarthatóak sokszor etikusnak. Sokkal jobb egy mindent magában foglaló (vagyonarányos) fix díjas vagy részben akár sikerdíjas megoldás, ami nemcsak igazságosabbá teszi az együttműködést, de átláthatóbbá is teszi azt.
  • Az etikátlan, vagy olykor kifejezetten jogszabályellenes trükkök eltüntetése. Erre számos példa van, amikor bennfentes információ tudatában adnak el esés előtt álló részvényeket, vagy a megbízás tudatában nem a legkedvezőbb végrehajtást alkalmazzák és lefölözik a kis hasznot (ami összeadódva szép nagyra hízhat). Ezek nélkül a bizalom növekedésén keresztül nemcsak az ágazatnak, hanem a teljes gazdaságnak jobb helyzete lehetne.

A fenti problémák orvoslására három társammal együtt létrehoztunk egy új szolgáltatást, amely a nyugaton már gyorsan terjedő automatizált vagyonkezelési szolgáltatások formájában, de etikus módon történő befektetéskezelést valósít meg.

blueopes_logo.png

A Blueopes egy induló, még engedélyeztetés előtti, portfóliókezeléssel foglalkozó vállalat. Nincs más dolgunk, mint megadni a befektetett összeggel eléri kívánt célt, és minden más rajtunk múlik. Összegtől függetlenül mindenki személyre szabott portfóliót kap, amit a rendszerünk folyamatosan kezel, újrasúlyozza és figyeli, hogy a célok teljesülnek-e. Sőt, kifejezetten olyan portfóliókat állítunk össze, ami megfelel a pozitív szűrésű Társadalom- és Környezettudatos Befektetések szabályainak.

 

Befektetési módszertan

A Blueopes olyan diverzifikált befektetési portfóliókat alkalmaz, amelyben megtalálhatóak az állampapírok, részvények, ETF-ek. Az összeállítás és újrasúlyozás során a legkomolyabb akadémiai hátterű elméletek kerülnek implementálásra, miközben a személyes kockázati profilt és az adózással kapcsolatos hatékonyságot is figyelembe veszik.

Mindemellett a Blueopes a személyes értékprefenciákat is kiemelten fontosnak tartja és jelenleg tíz különböző kategória prioritási sorrendbe állíthatóságával lehetővé teszi, hogy az ügyfelek eldönthessék: mely területeket tartják igazán jelentőségteljesnek. A területek az alábbiak:

  • Tiszta energia
  • Tiszta víz
  • Erdők védelme
  • Női egyenjogúság a munkahelyen
  • Kisebbségek egyenjogúsága a munkahelyen
  • Organikus élelmiszerek
  • Helyi közösségekkel való együttműködés
  • Felelősségteljes, esélyelvű oktatás
  • E-mobilitás
  • Egészséges életmód

Az ún. ESG elemzés (Környezetvédelem, Társadalom, Felelős Vállalatirányítás analízise) nemcsak etikai kérdés, hanem megfelelő használat mellett komoly potenciális hozamnövelő tényező is! hands_plant.jpg

A Blueopes előnyei 

  • Perszonalizált. A Blueopes mindenre képes, amire egy privát bankár. A szofisztikált befektetési modelljeink teljes mértékben figyelembe veszi az egyedi célokat, élethelyzeteket és prefenciákat. Ráadásul akár azonnal megváltoztatjuk a portfóliót ha azt látjuk, hogy az említett tényezőkben változás következik be.
  • Alacsony költségszint. Nincsenek rongyrázós irodák világszerte. Nincs csillagászati fizetés az ún. tanácsadóknak. A díjstruktúránk a hosszú távú megtakarítást ösztönzi a folyamatos kereskedés helyett.
  • Automatizált. Megoldásunk a nap 24 órájában, a 7 minden egyes munkanapján működik. Nem úgy kezeljük ügyfeleink pénzét, mint egy részeg szerencsejátékos, aki egyik asztaltól a másikig szaladgál a kaszinókban, hanem hosszútávú portfóliókat építünk fel, stabil vállalatokból. Minimalizáljuk az szubjektív megítélés szerepét, és eltüntetjük a súlyos emberi hibák költségeit.
  • Biztonságos. Ügyfeleink pénze biztonságban van, nincsenek hajmeresztő tőkeáttételes ügyletek, saját kereskedés, a tőke egyedi számlákon található, megbízható partnereinknél.
  • Nincsenek rejtett költségek. Azonnal tudni lehet mi van az ügyfelek pénzén.
  • Diverzifikált. A Blueopes a klasszikus és a modern befektetés elemzési és kezelési elméleteket egyesíti rendszerében, hogy az összes egyedi igényt, személyes értékpreferenciát magában foglalhasson.
  • Könnyű feliratkozás. Nincsenek időrabló egyeztetések és találkozók, nem kell utazni, és nem kell milliókat fizetni a tanácsadóknak. Szofisztikált befektetési tanács és portfóliókezelés minden gond nélkül.

Vannak, akik számára a Blueopes nem jelent optimális megoldást. Ők azok, akiknek sokszáz millió forint, vagy még több megtakarítása van, és az komplex, automatizmusok által nem feldolgozható, egyedi paraméterek meghatározását követeli meg. Emellett az oldal egyelőre azoknak sem elérhető, akik nem beszélnek legalább alapszinten angolul. 

Mindenki más számára a Blueopes ideális megoldást nyújt, legyen szó az alábbi három fő befektetési cél bármelyikéről:

  • Nyugdíjcélú megtakarítás, vagy annyi pénzt gyűjteni, hogy többé ne kelljen (a pénzért) dolgozni.
  • Gyűjtés komolyabb beruházás érdekében (pl. egy új ház vásárlása).
  • Biztonsági tartalék képzése (pl. ha valaki elvesztené az állását.

 A Blueopes egy engedélyezés előtti szolgáltatás, így aktív portfóliókezelés még nem történik, de egy rövid ízelítőt már most is lehet kapni, ha ellátogat az oldalra és megválaszol néhány kérdést (ez maximum két percet vesz igénybe).

 

www.blueopes.com

 

Faluvégi Balázs

ESG elemzés – avagy honnan tudjuk, hogy valójában valami tényleg hasznos társadalmi szempontból?

Az ESG, egy betűszó, amelyet nemcsak egyre több intézményi befektető használ egyre gyakrabban, hanem gyakran már magánbefektetők szótárában is felbukkan. Az E betű az Environment vagyis a Környezetet, az S a Social vagyis Társadalmi, a G pedig a Governance, vagyis Felelős Vállalatirányítást jelenti.  Ezeket a tényezőket az elemzők először egymástól függetlenül vizsgálják, összetett rendszereken keresztül kiértékelik és pontszámot rendelnek hozzájuk, jellemzően ahhoz képest, hogy egy-egy cég az ágazatához vagy a vállalatok átlagához képest milyen eredményeket ér el. Ezt követően pedig létrehoznak egy a tényezőkkel súlyozott, összesített pontszámot is, amely által véleményük szerint már eldönthető, hogy egy-egy részvény mögött álló kibocsátó a profitcélokon túl a széles körben vett stakeholder-ek (a tulajdonosokon túl a munkavállalók, helyi közösségek, beszállítók, vásárlók, illetve a társadalom és környezet) számára mennyire is végez hasznos tevékenységet. 

Az MSCI kutató és index alkotó műhely részletes és évtizedes szintű adatai alapján nemcsak az ESG besorolások szintjének van jelentősége, hanem a pár éves időtávon belüli változás tendenciájának is. Az ún. ESG Momentum stratégia előnye, hogy a javuló kulcsindikátorok csak fokozatosan épülnek be a részvények piaci árazásába, így ezáltal többlethozam érhető el. Érdemes tehát azokat a papírokat figyelni, ahol mostanság komoly lépéseket tesznek a Társadalom- és Környezettudatosság területén. 

new_esg_alpha.png

Az Environment  (Környezeti) faktorok esetén kiemelt szerepet kap az üvegházhatású gázok kibocsátása, amelyet illik teljes termékcikluson keresztül vizsgálni. Erre azért van szükség, mert például az autógyártók által okozott kár nem is az előállítás, hanem a végtermékek eladását követően kerül sor. Szintén fontos a hulladékgazdálkodás, az energiahatékonyság általában, a fenntartható folyamatok, és a vegyszerek környezetkárosító hatásának csökkentése.

A Social (Társadalmi) tényezők közé a női munkavállalók és egyéb kisebbségek esélyegyenlőségének biztosítása, a munkavállalók jogainak garantálása, a helyi közösségekkel való gördülékeny együttműködés, a korrupció mentesség. Mivel egy nagyon szerteágazó, gyakran szubjektív megítéléstől sem mentes területről van szó, az elemzők, de még inkább az adatgyűjtéssel foglalkozó szakemberek sokat elidőznek itt.

A legkeményebb dió kétségtelenül a Governance (Felelős Vállalatirányítás) kérdése. Ebbe a szervezet döntéshozó mechanizmusai, transzparenciája, a vezetés összetétele, és az ezekhez köthető etikus magatartás játszik kulcsszerepet. Az ún. Best Practice-ek, vagyis az adott ágazatban, vagy akár a tőzsdén szereplő összes komoly vállalat esetén tanúsított legjobb, a befektetők és minden más stakeholder-ek számára is legnagyobb biztonságot adó gyakorlat megléte kiemelten fontos.

Az ESG-t a fenti nehézségek miatt egyre inkább tudományos alapossággal vizsgálják, amihez számszerűsíthető, konkrét információkra van szükség. Ehhez az elemzők az ún. Kulcsindikátorokat (Key Performance Indicators – KPIs). Néhány példa a legismertebb mutatók közül:

-       Az összes üvegházhatású gáz (CO2,NOx, SOx, VOC) mennyisége és a munkavállalók számának hányadosa

-       Vízmennyiség felhasználása az árbevétel arányában

-       Női munkatársak aránya az összes közép- és felsővezető között

-       Az árbevétel százaléka azokból az országokból, ahol a Transparency International korrupciós indexének értéke hat alatt van

-       Független (nem tulajdonos és operatív menedzsment) tagok súlya a vezető döntéshozó testületben (jellemzően az igazgatóságban)

-       Versenyhivatali eljárások összes költsége (büntetések és jogi díjazás) az árbevétel arányában

Még ha a kulcsindikátorok alapján elsőre objektívnek ható rendszert is kapunk, akkor is számos módszertani kérdés merül fel. Miként súlyozzuk az egyes kulcsindikátorokat, vagy akár a kategóriákat? Melyik a fontosabb a CO2 kibocsátás csökkentése, vagy a műanyagok gyártásának visszafogása? A környezeti, vagy a társadalmi szempontok milyen mértékben arányulnak egymáshoz? Honnan lehetünk biztosak a vállalatoktól és egyéb forrásoktól kapott adatok megbízhatóságában? Mi a teendő, ha az ESG három részéből kettőben kiválóan teljesít egy cég, de a harmadikban látványosan alulmarad? Ezek olyan kérdések, amelyekhez szintén jó rendszert követelnek meg, mérhető adatokkal. Ezt a befektetőnek a saját személyes paraméterei alapján kell beállítania. Jó eldönteni, hogy mik a prioritások és mik azok a társadalmi és környezetvédelmi tényezők, amelyek kevésbé fontosak a számunkra.

Ha az ESG elemzés eléggé aprólékos és minőségi munka során jön létre, világosan megmutatkoznak azok az elemek, amelyek a gyakran felbukkanó többlethozamot mutatják, és az ezekben jeleskedő cégeket akár felül is lehet súlyozni a portfólióban. Emellett pedig akár nagy pontossággal kiszámolható, hogy egy-egy konkrét befektetés milyen társadalmi hatásokkal jár.

 

Faluvégi Balázs

 

Coca-Cola: báránybőrbe bújt farkas (Feketelista)

Senki sem lepődik meg azon, hogy a dohánygyárak részvényei semmiképpen sem kerülhetnek be, akár egy kicsit is tudatos befektető portfóliójába. Az általuk árult cigaretták emberek tízmillióinak az életét nehezítették meg, vagy tették teljes mértékben tönkre. A World Health Organization adatai szerint minden egyes évben 6 millió embert ölnek meg a dohányzás által okozott egészségügyi problémák. Ennek a 10%-a ráadásul olyan ember, aki maga nem is szív el egy cigarettát sem, csak passzív dohányosként lesz elszenvedője valaki más függőségének. A folyamatos dohányosok fele jelentős részben vagy akár teljes egészében a szenvedélye miatt kénytelen idő előtt itt hagyni a világot és szeretteit. 

Vajon mi történne egy olyan ágazattal, illetve azonos etikai szinten lévő tagjaival, amelyik hasonló módon okoz felmérhetetlen, globális károkat a felelősségvállalás nélküli, rövid távú profitérdek miatt? Bár a hatóságok és a döntéshozók lassan ébredtek fel, mára a dohányipar nagyon szigorú szabályozás alá esik, a legtöbb országban a hirdetés tiltott, az árusítás pedig erős korlátozások alá esik, miközben a függők egyre kevesebb helyen gyújthatnak rá. Mégis vannak olyan cégek, amelyek termékei hasonló, akár sokkal látványosabban szörnyű egészségügyi problémákat okoznak, addiktívak és alattomosak, mégis: nem hogy senki sem korlátozza a tevékenységüket, termékeik iskolákban, kórházakban, közintézményekben is folyamatosan jelen vannak.  

obesity.jpg

A fejlett országokat és azon belül is különösen az Egyesült Államokat egy olyan „járvány” sújtja, ami az emberiség történelmében még soha nem ütötte fel a fejét. Az elhízás és az ezzel kapcsolatos egészségügyi problémák soha nem látott mértékben jelennek meg, szinte minden korcsoportban. Az elhízás tömeges elterjedése mára elképesztő méreteket ölt, csak pár példa:

·      Alig 35 év leforgása alatt a Föld elhízott lakosságának aránya megduplázódott.

·      Már majdnem 2 milliárd fő van a világon, aki egyértelműen túlsúlyos és a harmaduk súlyos mértékben elhízott.

·      Az Egyesült Államokban csak minden harmadik ember nem tartozik a túlsúlyosak közé.

·      Talán ez a leginkább megdöbbentő adat: 42 millió olyan 5 év alatti gyermek van a világon, aki túlsúlyos. 

A fentiek által okozott egészségügyi problémákat a végtelenségig lehetne sorolni, de a máj romló működésével, a keringési rendszer gondjaival, a fogak állapotával, csontritkulással, alvási problémákkal, cukorbetegséggel, és idővel akár infarktussal, agyvérzéssel, rákkal jár. Ezek a betegségek mára a legfőbb halálokok közé tartoznak a fejlett világban. Ahhoz, hogy megértsük mi állhat a háttérben, egy rövid személyes élmény ugrik be. Jól emlékszem, hogy amikor Oklahoma-ban, egy kisvárosban jártam, vasárnap délben is tele volt az egyik gyorsétterem, ahol mindenki alapértelmezettként valamilyen „Soda” elfogyasztásán ügyködött, gyakran egy literes pohárból szürcsölve azt. Ezek tipikus mérete egyébként az elmúlt évtizedekben a többszörösére nőtt, és a mára a gyerekeknek szánt adag majdnem a kétszerese annak, amit 1955-ben a normál, felnőtteknek szánt pohárba elfért. biggest-big-gulps-resized-watermarked-final.jpg

Az elhízás és a cukros italok közötti kapcsolat mára nem kérdés, hanem tudományosan igazolt tény még akkor is, ha ebben más tényezők is szerepet játszanak (jórészt az egyéb szénhidrátok túlzott bevitele is, és az életmód is).

·      Egy 20 éves, 120 000 embert összefogó vizsgálat kimutatta, hogy akár napi egyetlen doboz kóla, vagy hasonló cukros ital elfogyasztása négy évente fél kiló többletsúllyal jár. Elképzelhetjük, hogy mit okoz, ha valaki ennek a többszörösét fogyasztja el.

·      Ez az egyébként a mérsékelt mennyiség is 20%-kal növeli meg az infarktus veszélyét.

·      A gyerekek még inkább veszélyeztetettek. Ugyanekkora napi mennyiség esetén másfél éves időtávon az elhízás veszélye 60%-kal ugrik meg.

·      Egy szintén átfogó, 80 000 nőt vizsgáló kutatás megállapította, hogy egy doboz cukros ital elfogyasztása 75%-kal növeli meg a köszvény esélyét.

·      Érdekesség, hogy a fenti romló közegészségügyi számok erősen együtt mozognak a cukros italok által bevitt kalóriamennyiséggel. Amíg a hetvenes években átlagosan 4%-át tette ki a teljes energiának, mára 9%-át adja.

·      A hatásokat tovább súlyosbítja, hogy ezek a termékek úgy vannak kialakítva, hogy minél kevésbé legyen tőle az embernek teltség-, illetve jóllakottság érzése, ami miatt még többet fogyasztanak emberek. 

Az összefüggéseket nem kisebb név, mint a Harvard egyetem egészségügyi tanszéke is egyértelműen bizonyítottnak találta, de szinte mindenkinek vannak személyes tapasztalatai is. Jó ideig magam is ittam rendszeresen kólát és hasonló italokat, és jól emlékszem a hatásaikra, illetve arra is, hogy milyen volt, amikortól már nem fogyasztottam ezeket. Érdemes még megnézni a Fed Up c. Dokumentumfilmet is, amely további magyarázatokkal szolgál a kérdésben, esetenként tragikus emberi sorsokat is bemutatva (a Netflix-en is elérhető). 

fatcoke.jpg

A Coca-Cola káros törzstermékei ellenére nemhogy azok visszaszorítására törekedne, hanem mindent megtesz ennek az ellenkezője érdekében, és emiatt etikátlan eszközök egész garmadáját felvonultatja. Csak néhány példa:

·      Az amerikai középiskolák 80%-nak van valamilyen szerződése a Coca-Cola-val, vagy hasonlóan káros partnerével, a Pepsi-vel, amelyek keretében ezek a cégek közvetlenül az iskola területén árulják a termékeiket. Bár a Coca-Cola vállalása szerint a termékskála egészséges részét is a kínálat részévé teszi ezeken a helyeken, de talán nem véletlen, hogy a diákok sokkal inkább az addiktív és cukorral teletömött termékeket választják, amit a cég szintén árusít ezeken a helyeken. Azokban az államokban, ahol ezt a lehetőséget törvényileg szigorúan szabályozzák, statisztikailag kimutatható, hogy kevesebb az elhízott gyerek.

·      A Coca-Cola ágazatának magasan legtöbbet költi a törvényhozás befolyásolása érdekében. Az úgynevezett lobbying tevékenység finanszírozására a cég 2005-ig minden évben egy millió dollárnál kevesebbet költött. Azt követően azonban az összeg meredek emelkedésbe csapott és az elmúlt hét évben minden alkalommal 5 millió dollár felett volt, sőt: az utóbbi két évben már megközelítette a 10 milliós határt is. Ez már akkora pénz, hogy már csak bő 25%-os növelés kellene ahhoz, hogy a vállalat a lobbizásra legtöbbet költő 25 cég és szervezet közé kerüljön. Ha csak az élelmiszeripart vizsgáljuk, akkor viszont a Coca-Cola-nak már most bérelt helye van az első helyen (a másodikon pedig a Pepsi-nek). A teljes ágazat által hasonló célokra költött kiadásoknak több mint a negyedét egyedül a Coke gyártója fizette ki. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert a cég összes bevétele az élelmiszerre költött dollárok 1%-át sem éri el.

screenshot_2016-03-17_09_54_28.png

·      Persze nemcsak a fővárosban kellett lobbizni. Egy tanulmány kimutatta, hogy a cég társaival együtt az elmúlt hat évben 106 millió dollárt költött arra, hogy helyi szintekkel együtt is megakadályozza a törvények szigorítását. Számos olyan állam van, ahol ez kifizetődőnek bizonyult, mert sikerült megakadályozni egy sor kólákra kivetett különadó bevezetését.

·      A lobbizásra költött pénz sokszorozódása talán az egyre kényelmetlenebb és a törvényhozás előtt is egyre inkább egyértelmű, a cukorfogyasztással összefüggő egészségkárosodás  gyakrabban felbukkanó bizonyítékai miatt történt meg. A Coca-Cola azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy miközben „jó fiúnak” mutatkozik, elterelje a figyelmet a probléma gyökeréről. Emiatt a fenti éves közel 10 millió dollár csak a jéghegy csúcsa – nem is csoda, hiszen egy közel 50 milliárdos üzlet megvédéséről van szó. A vállalatról ugyanis tavaly augusztusban kiderült, hogy szintén több millió dollárral finanszírozott magukat függetlennek és közhasznúnak mutató szervezeteket, amelyek a helytelen táplálkozás helyett álságos módon a tényleges problémát jelentő, de korántsem olyan jelentőségű mozgáshiányra fogják a problémákat (vajon 42 millió túlsúlyos gyereknek is azt fogják mondani, hogy nem sportolnak eleget?). A Global Energy Balance Network a Coca-Cola másfél millió dolláros „adományából” indult és az informatikai hátteret is a vállalat nyújtotta, de ezt igyekezett eltitkolni. Eközben sokszázezer dolláros adományokat juttatott azoknak az egyetemeknek és tanszékeknek, ahol a szervezetben résztvevő, és a vállalat szempontjából kedvező véleményeket megfogalmazó professzorok dolgoztak. Az ügy már olyannyira kínos volt, hogy a cég vezérigazgatója külön levélben volt kénytelen bocsánatot kérni. Pár hónappal később a Global Energy Balance Network-öt szép csendben bezárták. A cég álságosságára (és a hazai pénzhiányra) jellemző, hogy pár napja a FitneszNap néven futó rendezvényt is a Coca-Cola nevével látták el.

·      A Coca-Cola és általában a közvetlen ágazat bár igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy egyre inkább az egészségesebbnek tekintett termékeit tolja előtérbe, de a tények ezt megcáfolják. Már maga az a tény, hogy a vállalat nevében sem mond le az évtizedek alatt felépített márkanevéről árulkodó. Eközben a cukros italaik reklámozására szinte minden más termékcsoport visszaeső számaival szemben növelik a kiadásaikat. Így nem is csoda, hogy az amerikai tizenévesek évente több, mint 400 alkalommal látják a hasonló termékek hirdetését a TV-ben, és akkor az egyéb megjelenési formákról még szót sem ejtettünk. A hasonló reklámoknak egyébként a 73%-a kötődött két gyártóhoz, amelyből az egyik nem meglepő módon a Coca-Cola (a másik az itthon alig ismert Snapples, a Dr. Pepper gyártója). A hirdetéseknek nemcsak a mennyisége, hanem a hatékonysága (amely gyakran teljesen irreleváns információkra épít) is nagyon magas. A névadásos kampány során a 19 és 24 év közötti vevők 20%-kal gyakrabban vásárolták meg a cég kóláit, mint korábban. screenshot_2016-03-16_07_55_49.png

Ezek a lépések és adatok mind arra utalnak, hogy a nyilvánvaló tények ellenére a vállalat kifejezetten és tudatosan etikátlan, károsító jellegű tevékenységet végez, kizárólag a profitérdek mentén. A vállalat vezető termékei, amelyeknek a részaránya ugyan csökken, de még mindig 46%-át jelentik a teljes kínálatnak, évtizedek óta rombolják százmilliók egészségét, jelentős mértékben hozzájárulva emberek millióinak halálához vagy testi megnyomorodásához. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a termék végfelhasználása ilyen károkkal jár, az miért nem jelenik meg az ESG (Environment, Society, Governance) pontszámokban?

A vállalat tevékenysége azon esetek egyike, amikor nem használhatóak kizárólag a megszokott kulcsindikátorok (KPIs). A Coca-Cola rendszerint jó eredményeket ért el az ESG elemzések során. A rengeteg negatív hatás ellenére ennek az az oka, hogy a kulcsindikátorok azt a fajta megtévesztő, súlyokat áthelyező üzleti modellt nem képes kezelni, továbbá a teljes társadalmi hatás felmérése egy nagyon összetett, nehezen átlátható folyamat. A Coca-Cola egy olyan cég, amelyik relatíve jól bánik a munkavállalóival, az ágazathoz képest a helyi közösségekkel és a beszállítókkal is. A végső fogyasztóknak azonban súlyos egészségügyi károkat okoz, és nagyon sok mindent megtesz annak érdekében, hogy a termékei és az eredmények közötti összefüggéseket eltüntesse vagy ennek a jelentőségét látszatra minél kisebbre csökkentse. Az adatok erre egyértelműek és a jéghegy csúcsa feljebb még ebben a bejegyzésben is olvasható. 

Mi a teendő tehát egy világ sorsát szem előtt tartó befektető számára első körben?

Értelemszerűen nem szabad megvenni, vagy ha már megvan: el kell adni a meglévő papírokat. A Coca-Cola (KO) mellett a szintén említett Pepsi (PEP) és a Snapple Group (DPS) papíroknak (és italoknak) a kukában a helye. Hasonló megfontolásból kerülni illik a legtöbb energiaital gyártót is, például a Monster-t (MNST). Fontos tudni azt is, hogy a Coca-Cola nem egyedüliként képviseli a márkát a tőzsdén. Egy korábbi leválasztás után az európai gyártás és forgalmazás egy külön vállalatba, a Coca-Cola Enterprises-ba (CCE) került, amelynek részvényeit szintén megtalálhatjuk – és elkerülhetjük – a New York-i Értéktőzsdén. Hasonló okokból érdemes kihagyni számításainkból a Coca-Cola Bottling (COKE) papírt a Nasdaq-on.

Bár a Coca-Cola elképesztő összegeket keres mások egészségkárosodásán, azért van remény. A cég a törzstermékeit tekintve most más évek óta csökkenő eladásokkal szembesül, 2003 és 2013 között az eladások 20%-kal csökkentek. Ez köszönhető az egészségtudatosság megerősödésének és egy kicsit a szabályozás szigorodásának is – bár itt az elmaradás továbbra is hajmeresztő. New York-ban a hatóságok plakát kampánnyal igyekeztek felhívni a figyelmet az italok veszélyeire, és egyre több alkalommal fontolgatnak hasonló lépéseket a világ minden táján. Nagy-Britanniában a cukros italokra kirótt adóval próbálkoznak. A finanszírozási és javadalmazási rendszerben szintén komoly nyomást helyezhetne a cégre, ha a szénbányászathoz hasonlóan ezen cég(ek) részvényeit is tömegesen adnák el a befektetők (Divestment). Ezt a lépést egy a tanároknak nyugdíjszolgáltatást nyújtó alap már 2007-ben megtette. Történt ez az után, hogy az egyik legismertebb Social Index-ből is eltávolításra került a részvény. Még maga a Norvég Nyugdíjalap is napirendjére vette a papírok eladásának kérdését – igaz tette ezt inkább az Indiában tanúsított környezetkárosító vízgazdálkodása miatt. Átfogó kampány azonban ezidáig nem történt. 

coke_anti_ad.jpgHa akár egy negatív szűrésű portfólióval vágunk neki az SRI világának, a Coca-Cola-nak és a hozzájuk hasonló szintén lévő élelmiszeripari vállalatoknak tehát semmi esélyük bekerülni. Emellett a pontszámok böngészése kevés, és a tényleges tevékenység, teljes életcikluson átívelő hatásait kell megvizsgálni. Még magasabb tudatosság esetén viszont már kifejezetten azokat a részvényeket kell keresni, amelyek tevékenysége társadalmi szinten is hasznos. Ha az egészséges táplálkozást nézzük, akkor például a Hain Celestial Group, United Natural Foods (minden hibája ellenére), az Amplify Snack Brands, vagy az Omega Protein Corporation. Azt nyilván nem szabad elfelejteni, hogy ezek cégek hasznosságát és értékeltségét sok más szempont szerint is vizsgálni kell, ezért ezek itt semmiképpen sem ajánlások. A felsorolt cégnevek persze a legtöbb embernek nem csengenek ismerősen, mert nem találkozunk százszámra a hirdetéseikkel, pedig érdemes utánuk nézni. Ez az ára a tudatos egészséges táplálkozásnak és a tudatos, egészséges portfólió felépítésének. Jár némi erőfeszítéssel, de megéri.

 

Faluvégi Balázs

Uruguay: valóban mintaország?

Decemberben bejárta a nemzetközi szaksajtót az a hír, hogy Uruguay közel 100%-ban (egészen pontosan: 94,5%-ban) megújuló energiával látja el a fogyasztókat, ráadásul ezt a nagyon magas arányt mindössze pár év alatt sikerült elérni. A kis dél-amerikai országot amúgy is sokan a „Kontinens Svájcaként” is aposztrofálják, ami nem teljesen alaptalan. Az életminőség, szabadságjogok, az üzleti környezet, egészségügy, oktatás mind nagyon magasan érvényesülnek itt a statisztikák szerint, legalábbis a környező országok átlagát tekintve mindenképpen kiemelkednek a mezőnyből. Elvileg tehát nem is lenne nagy meglepetés, ha az ország tele lenne napelemekkel és szélkerekekkel, miközben Nissan Leaf-ek hasítanának a parkok melletti sugárutakon. Mégsem ez a helyzet.

Még nyitott szemmel is járva a megújuló energiával kapcsolatos tudatosság alig-alig jelenik meg a kis dél-amerikai ország utcáin és útjain. Elektromos meghajtású autót, plug-in hibridet, sőt akár még sima hibridet egyáltalán nem láttam, volt ugyanakkor közel 6 literes GMC pick-up monstrum, és AMG Mercedesekből jó pár (de nincs okunk irigykedni, az átlag sok éves, kicsi kínai, vagy jobb esetben japán autót használ, ha van neki egyáltalán). Töltőállomással egyáltalán nem találkoztam. Nagyon kevés ház tetején volt napelem, pedig a napsütéses órákból az év ezen szakaszában pláne nincs hiány. Szélerőmű parkot csak egyet láttam (a képen), nem messze Montevideótól, de még ennek a mérete és az egységek mennyisége is töredéke volt annak, amit mondjuk a Győr és Bécs közötti autópálya szakaszon láthatunk. A városokban, de még a falvakban sem gyakori látvány, hogy bárki is kerékpárral közlekedne, bicikli sávok nincsenek, és az Európában már megszokott, Bubi-hoz hasonló rendszerek sem léteznek, kivéve Montevideo egy kis részén. (OFF: az irodánk előtt egyébként van Bubi-pont, ha valaki kedvet érez a kipróbálásra). Szelektív szemétgyűjtéssel nagyon kevés helyen találkoztam, de általánosságban is: a szemétgyűjtés ugyan sokkal jobb helyzetben van, mint Dél-Amerika legtöbb helyén, kifejezetten tisztának azért nem nevezném Uruguay-t, pontosabban ez erősen helyfüggő: településenként és városonként is nagyban változhat az ezzel kapcsolatos helyzet. Összességében az országban járva nem látszik semmiféle átütő zöld forradalom, a látványos számok ellenére nyomai alig vannak a Németország vagy Dánia által mutatott útnak. screenshot_2016-02-15_08_58_10.png

A hatalmas arány elsősorban nem a képeken látványosnak mutatkozó napelemekből, vagy szélerőművekből jön, hanem a vízerőművekből. Ezek tavalyelőtt – egy egyébként komoly esőzésekkel járó évben – az ország elektromos áram szükségletének 74%-át biztosították. Mivel ezeket még a hetvenes években, vagy azelőtt építették, az ország elektromos áram szükséglete eleve nagyon sokáig lényegében megújuló energiából származott. Aztán a kilencvenes évek, kétezres évek gyors gazdasági fejlődése, a turizmus felpörgetése, a klímaberendezések elterjedése mind gyors felfutást hoztak a szükségletekben, amit az ország 2001 óta kénytelen volt fosszilis energiahordozók segítségével kipótolni – egyre nagyobb és nagyobb arányban.

uruguay_wind_energy_capacity.png

A szél aránya a forrásoknál viszont nő, és egy évvel ezelőtt már a 13%-ot is meghaladta. Itt kezdődik a valódi forradalom Uruguay esetén, de a hangzatos számok a legtöbb esetben még mindig inkább ígéretet jelentenek csak. Az ígéretek azonban meglepően közeliek. A decemberi klímacsúcson Uruguay képviselője azt jelezte előre, hogy 2017 végére a szélenergia aránya eléri majd a 38%-ot, amivel a jelen állás szerint a szoros második helyre jönnének fel globális szinten (mindössze 5%-kal elmaradva a mintaállam Dánia mögött). A szélenergia elterjedését persze tovább segíthetik a kedvező környezeti adottságok, mint a jórészt sík terep, vagy a hosszú tengerpartok, ahol a szél gyakori jelenség.   

screenshot_2016-02-15_08_54_04.png

A szélenergia terjedését egy jól megtervezett és összehangolt kormányzati stratégia tette lehetővé. A megfelelő szektorban végzett (akár külföldi, akár belföldi tulajdonosi hátterű cégek) beruházásai 20 és 100% közötti szinten mentesülnek a társasági adótól (amelynek kulcsa egyébként fix 25% lenne). Emellett az elektromos áramkereskedelem területét liberalizálták, így a szolgáltatóknak könnyebb volt értékesíteni az áramot. A kapacitásbővítési igényeknél a nemzeti áramszolgálató nyílt, transzparens aukciókat tart. Mindezek következtében 7 milliárd dollár ömlött a kis ország megújuló energia szegmensébe alig 5 év alatt. Lényegében minden egyes évben a GDP 3%-át költhették el tiszta energia fejlesztésekre, ráadásul ezt szinte kizárólag a magántőke finanszírozta. További eredmény, hogy az elektromos áram ára a fogyasztók számára is érzékelhetően csökkent.

A sikerekből az európai gyártók és fejlesztők is kiveszik a részüket. Két olyan cégnek is komoly részesedése van a piacon, amely régóta szerepel a figyelőlistánkon, illetve számos alkalommal ígéretes lehetőségként meg is említettük ezeket. Az egyik kedvencem, a többször is ajánlott Vestas egy kicsit ugyan későn kapcsolva, de múlt év harmadik negyedévében két fontos tendert is megnyert összesen 120 MW névleges kapacitású szélfarmokra. A Nordex már tavaly túllépte ezt a mennyiséget és hamarosan 170 MW-nyi átadott szélenergia névleges kapacitás fog szerepelni a neve mellett. Hogy ennek a nagyságrendjét Uruguay szempontjából érzékeltessem: a cég optimális esetben akár 180 000 háztartást is képes lesz ellátni árammal (összesen 3,3 millión élnek a határokon belül), és a névleges kapacitás a 2014 végéig meglévő egész országban lévő szélenergia közel negyedét jelenti! Zárójelben egyébként érdemes megjegyezni, hogy ugyanekkora mennyiség például a sokkal több fajlagos energiát felemésztő Egyesült Államokban csak mintegy 50 000 háztartás lenne képes ellátni. Létezik ugyanakkor egy másik perspektíva is. A két cég szempontjából a fejlesztések nagyságrendje eltörpül a teljes portfóliójukhoz képest. A Vestas üzemeltetés alatt lévő, 50 GW-nyi névleges kapacitása több mint négyszázszorosa az uruguay-inak, és a Nordex nagyobb mennyisége is csak a teljes átadott kapacitásuk 1,4%-át jelenti. A kis dél-amerikai ország tehát inkább egy pozitív példa, mint egy átlagos tőzsdei befektető számára a megváltás földje. Uruguay nem egy csoda, de nincs is rá szükség, a folyamatos és fanfároktól legtöbbször mentes fejlődés is bőven elegendő.

56e4f-turbina-nordex-general.jpg

A megújuló energia és a környezettudatosság – legyen szó állami, vagy akár városi, illetve céges, sőt: akár egyéni szintről – nem feltétlenül hozzáállás és kultúra függvénye, hanem lehet akár teljes mértékben száraz pénzügyi döntés is. Ez persze nem ideális, és én sem értek egyet teljesen ezzel a filozófiával, de ha van fejlődés ezáltal is, akkor ma már egy ideig a tiszte racionalitás, és profitérdek is megoldás lehet. Bármitől függetlenül, a tiszta energia ára a költségek és a kockázatok elemzése után mostanra nagyon erős alternatívát jelent a fosszilis energiahordozókkal szemben világszerte. Nyilvánvaló, hogy ez a globális szinten aktív részvények értékeltségében is testet ölt, ahogyan ezt a főbb piacokon az elmúlt években megtapasztaltuk.

 

Faluvégi Balázs

A Kulcsindikátorokról a MOL fenntarthatósági adatai kapcsán

A társadalmi hasznosság analízise, így az ESG (Environment, Society, Governance) elemzés potenciálisan a befektetési terület egyik leginkább szubjektív területe lehet. Amíg a hozam, kockázat és ezzel összefüggő változók értékei egyértelműek és legtöbbször viszonylag könnyen definiálhatóak, addig a Társadalom- és Környezettudatosság, csak úgy, mint a felelős vállalatirányítás sokkal inkább múlhatna az egyedi megítélésen. Nehéz megítélni, hogy pontosan mi az, ami a munkavállalóknak, helyi közösségnek és pláne a szélesebb értelemben vett társadalomnak hasznos egy adott vállalat tevékenységével összefüggésben. Például lehet, hogy egy vállalat transzparens és odafigyel arra, hogy munkavállalói között az esélyegyenlőség meglegyen, de termékei közben egészségkárosítóak. Vajon melyik a fontosabb szempont? 

Az ESG elemzés fejlesztői éppen ezért amennyire csak lehet igyekeznek időben és ágazaton belül (vagy akár kívül) egymással összehasonlítható adatokkal dolgozni. Ezek KPIs (Key Performance Indicators) néven futnak, amely gyűjtőnév nem egyedi találmány, és magyarul Kulcsindikátor szóval értelmezhető a leginkább. A nemzetközi szakirodalomban számos egymással párhuzamos rendszer és gyűjtés van, egységes lista éppen úgy nincs, mint ahogyan például a fundamentális elemzés értékelési vagy hatékonysági mutatói, illetve a technikai elemzés indikátorai esetén sincs. Ugyanakkor, ahogy a befektetés elemzés ezen területein is, itt is vannak erős párhuzamok és méltán szélesebb körben, gyakrabban használt mutatók. A kulcsindikátorok részletes információiról, teljes listáról, módszertani kérdésekről könyveket lehet megtölteni, ennek részleteire itt a blog keretein belül egyelőre nincs értelme kitérni, ha valakit ez érdekel, akkor érdemes megnézni az egyik legjobb, általunk is leginkább használt útmutatót, amit az Európai Pénzügyi Elemzők Szervezete (EFFAS) adott ki. Zárójelben jegyzem meg, hogy a hozzájuk tartozó diploma egészen kiváló (noha alapbeállításként SRI-ről nemigen esik szó), érdemes elvégezni, nekem is sokat segített. Ha az olvasó más, hasonló listával és módszertani útmutatóval találkozik, az sem feltétlenül baj, az ESG elemzés nem egy tökéletesen integrált szakterület, így a lényeg elsősorban a következetesség az adatok összehasonlíthatóságánál. (kép forrása: effas.net)

screenshot_2016-01-13_14_15_41.png 

A nyugati piacokon lévő részvények esetén egyre inkább jellemző, hogy részletes adatokat adnak ki az ismertebb kulcsindikátorokról. Itthon ez jórészt ismeretlen terület, mégis van olyan tőzsdei vállalat, amelyik komolyan veszi az ESG-t, és számos kulcsindikátor adattal szolgál a tevékenységével kapcsolatban. Ez a cég, a MOL, amely tevékenységéből adódóan a pozitív szűrésű SRI stratégiákkal működő portfoliókban nem vagy csak nagyon kis súllyal kaphatna helyet. Ugyanakkor bármely ágazatban is vagyunk, önmagában a mérés, és a fejlődésre való törekvés fontos. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nemcsak az segíti egy antilop csorda gyors előrejutását, ha az élen haladók gyorsak, de az sem jó, ha a csoport amennyire csak lehet együtt vágtat, és a közepén és hátul lévők is nagyobb sebességre kapcsolnak.

A MOL a fenntarthatóság jelszavát jó pár éve, főként Mosonyi György korábbi vezérigazgató törekvései miatt vezette be. A cégnek ugyan nincs külön „Felelősségvállalási” vagy akár „Fenntarthatósági” Jelentése, de az Éves Jelentésben az utóbbi fogalom nem kevesebb, mint 105 alkalommal jelenik meg. Ez eleve nem kevés egy minden melléklettel, infógrafikával, táblázattal együtt 269 oldalas dokumentumban, de ha belevesszük, hogy a „nyereség” szó 116 alkalommal szerepel, akkor már láthatjuk, hogy a Társaság számára fontos kommunikálandó területről van szó. A közel egyező említés szám – még ha nem is ez a legszofisztikáltabb szemantikai analízis – utal arra, hogy közel ugyanolyan fontos a fenntarthatóság jelszava, mint a klasszikus részvényesi érték növelése. (kép forrása: mfor.hu)

mosonyi.jpg

A vállalat a Global Reporting Initiative ajánlásait, és az általuk kidolgozott kategóriákat, és kulcsindikátorokat használja. Ennek éppen a fentiek miatt van jelentősége, mivel sok cég használja ugyanezt a rendszert, és ágazaton belül, illetve az időbeli változások és trendek is könnyen kimutathatóak. A GRI sztenderdek egy kicsit olyanok, mint a számviteliben az IFRS, nemzetközileg elfogadott részletes szabályzat arra nézve, hogy a jelentés output-jai pontosan milyenek legyenek, és arra is van részletes útmutatás, hogy miként kell ehhez eljutni. Ugyanakkor felismerve, hogy nincs két ugyanolyan cég, ad annyi rugalmasságot a jelentések készítőinek, ami által – ha megvan részükről a szándék – hasznosság szempontjából értelmezhető és perspektívába helyezhető adatokat lehet létrehozni. Persze a GRI még emellett is egy doboz, amiből mindenki azt vesz ki, amit akar: vagyis nem kötelező (és minden bizonnyal nem is megvalósítható) minden egyes adatot felhasználni. A MOL sem alkalmaz mindent, ez amúgy sem minden esetben indokolt. Az olajcég ebben is nyílt lapokkal játszik, az ún. Materiality Assessment során kiválasztják a releváns kulcsindikátorokat aszerint, hogy belső és külső stakeholder-ek szempontjából mennyire fontosak. Ez ugyan nem „rocket science”, mert valamennyire szubjektív értékítéleten alapulnak, de nagyjából jól megállapítható, hogy mi az igazán lényeges. (a kép forrása: molgroup.info) 

materiality_of_relevant_topics.png

Nézzünk meg pár példát a MOL említett Éves Jelentése alapján. Egy olyan integrált olajcégnem, amelyben definíció szerint is van ún. downstream üzletág, azon belül is kiterjedt benzinkúthálózat, elsősorban nem is a saját, hanem az általuk értékesített termékek teljes üvegházhatású gáz kibocsátását érdemes elsősorban vizsgálni. Ezt természetesen a GRI rendszere is felismeri, és három szinten definiálja a kibocsátást, továbbá mindegyikhez, így az értékesített termékekkel együtt meglévő üvegházhatású gáz mennyiségre is önálló kulcsindikátort határoz meg (GRI: G4-EN16 kóddal jelölve). A MOL esetén ez 55,7 millió tonna CO2 egyenértéket jelentet 2014-ben. Összehasonlításként: egy átlagos autó egy évben 3,5 tonna CO2-t juttat a légkörbe. Időbeli trendet elnézve az utóbbi két évben érdemi, közel 7%-os visszaesés történt, a MOL által előállított termékek és az előállítás házon belüli folyamata kevesebb káros anyagot juttat a levegőbe. Elemzői szemszögből persze az az érdekes, hogy ez az adat is perspektívába kerüljön. A leginkább logikus összehasonlítás az árbevétellel esetleg az EBITDA-val, vagy általában az értékesített mennyiséggel van összefüggésben. A GRI-nak is van erre külön definiált mutató irányvonala, de a MOL ezt külön nem alkalmazza. A közvetlen hatékonyságot viszont számolják, egészen pontosan a termeléshez igazított fajlagos energiafelhasználást, illetve egyes üvegházhatású gázok (SOx, NOx, CO2) számolják. A legtöbb helyen van érdemi javulás az elmúlt pár évben is, de vannak olyan fenntarthatóság-hatékonysági mutatók, ahol enyhe romlás tapasztalható (például az INA-val számolt CO2 termelésre vetített mértéke), vagy a fajlagos vízfelhasználás – itt megint az INA rontja az összképet. (adatok forrása: molgroup.info)

screenshot_2016-01-13_14_34_10.png

Szintén erős következetesség figyelhető meg a humán erőforrás területen lévő kulcsindikátorok területén, bár itt az Éves Jelentésbe nem kerültek bele olyan mélységben adatok, mint amikkel egyébként a Társaság rendelkezik. A GRI részletesen leírja például, hogy a nők (és egyéb társadalmi csoportok) aránya az egyes menedzseri szinteken, illetve bizottságokban miként lehet nyilvántartva (GRI: G4-LA12). A MOL azonban a jelentésben csak annyit ír, hogy általában a vezetői posztokon milyen a nők aránya (20% közeli, ami nem túl magas, de érdemes hozzátenni, hogy szinte hajszálpontosan megegyezik az összes munkavállaló hasonló arányánál). Pedig a vállalat általánosságban a felsővezetéshez kötődő döntéshozó testületeknél is értelemszerűen nyilvántartja ezt az adatot (ami lényegében nulla), és a HAY kategóriák alapján is tisztában van ezekkel és közli is ezeket (egy sor más adat mellett). A legmagasabb szinteken (HAY 24 és efelett) a hölgyek aránya egyébként 8,5%, ami eleve nem túl magas, ráadásul még alacsonyabb is, mint 5 éve. A lelkiismeretes adatgyűjtés ellenére az utóbbi években egyáltalán nincs említésre méltó progresszió ezen a területen az olajtársaságnál.   mol_gender_10-14.png

Összességében a magyar vállalatok példát vehetnek a MOL fenntarthatósági adatairól, a kulcsindikátorok széleskörűségéről, a szöveges értékelés mélységéről, és általában a hozzáállásról. Ettől függetlenül a vállalat a mi pozitív szűrésű listánkra főként az ágazat miatt nem kerülhet fel, de maga a jelentés oldal kiváló alapul szolgál az ESG-hez más cégeknek is.

Az is fontos, hogy bár a GRI rendszere kiterjedt, nem lehet minden érthető igyekezet ellenére nem lehet mindent felmérni vele, ami társadalmi szempontból hasznos. A kvantitatív információk mellett a kvalitatív információknak is van szerepe. A kulcsindikátorok a bejegyzés elején említett objektivitási problémát teljes mértékben eddig még sehol sem tudták megoldani, ugyanakkor mára használatuk elengedhetetlen része az ESG elemzéseknek és az SRI befektetők számára bázisul szolgálnak.

  

Faluvégi Balázs

 

---

 

Ha még nem tette érdemes feliratkozni Hírlevelünkre, ahol rendszeresen osztunk meg információkat nemcsak hazai, hanem nemzetközi részvények Társadalom- és Környezettudatossága kapcsán.

 

süti beállítások módosítása